Madármegfigyelő nap: Lesre játszottak

szerző
Legát Tibor
publikálva
1996/42. (10. 17.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Az utolsó szeptemberi hétvégén a hazai kirándulóhelyek legjellegzetesebb alakjai azok a buzgón jegyzetelő, távcsövekkel felszerelkezett természetbúvárok voltak, akiket a madarak látványa hoz izgalomba. A lelkes összeírást az őszi vonulásra időzített akció, az Európai Madármegfigyelő Nap ihlette. A kontinentális játék hazai központja a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület volt; az egyik szervezővel, Dénes Péterrel beszélgettünk.

Az utolsó szeptemberi hétvégén a hazai kirándulóhelyek legjellegzetesebb alakjai azok a buzgón jegyzetelő, távcsövekkel felszerelkezett természetbúvárok voltak, akiket a madarak látványa hoz izgalomba. A lelkes összeírást az őszi vonulásra időzített akció, az Európai Madármegfigyelő Nap ihlette. A kontinentális játék hazai központja a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület volt; az egyik szervezővel, Dénes Péterrel beszélgettünk.

Dénes Péter: A madarak megfigyelésének évszázados hagyományai vannak, de az első világméretű akcióra csak 1993-ban került sor, a Nemzetközi Madárvédelmi Tanács helyébe lépő Birdlife International megalakulásakor, egy nagyszabású természetvédelmi kampány keretében. Azóta évről évre megrendezik a madármegfigyelő napot, amelynek lényege csupán annyi, hogy egy adott hétvégén minél többen menjenek ki a természetbe. Mégis több ez, mint egyszerű túrafelhívás, a résztvevőknek konkrét feladatuk van: fel kell jegyezniük a látott madárfaj nevét, a példányok számát és a megfigyelés helyszínét. Ezeket az adatokat kell eljuttatniuk a helyi madártani egyesületekhez, ahol összesítik az eredményeket, majd továbbküldik az európai központba, ahol már a végeredményt állítják össze, még aznap este. A gyorsaságra azért van szükség, mert Nyugat-Európában a média vevő erre a dologra, az esti hírekben már beszámolnak róla, sőt Angliában helyszíni közvetítést is sugároznak a madármegfigyelő napról.

Magyar Narancs: Itthon viszont szinte csak bennfentesek tudhattak erről a programról.

DP: Sajnos az egyesület nincs abban a helyzetben, hogy hatékonyan propagálja az általa szervezett megmozdulásokat. Mégsem kell szégyenkeznünk, ugyanis itthon hétszázötvenheten vettek részt az akcióban, ami az összesítésben a nyolcadik, kilencven helyszínt kerestek fel, ami a negyedik, és 215 678 madarat láttak, ami a harmadik helyet jelentette Európában. A sikeres szereplés, a résztvevők lelkesedése mellett, leginkább annak köszönhető, hogy Magyarország sokkal kedvezőbb helyzetben van a természeti értékek tekintetében, mint Nyugat-Európa. Szerencsére sohasem volt arra elegendő pénz, hogy mindent lecsapoljanak és kibetonozzanak, sőt a mezőgazdaság jelenlegi nehéz helyzete ebből a szempontból pozitívumnak tekinthető: a parlagon maradt területek sok madárnak nyújtanak pihenési-táplálékszerzési lehetőséget, különösen az őszi időszakban. Az akció során sikerült olyan ritkaságokat is megfigyelni, mint a kerecsensólyom, a lócsér, a fenyérfutó vagy a csigaforgató; a legnagyobb mennyiségben seregélyt, tőkés récét és dankasirályt láttak.

MN: Ha valaki elmegy egy csirkefarmra, vagy kiáll a Kossuth térre galambokat számolni, elfogadták volna az adatait?

DP: Csak nem ember által tenyésztett madarak vehettek részt az összeszámlálásban. A baromfi tehát nem számít, de a városi galamb sem, mivel az a házigalamb elvadult változata. A város közepén összeszámolt verebekkel vagy balkáni gerlékkel viszont részt lehetett venni.

MN: Mennyire tekinthetők hitelesnek a megfigyelők által közölt adatok?

DP: Természetesen előfordulhatnak tévedések, a laikusok például sasnak néznek minden ragadozó madarat. Mégis feltételezhető, hogy nagyjából hiteles képet kaptunk, ugyanis a megfigyelések túlnyomó része egyesületünk szervezésében, szakavatott vezetőkkel történt. A ritkaságok felbukkanásának is volt realitása, a példányok számának is, olyan bejelentés pedig nem érkezett, amelyik Magyarországon még soha nem látott madarat regisztrált volna.

MN: És ha jött volna? Pingvin a Börzsönyben vagy valami hasonló?

DP: Ez azért nem ilyen egyszerű. Ha valaki olyan madarat lát, amit itthon még nem figyeltek meg, azt szakembereknek kell tanúsítaniuk. Láthatta a madarat akár egy százfős iskolai csoport is, a bejelentés mindaddig nem érvényes, amíg legalább két szakavatott madarász nem hitelesíti.

Legát Tibor


Majdnem végeredmény

A madármegfigyelő napon történt közvetlen összesítésre húsz európai országból érkezett adat. Ezek alapján 19 825 résztvevő 813 helyszínen 1 735 869 madarat látott.

A legtöbb szárnyast, szám szerint 511 526-ot Hollandiában figyelték meg, pedig mindössze 490-en indultak lesre. Az esemény iránt Finnországban volt a legnagyobb érdeklődés, négyezren vettek részt, és kétszázezer madarat figyeltek meg, míg a legtöbb helyszínt - 210-et - a francia madarászok keresték fel, akik 1871-en voltak és 68 012 példányt vettek észre.

Az eredmény nem végleges, ugyanis tíz (túlnyomórészt kelet-európai) madártani egyesület nem tudott telefonkapcsolatot létesíteni a svájci központtal, így adataik még feldolgozásra várnak.

szerző
Legát Tibor
publikálva
1996/42. (10. 17.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...