Memóriazavarok az alkoholtól: Kinek néztem a fenekére?

szerző
Legát Tibor
publikálva
2000/48. (11. 30.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Aköznyelv, de gyakran a szakirodalom is "filmszakadásnak" nevezi azt az állapotot, amikor az italozó eljut arra a pontra, hogy cselekedetei teljes mértékben kontrollálatlanokká válnak, a memória működése pedig részlegesen vagy teljesen szünetel. A mechanizmus minden bizonnyal egyidős az alkoholtartalmú italok megjelenésével, de maga a jelenség vizsgálata és következményként való leírása csak a XX. században került terítékre. Jellinek amerikai orvos volt az, aki az ötvenes években igen találóan alkoholos palimpszesztusnak (palimpszesztus = olyan pergamen, amelyről az eredeti írást eltávolították, és helyébe újat írtak) nevezte az italtól való emlékezetkiesést, amit leginkább a mértéktelenség válthat ki. Mindez azt jelenti, hogy aki képtelen valamiféleképpen kordában tartani aktuális alkoholfogyasztását, egy bizonyos (egyéntől, hangulattól függő) mennyiség után vagy elájul és kidől, vagy számolnia kell a következményekkel, "olyat fog csinálni, hogy maga is megbánja", csak később nem emlékszik majd rá.

szóba állnak vele.Aköznyelv, de gyakran a szakirodalom is "filmszakadásnak" nevezi azt az állapotot, amikor az italozó eljut arra a pontra, hogy cselekedetei teljes mértékben kontrollálatlanokká válnak, a memória működése pedig részlegesen vagy teljesen szünetel. A mechanizmus minden bizonnyal egyidős az alkoholtartalmú italok megjelenésével, de maga a jelenség vizsgálata és következményként való leírása csak a XX. században került terítékre. Jellinek amerikai orvos volt az, aki az ötvenes években igen találóan alkoholos palimpszesztusnak (palimpszesztus = olyan pergamen, amelyről az eredeti írást eltávolították, és helyébe újat írtak) nevezte az italtól való emlékezetkiesést, amit leginkább a mértéktelenség válthat ki. Mindez azt jelenti, hogy aki képtelen valamiféleképpen kordában tartani aktuális alkoholfogyasztását, egy bizonyos (egyéntől, hangulattól függő) mennyiség után vagy elájul és kidől, vagy számolnia kell a következményekkel, "olyat fog csinálni, hogy maga is megbánja", csak később nem emlékszik majd rá.

A második lépcső

Sokan hajlamosak elintézni a dolgot azzal, hogy "mindenkit érhet baleset", ami valóban igaz abból a szempontból, hogy bárki helyzetbe kerülhet, hiszen elég egy névnapi mulatság vagy egy túlpörgetett szilveszter, és máris megvan a baj. A dolog akkor válik aggasztóvá, hogyha az emlékezetkiesések egyre kevesebb italtól és egyre gyakrabban fordulnak elő, ez ugyanis azt jelenti, hogy az illető elindult azon a - szintén Jellinek által megrajzolt - négy stációból álló úton, aminek a végállomása az "idült alkoholizmus" kórisme. Az alkoholos palimpszesztusok ilyen módon való megjelenése a második, úgynevezett prealkoholos fázis jellegzetes tünete, tulajdonképpen a legveszélyesebb időszak, mert ekkor válik az alkalmi ivó rendszeres ivóvá, csakhogy sem ő, sem a környezete nem veszi észre. Az "áldozat" ilyenkor még meg tudja magyarázni az ivási alkalmakat, kerüli a botrányokat, vagy borzalmasan szégyelli magát, ha előfordul ilyesmi, ám mégis ezt az időszakot kell afféle vízválasztóként kezelni: aki ugyanis nem képes megállni itt, az tulajdonképpen lehúzhatja a redőnyt, és elkezdheti azt a "belső mozit", ami végeredményben "öl, butít és nyomorba dönt".

Mi történik odabent?

