Mitsubishi-találkozó: Polgári középkategória

szerző
- legát -
publikálva
1998/38. (09. 17.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Harmadik országos találkozójukat rendezték a Mitsubishi Klub tagjai szeptember 12-én az Óbudai-szigeten. Az ügyességi versennyel, ingyenes szervizeléssel, üdítőital-kóstolókkal, bohóctréfákkal és bográcsgulyással feldobott rendezvényre meglepően sokan voltak kíváncsiak.

Harmadik országos találkozójukat rendezték a Mitsubishi Klub tagjai szeptember 12-én az Óbudai-szigeten. Az ügyességi versennyel, ingyenes szervizeléssel, üdítőital-kóstolókkal, bohóctréfákkal és bográcsgulyással feldobott rendezvényre meglepően sokan voltak kíváncsiak.

Ha szavazni kéne arról, melyik az az autómárka, ami nem ritkaság, nem vált ikonná, nincs hülye kinézete, és körülbelül annyira exkluzív, mint egy konfekciókosztümben feszítő tanítónő valami délelőtti operabérletes előadáson, valószínűleg komoly esélyesként indulhatna a Mitsubishi. Pedig ez a japán kocsi már több mint nyolcvan éve megjelent a piacon, a nemzetközi ralimezőnyben komoly eredményeket ért el, terepjárója, a Pajero pedig igen elismert típus műfajában. De hiába minden, hiába, hogy ők készítették el az első közvetlen befecskendezésű benzinmotort, a márka Magyarországon mégiscsak akkor vált igazán ismertté, amikor úgy tíz évvel ezelőtt Nagy Bandó András viccelődött azzal, hogy a rendőr Itsubishit írt a feljelentésre, amikor megbüntette. Elhitte a fél ország, olyan meggyőzően hangzott. Ennél sokkal hihetetlenebb, hogy 1993-ban néhány mindenre elszánt fiatalember kitalálta, hogy Mitsubishi Klubot alapít. A dolog rendhagyó módon indult, ugyanis tagtoborzás helyett kiadták a Három Gyémánt (ezt jelenti a mitsubishi magyarul) című lapot, ami kizárólag a márka érdekességeivel foglalkozott, és amit aztán eljuttattak minden olyan helyre, ahol egy mezei Mitsubishi-tulajdonos megfordulhat: kereskedőkhöz, szervizekbe, autósboltokba. Ezután csoda történt, az olvasók visszajeleztek, jól van, fiúk, csak így tovább, a lap példányszáma emelkedett, és 1995-ben eljutottak odáig, hogy elegen legyenek ahhoz, hogy igazi márkaklubot alapítsanak, bejegyzéssel, alapszabályzattal. A cél érdekében szponzorokat is találtak, és azóta annyira felfutott a dolog, hogy ma már ott vannak az első ötben, majdnem háromszáz regisztrált tagjuk van, náluk csak a trabantosok/wartburgosok, a bogarasok meg az amerikai autósok vannak többen, de amíg azokban a klubokban a külső szemlélő valahogy mindig csak a jófejeskedést vagy a kivagyiságot érheti tetten - erre remek példa az idei dunaújvárosi amerikaiautó-találkozó, ahol a fénypont az volt, amikor elégettek egy japán kocsit -, a Mitsubishi-tagok óvatos duhajok: nem rendeznek felvonulást, amivel megbénítják Budapest közlekedését egy délelőttre, nem égetnek gumit benzinkútnál, és bikinis csajok sem heverésznek a motorháztetőkön, inkább visszafogottan szeretgetik kedvenceiket, beszélgetnek, és abszolút elégedettek.

Mégis mit lehet egy Mitsubishiben szeretni? Vannak, akik a robbanékonyságáért, a harapósságáért kedvelik, vannak, akik az árfekvés miatt, sőt akadnak, akik azért, mert dinamikusan néz ki, de a többség a megbízhatóságra esküszik.

A megbízhatósággal csak éppen egy baj van: kizár minden szélsőséget, így aztán egyáltalán nem meglepő, hogy látványosság szempontjából a Mitsubishi-találkozó nem nagyon tartogathatott komoly izgalmakat, legalábbis a külső megfigyelő számára. Néhány feltuningolt terepjáró, a legendás 3000 GT sportkocsi, aminek licencét az amerikaiak is megvásárolták - ebből született a Dodge Stealth -, valamint a nap legöregebb járműve, egy huszonegy éves Lancer: ezzel a kuriózum-szálat ki is lehetett pipálni. Viszont voltak programok. Úgy látszik, a szervezők tanultak a nyár eleji BMW-s találkozóból, ahol nem volt semmi, csak egy rakás BMW meg ugyanannyi tulajdonos, akik egy darabig néztek ki a fejükből, aztán elhúztak haza. Hogy ilyesmi még véletlenül se jusson senkinek az eszébe, a Mitsubishi-találkozó látogatója kedvére nézelődhetett a különböző szponzorsátrakban, kitölthetett KRESZ-tesztet és Mitsubishi-totót, szlalomozhatott az ügyességi versenyen, vásárolhatott autót, használtat és újat, a meglévőt benevezhette a szépségversenyre, vagy szerelőkkel vizsgáltathatta meg ingyért, aki pedig megunta az autókázást, sárkányrepülhetett is, ha volt hozzá mersze. A gyerkőcöket egy bohócnak öltözött egyéni vállalkozó szórakoztatta, a különféle évjáratú kocsikat emblémás lufikkal díszítették, a színpadon pedig az Old Boys nosztalgialovaglását lehetett nyomon követni, meg Hevesi Tamást, aki valahogy nem tudott lejönni arról, hogy ezt egy életen át kell játszani. Mégis, a törzsvendégek szerint még mindig sokkal jobb volt, mint tavaly Demjén Ferenc, aki eljátszotta, hogy csontrészeg, pedig dehogy volt az, csupán így próbálta a playbackelésből adódó lámpalázát legyőzni.

- legát -

szerző
- legát -
publikálva
1998/38. (09. 17.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...