Szép, ápolt, op-art. Már egyben, intakt madárként is, de érdemes felkeresni preparátor ismerőseinket, és megkérni őket, "Norman koma, terítsd már ki a szarkaszárnytoll-sort!" Jól néz ki egy nyújtott szárny, de a szárnytollak külön-külön is látványosak, főleg sorba rakva, ahogy mindegyiken kicsit más a fekete-fehér aránya és formája. Tollai teherbírása egyébként hasonlít a varjakéhoz: bizonyos mértékben golyóálló. Légpuskával, kispuskával vagy finomabb söréttel nehéz benne kárt tenni.
Sok mindent megeszik,
ősszel a bogyókat, gyümölcsöket, mindenféle rovart, még egeret is fog. A bíróság enyhítő körülményként veszi számításba, hogy még a rettenetes szagú és ízű krumplibogarat is elfogyasztja, de másodfokon jogerősen elítélik a kisebb énekesmadarak fészkeinek kirablásáért, gyerekgyilkosságért és a fiókák megevéséért. Falusi nagymamák sem kedvelik, képes kivárni a megfelelő pillanatot, lecsapni a baromfiudvarra és elrabolni egy naposcsibét. Mindezt természetesen aprólékos környezettanulmány és a fa vagy a villanyoszlop tetején történő ártatlan nézegetés után. Legjobban talán az ornitológusok viszolyognak a szarkától: ők eredetileg valamennyi madarat alanyi jogon szeretik, de évről évre látniuk kell, mit művel a terület fiókáival az illetékes szarka. Merő borzalom, mind makro(izé)statisztikai szempontból, mind a konkrétan letépett fiókafejek, szomorú szárnyacskák szempontjából - még a legsűrűbb tüskebokrok sem tartják vissza. A gyerekgyilkos Mr. Hyde mellett érdekes módon rendelkezik az empatikus, drága jó dr. Jekyll jó lelkű természetével: nemcsak saját gyermekét gyászolja hosszasan, de a szomszéd szarkáét is, ha valamelyik fészekben bekövetkezik a tragédia.
Hogy bonyolítsa
erkölcsi megítélését,
mások fiókáit gyakran arra használja, hogy a sajátjait etesse velük. Ehhez képest a dögevés, az útszéli tetemek eltakarítása, vagy hogy (amerikai adatok szerint) képes ellopni a kutyakaját a házőrző elől, tényleg nem egy extrém sport.
Az újságírói felelősség gyakran annyit jelent, hogy a szerző azt tekinti ténynek, ami a közvetlen szomszédságában történik. Számomra a szarka városi madár mivoltából akkor vált hiteles ténnyé, amikor az újlipótvárosi slum kellős közepén, harmadik emeleti lakóingatlanomból kilépve, észrevettem, hogy a szokásos galambok mellett két szarka is rendszeresen feltűnik a tetőn. Tehát nagyjából fél éve. A szarka magyarországi urbanizációjáról 1978-ból származnak az első hiteles adatok, hamarosan tíz fészkelő párt figyeltek meg a Népligetben. Korábban is az ember közelségét kedvelő állatként tartották nyilván, de Brehm papa még falusi vagy legfeljebb nagyobb parkokban fészkelő madárnak írta le.