Az emlékezet bizonyos idegsejtek ingerületátvitele révén valósul meg, de hogy pontosan miként működik az ember memóriája, még nem teljesen ismert az orvostudományban. A kutatások alapján többféle ingerületátvivő rendszer is részt vesz az emlékezet folyamatában, sőt ezek valamiféle molekuláris formában is megmutatják magukat. Ennek alapján amnéziáról akkor beszélhetünk, amikor ez a bizonyos ingerületátvitel nem működik, tehát nincs memóriaképzés, az illető azonban éber állapotban van. Az emlékezetkiesésnek számos kiváltó oka (koponyasérülés, epilepszia stb.) lehet, de az alkohol érdekes módon szinte egyedüli amnéziaforrás a kábítószerek sorában.

Az ital idegrendszerre kifejtett pontos hatásmechanizmusa még nem teljesen tisztázott, a legújabb kutatási eredmények szerint azonban szinte teljes az egyetértés abban, hogy a zavarokat elsősorban a glutamátrendszer, azon belül is a memória serkentéséért felelős NMDA- (N-metyl-D-aszparát) receptorok, valamint az bevésést gátló GABA-erg- (gamma-aminovajsav) rendszer "szereptévesztése" okozza. Leegyszerűsítve ugyanis az történik, hogy az alkohol hatására az NMDA-receptorok és a GABA-erg-rendszer a normálistól eltérően kezdenek "viselkedni", és voltaképpen ez hoz létre egy tudati átalakulást, mivel az emlékezet "cselekvése", a bevésés mind az NMDA-receptorok, mind a GABA-erg-rendszer ép működését igényli.

Mértéktelen

Statisztikák készülhetnek arról, hány embernek megy tönkre a mája, vagy válik komplett elmebeteggé az alkoholtól, arra nézve viszont nincsenek, nem is lehetnek adatok, hogy mennyire gyakori az emlékezetkiesés, hiszen mindez rengeteg körülménytől függ (a hangulat, az időjárás éppúgy befolyásolhatja a dolgot, mint az, hogy az adott személy például evett-e az italozás előtt), de az alkoholtól létrejövő memóriazavarok gyakoriságát és minőségét megszabhatja az is, hogy az illetőnek milyen szerkezetű agya van, bár e tekintetben a részletek még nem tisztázottak. Annyi bizonyos, hogy meglehetősen gyakori maga a jelenség, hiszen megfigyelték, hogy azok, akik a detoxikálóban töltenek egy-egy éjszakát, és nem kómában szállították be őket, szinte egytől egyig nem emlékeznek arra, hogy valójában mi is történt velük. Ugyanez elmondható azon bűncselekmények elkövetőiről is, akikről a bűnügyi tudósítások azt írják, hogy "könnyed italozással kezdte az estét baráti társaságban, de aztán előkerült a kisbalta". Ezeknek az eseteknek a többségében sem emlékeznek az elkövetők, hogy valójában mi is történt. (Ennek ellenére a bíróság az alkoholos befolyásoltságot súlyosbító tényezőként értékeli, ami tulajdonképpen jogi ellentmondás, hiszen a tettes a bűncselekmény pillanatában tudatzavart állapotban volt.) Ezek azonban csak a megfigyelt esetek, mindezekből számszerű következtetéseket vagy törvényszerűségeket nem lehet megállapítani.

Hasonló a helyzet az amnéziás viselkedéssel is: mint ahogy egyénenként teljesen eltérő reakciók alakulhatnak ki azonos mennyiségű alkohol elfogyasztása után, az is meglehetősen változatos lehet, ki hogyan reagál a filmszakadás idején, bár az esetek többségében a viselkedés agresszív lesz, amit egyfelől az elfojtással, másfelől viszont azzal magyaráznak a szakemberek, hogy ilyenkor nemcsak memóriazavar, hanem a limbikus rendszer zavara is jelentkezhet. A limbikus rendszer az érzelmi életnek a "székhelye" az agyban: az ezzel kapcsolatos működési problémák pedig logikusan agresszivitáshoz vezethetnek, bár megfigyelték, hogy az amnéziás részeg gyakran úgy emlékszik vissza, hogy az előző este kimondottan szellemes úriember módjára viselkedett, de hogy ez konkrétan miben nyilvánult meg, arról fogalma sincs.

