Legyezők Tétényben: Az ártatlanság kora

szerző
Para-Kovács Imre
publikálva
2002/30. (07. 25.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Különös, hogy a legyező kiment a divatból, miközben a meleg nem. Anélkül tűnt el a süllyesztőben, hogy okafogyottá vált volna, bár bizonyos jelek már a XIX. század végétől arra mutattak, hogy az eszköz hanyatlik. A legyezővel persze kipusztult a legyezőnyelv is, ami megint csak érdekes, mivel a zsebkendőnyelv úgy vette fel a néhai nevet, hogy a zsebkendő közben maradt.

Különös, hogy a legyező kiment a divatból, miközben a meleg nem. Anélkül tűnt el a süllyesztőben, hogy okafogyottá vált volna, bár bizonyos jelek már a XIX. század végétől arra mutattak, hogy az eszköz hanyatlik. A legyezővel persze kipusztult a legyezőnyelv is, ami megint csak érdekes, mivel a zsebkendőnyelv úgy vette fel a néhai nevet, hogy a zsebkendő közben maradt.Alegyezőt magyarok találták fel, csak elfelejtették levédeni. Az alaptípus csontalapokra épült, bőrrel volt borítva, és kéznek hívták, aztán a japánoknak eszükbe jutott, hogy így nem nagyon lesz belőle divat vagy üzlet, úgyhogy leválasztották a testről.

A kínaiak maguknak követelik a feltalálás jogát, de a kínaiakra nem figyel senki.

A legyezőnyelvet szintén a japánok alkották meg, mert olyan bonyolultnak találták a saját írásukat, hogy inkább elmutogatták, amit akartak. Ezt aztán tökélyre fejlesztették a spanyol özvegyek, legalábbis félhülye filmsorozatok szerint.

A Nagytétényi Kastélymúzeum és Elmeszociális Otthon a napokban bemutatja a legyezők evolúcióját és a legyezőnyelvből is érzékletes műsort hozott össze a Tér-Színház társulatának segítségével. Nem ez a legrosszabb hakni, Fülig Jimmynek például egy világító villanykörtére kellett mutogatnia a hasán, ráadásul mindezt kirakatba applikálva. Négyen vannak, és korhű ruhákban ízelítenek a XIX. századból, elsősorban a gyermekek és a fotósok nagy örömére. Elméletileg telt ház van, és én csak csodálom kortársaimat, amiért szombat délután elindulnak Téténybe, hogy megtekintsék ezt a produkciót.

A kiállítás az Iparművészeti Múzeum anyagából áll, és lenyűgöző. Megtudhatjuk, hogyan lett a végtelenül finom, elefántcsont-selyem műalkotásokból idióta politikai kampányeszköz, miként változott anyaga egyre silányabbá a századok során, hogyan jutott el a legyező a megalázó műanyag küllőig. Tanulságos és megrázó egyébként, hogy régebben még a műanyag is valódibb volt, és a politika koronázásokról szólt, nem sikkasztásokról, de aztán ez a fránya demokrácia elrontotta az egészet.

A Tér-Színház szombatonként a kastély udvarában mutatja be a Pallas Stúdió hasonmás kiadásban megjelentetett könyvecskéjét, ami a Legujabb és legteljesebb legyező-, bélyeg-, keztyű, zsebkendő- és szinnyelv címet viseli. A könyv egyébként szerintem hamarosan a retroifjúság bibliája lesz, mert egy rendesen felhúzott tribal-hardcore megmozduláson leegyszerűsíti a kommunikációt: a szubbasszus láda előtt csak előrántjuk legyezőnket, majd villámgyorsan megbeszéljük leendő partnerünkkel a lényeges paramétereket, anélkül, hogy hangszáltágulást kellene ordítanunk a torkunkba.

Nem csoda, hogy az elmúlt korok fülledt és szigorú levegőjét az aszszonyok, lányok legyezéssel próbálták frissíteni. Az eszköz tulajdonképpen lényegtelen, a nő egy lépegető exkavátorral is sikeresen tudná lejelelni, hogy most éppen ovulálok, de a jövő héten megugrálhatod a méhemet. Mi, férfiak természetesen sokkal nehezebb helyzetben vagyunk, mert a morálfilozófiai, erkölcsnemesítő gondolatok kevésbé alakíthatók át kesztyűsbábbal is elmutogatható jelekké, de azért köszönjük, megvagyunk, és majdcsak megoldjuk valahogy, úgyhogy térjünk vissza a legyezőkhöz.

Elefántcsont és selyem, finom részletek, természetesen kézimunka, egy-egy univerzum minden darabban. Nagyjából ezt tudta felmutatni a XVII-XVIII. század. Képek a mitológiából, a történelemből, illetve abból a dologból, amit akkoriban történelemnek neveztek.

Már a történelem sem a régi.

Nem ijedtem meg, csak vettem egy mély lélegzetet, amikor valamelyik Kossuth téri megmozduláson észrevettem egy legyezőt a mellettem ácsorgó Kerényi Imre-szimpatizáns kezében. Mereven figyeltem, mit csinál vele.

Legyezett.

Legyezett, majd a szónokra utalva odasápítozta szomszédjának: Figyeld, mint ´56-ban, azt mondja, hogy 14 óra 20 perc! - aztán sikkantott egy aprót.

Vissza a legyezőt, vissza a derest!

A tétényi objektum a legyezőbemutató mellett állandó dizájnkiállítással is várja az érdeklődőket, öszszeállítás régi korok kényelmetlen, de látványos bútoraiból. Az egyik bölcső különösen felkeltette érdeklődésemet, de a személyzet nem engedte meg, hogy kipróbáljam. Mindegy, pusztán a látvány alapján is meggyőződésem, hogy ilyen fekhelyben csak népnyúzó, feudális önkénycsecsemők tudnak felnőni feudális, népnyúzó felnőttekké.

Para-Kovács Imre

Legyezőnyelv

Légy hallgatag! - Bal fülünket a legyezővel egészen befödjük.

Ne adj hitelt idegeneknek! - A zárt legyező hegyével jobb szemöldökünket érintjük.

Te vagy eszményképem! - Az egészen nyitott legyezővel szívünkre, majd ajkunkra mutatunk.

Örökké hű leszek hozzád! - A zárt legyezőt egyenesen az ég felé tartjuk.

"hajtom, hogy távozzál: jelenléted igen unalmas! - A legyezőt egészen kinyitjuk és hátra vetjük.

Jer lábaimhoz! - A zárt legyezővel lábunkra mutatunk.

Zsebkendőnyelv

Igen! - A zsebkendőt a jobb arczra emeljük.

"hajtanék találkozni veled! - A zsebkendő egyik sarkára csomót kötünk.

Hol? - A zsebkendőt félig összehajtjuk.

Eljövök! - A zsebkendőt a bal karra kötjük.

Valakitől üzenetem van számodra! - A zsebkendőt a bal fülre tesszük.

Nincs remény! - A zsebkendőt lassan összegöngyölgetjük.

szerző
Para-Kovács Imre
publikálva
2002/30. (07. 25.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...