A nagyvárosi életmód
a szarkák számára más túlélési pozitívumokkal jár, mint a többi urbanizált madár (galamb, cinke, rigó, veréb) számára. A szarkákat nem eteti az ember, de fiókáik nagyobb biztonságban vannak az M3-as bevezető szakaszán, mint a Pilisi Parkerdőgazdaságban. Legalábbis az amerikai etológusok szerint. ´k figyelték meg, hogy a szarkák fészkére is rájárnak egyesek, hollók, varjak, sólymok, baglyok, de még a mókusok is. Meglehetős bürokratikus ballaszttal terhelt megfigyeléssorozat következett. Mérték a fák magasságát, melyeken a szarkák fészkeltek, a fakoronák sugarát (vízszintesen) és átmérőjét (függőlegesen), a fészkek távolságát egymástól, és hogy mennyire látszottak a lombok között. Hetente jártak vissza a fészkekhez megvizsgálandó, megvannak-e még a fiókák, vagy a fészkek egy valószínűsíthető gyermekrablás miatt már nem üzemelnek. Aztán annyi grafikont és kördiagramot rajzoltak, amennyit csak tudtak, és utolsó leheletükkel megállapították, hogy az emberközelbe épített fészkekben kisebb volt a (fészekrablási) halandóság, de hál´ isten ahhoz túl kicsinek találták a mintát, hogy az eredményeket számszerűsíteni lehessen.
Rázós terepen
zaklatás hatására a fészkét hasonló találékonysággal védelmezi, mint Szaddám Huszein a tankhadosztályait. Míg az utóbbi felfújható tankokat telepített a sivatagba, a szarka kamu fészkeket épít, hadd fecsérelje erőtartalékait az ellenség.
Valószínűleg csak véletlen egybeesés - a varjúfélék a madárvilág elitje -, de nagyon hasonlít arra az őslényre, mely az első madár jellegű lelet. Úgy hívják, hogy Archaeopteryx litthographica. A 140 millió éves, kimondhatatlan nevű szárnyasnak volt még több fontos hüllőfelszerelése, például fogak (a csőrben), külön csigolyákból álló farok, ilyesmi, de már tollas volt, és mind méretében, mind körvonalaiban, kerek végű szárnyaival egy szarkára emlékeztetett. És igazán nagyszerű, hogy a 140 millió év alatt, nyilván praktikus okokból, a latin neve is sokat egyszerűsödött: Pica pica. A teljes igazsághoz tartozik, hogy a pica latinul már magában is szarkát jelent, nem kell kétszer mondani, kétszer mondani, de a Linné-rendszerben egytagú fajnév nem létezik. És a szimplán pica egy anorexiához hasonló, táplálkozással kapcsolatos emberbetegség neve.
A szarka a zsidó-keresztény kultúrkörben elég rossz startot vett: Noé lopás és fecsegés alapos gyanújával kiküldte a bárkából. Így a tetőre kényszerült, ott pletykált, és mire a bárka talajt fogott, belőle lett a gyanúsítás jelképe. A rómaiak a borbélyüzletben tartottak szarkát a vendégek szórakoztatására. A német-magyar folklór szerint csörgése nem rosszindulatú pletyka, egyszerűen azt jelenti, vendég jön, ami, tekintve, hogy a szarka gyakran ül a ház körüli fákon, és csörögve reagál a közeledő emberre, nem is hülyeség. A skandinávok szerint a nyelvén az ördög vére, ezért ha egy csepp embervért kap, megtanul beszélni. Persze megtanul a nélkül is, de a barátaik agyvelejéből pörköltet készítő norvég black metal-zenészek nyilván szívesebben tanítják embervérrel, mint relaxa-kazettákkal.
A szarka
nem túl népszerű
Több varjúfélének is jelentős a rajongótábora, a holló presztízse gyakorlatilag globális, a varjaknak számos fan clubjuk van szerte a világban, nem beszélve A holló című filmről, mely eredetileg The Crow, azaz varjú volt. És ott vannak még a varjú indiánok, akiknél még totemállatként is fényesen bevált. A szarka összehasonlíthatatlanul látványosabb megjelenésű, mint a kissé nyomasztó fekete kollégák, népszerűsége azonban messze alulmúlja ismertségét.
Mindez talán sajátos természetével függ össze: bár nem fél úgy az embertől, mint a varjak, és időnként hajmeresztő rajtaütéseket hajt végre, mindig megtartja a minimális biztonságos távolságot - legyen az három lépés vagy három centiméter. Kifejezetten intelligens madár, de az ő intelligenciáját az emberiség valami perverz okból inkább negatívumnak tartja: a szarka nem okos, hanem ravasz.