Marad tehát a meglepetés, a környezet beszámolója, ami miatt aztán lehet elpirulni, elborulni vagy az egészet egyszerűen hazugságnak minősíteni, csak egyvalamit nem lehet: meg nem történtté tenni. Mint ahogy az ilyenfajta kellemetlenség megelőzésére is csak egy recept létezik. Nem szabad sokat inni.

Legát Tibor

Felhasznált irodalom: Dr. Levendel László: Alkoholbetegek gyógykezelése és gondozása (Akadémiai Kiadó, 1987), Dr. Vandlik Erika: Az alkohol neurobiológiai vonatkozásai (az Addikciók című tanulmánykötetből, Medicina, 2000)

(A cikk megírásához nélkülözhetetlen segítséget nyújtott dr. Funk Sándor, a Nyirő Gyula Kórház addiktológiai osztályának főorvosa)

A patológiás részegség

Amikor valaki fél deci pálinkától vagy egy nagyfröccstől ámokfutásba kezd, akkor minden bizonnyal ezzel a ritka jelenséggel állunk szemben. A patológiás részegség azonban nem heveny alkoholmérgezés, hanem az alkohol hatására létrejövő pszichózis, aminek beláthatatlan következményei lehetnek, mivel a patológiás részeg teljesen beszűkült tudatállapotba kerül, félreértelmezi az őt körülvevő környezetet, és tulajdonképpen ebből fakadnak dühkitörései. Különösen ijesztő a dolog a tekintetben, hogy ilyenkor hiányoznak az közönséges részegség kísérőjelenségei is, például a mozgáskoordinációs zavarok, az akadozó beszéd, viszont minden esetben megfigyelhető a teljes vagy a részleges amnézia.

Ha valaki ilyen állapotban követ el bűncselekményt, tehát a patológiás részegség bizonyított, akkor a bíróság - ellentétben a közönséges részegséggel - nemhogy súlyosbító körülményként kezeli a dolgot, hanem egyenesen felmenti az elkövetőt, de csak az első alkalommal. Ha az illetőnek létezik már egy ilyen "priusza", akkor következő alkalommal a bíróság figyelembe veszi ezt a körülményt.

- lt -

Zombi-program

Amikor a torokban összegyűlt mézes korom miatti fuldoklás felébreszt, az első gondolatom az azonnali halál, ami lassan egy nagyon súlyos, végstádiumban lévő betegséggé csendesül. Sármos acetonillat szivárog a pórusokból, és apránként jönnek elő az adatok: ez én vagyok, ez a szoba az én szobám, és tegnap rettenetesen részeg voltam valahol. Érdekes, hogy az utolsó emlék mindig egy viszonylag józannak hitt pillanat, és a szemtanúk általában arról számolnak be, hogy e pillanatot követően még legalább egy óráig józannak tűntem, aztán minősíthetetlen hangon kezdtem társalogni valakivel, természetesen üvöltve, majd újabb óra múlva bealudtam. Az edzés eredményeként ezek az öntudatlan és emléktelen időszakok egyre nőttek, az utolsó időkben már hat-hét óra esett ki, mialatt társalogtam, sértegettem, törtem, helyet változtattam. Soha sincs meg a hazatérés pillanata, csak valami homályos kép, ahogy a hűtőszekrényre könyökölve hideg spagettit eszem kézzel. Reggelre mindig nyitott, de érintetlen sör az ágy mellett, gyakran diszkrét húgyszag és sebek a testen. A szégyen ilyenkor annyira erős, hogy csak az azonnali Unicum-ivás, a mihamarabbi lerészegedés tompítja, aztán már az sem, folyamatos a bűntudat, ami gyakorta csap át színtiszta paranoiába, öngyilkossági gondolatokba, amikor lehetetlen az utcára menni, lehetetlen felvenni a telefont, és minden csengetéstől pánikba esem. Ilyenkor jókat lehet írni.

- pki -

szerző
Legát Tibor
publikálva
2000/48. (11. 30.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...