A szarkára vonatkozó népi bölcsességek vagy szólásmondások közül kettőnek van némi alapja. A sokat akarás, a csillogó tárgyak iránti gyűjtőszenvedély közismert tény, a "nem bírja a farka" pedig egy nem túl szakszerűen megfogalmazott aerodinamikai esettanulmány. A szarka valóban a túl hosszú farka miatt nem tud rendesen, hosszú távon repülni. Ugyane farok adja a szarkának azt a fordulékonyságot, ami "szemtelen" rajtaütéseit teszi lehetővé. Maximális manőverezőképesség, távrepülésre való teljes képtelenség: a szarkát legtöbbször csak egyik közeli fáról a másikra röppenve látjuk. A gyűrűzésekből az is kiderült, hogy a szarka egész életében sem keveredik ki harminc kilométeres körzetéből. Visszatérve a kleptomániára, megkérdeztem Csányi professzort, hogy a tudomány mai állása mellett tudjuk-e, miért bukik a szarka a csillogó holmira. ´ azt mondta, a kérdésre csak Arany Jánossal felelhet: tudja a fene. Hát így építsen az ember etológia tanszékvezetőkre.
Nem jár akkora hordákban, mint a varjú, de a látszat ellenére
nem teljesen magányos,
gyakran alkot kisebb csapatokat. Az amerikai etológusok behatóan vizsgálták a szarkacsoportok alá-fölé rendeltségi viszonyait, és kiderült, hogy a vezér általában hím, Nemecsek pedig egy nőstény, valamint hogy a szarkák jegeces pillantások és hátborzongató farokbillegetések segítségével dörgölik egymás orra alá az aktuális hierarchiaviszonyokat.
Fogságban tartott szarkacsapat megfigyelésekor arra jutottak, hogy az alfa-hímtől a közlegényig lineáris rangsor húzódik, nincsenek tehát összevissza ágazások, mint mikor B beosztottja A-nak, C pedig B-nek, de A néha elfogad utasításokat C-től. A nőstényeknél pedig teljes az egyenlőség, ez a magyarázata annak a sokáig titokzatosnak tartott jelenségnek, hogy sok szarka nem mutat egymás iránt ellenséges jelzéseket.
Ami a tarka fajta szarka farkának tarkaságát illeti, ez egyszerű tévedés, axiómaként elfogadni ugyanolyan hiba volna, mint hogy a kis termetű szűcsök sós húst sütnek, vagy hogy bögréből elsősorban két fajta létezik: a Jet-kutakról ismert sárga és a görbe. A szarka (Pica pica) ugyanis egy tarka fajta (fekete-fehér), a farka mégsem tarka (tök fekete), szemben a Délkelet-Ázsiában élő kék szarkával (Cyanopica cyana), melynek legalább kétszínű (szürke-kék). A szarka farkára visszatérve apró érdekesség a rendszertan megszállottainak, hogy a szarka járása legközelebbi rokonai, a varjak és hollók mozgására hasonlít, felfelé tartott farka és annak billegetése távoli és bonyolult sógorai, a rigók védjegye.
Nem védett, agyon is lőnek belőle vagy százezret évente (Magyarországon). Csak azért nem többet, mert az elhagyott vagy eleve kamunak épített, fedett, sárral tapasztott, komfortos szarkafészkek szolgálnak költőhelyül vércsék és erdei fülesbaglyok számára.
Winkler Róbert
Aki nem bízik a verbális madárhangleírásokban (nyitnikék, pitypalatty, krek-krek stb.), az interneten a következő címen hallgathat szarkát: http://animaldiversity.ummz.umich.edu/accounts/pica/p._pica/media.html
Vagy ha ezt a rettenetesen hosszút nem sikerült begépelni:
http://animalpicturesarchive.com/animal/SOUND/
De a Doors azért még mindig jobb.
