A vadember bosszúja

Steven Knight: Tabu

Szép reményekkel induló sorozat: úgy kezd, hogy Magwitch (Tom Hardy; micsoda disznóság, hogy neki eddig csak Bill Sikes jutott) épp elássa a kincsét, nagy a sár arra meg minden. A derék Abelt itt ugyan James Keziah Delaney-nek hívják, de szerencsére a továbbiakban sem kell túl messzire szakadnunk bizonyos dickensi… nos, külsőségektől. A tapasztalt néző az első perctől azt lesi, honnan ugrik majd elő Alun Armstrong. Egyelőre lesheti.

Steven Knight a Peaky Blinders után egy újabb kétes felemelkedéstörténetet vitt színre, de ezúttal nem gengszterek (bár ez inkább attól függ, hogyan definiáljuk a gengsztert) törnek a csúcsra, hanem egy titokzatos exkatona. A cselekmény 1814-ben játszódik, amikor az épp születőben lévő új világhatalom, az Egyesült Államok háborúban áll a büszke Nagy-Britanniával. E háborúban összefonódik britek, bennszülött és fehér amerikaiak, illetve afrikai rabszolgák sorsa, és ebbe a bonyolult érdekhálózatba csapódik be a halottnak hitt Delaney és az ő terhes atyai öröksége. A volt brit katona, aki afrikai fogsága alatt láthatóan eszét vesztette, apró, de értékes területet birtokol Amerika nyugati partjainál, mely kaput nyithat a Kínával immár sürgetően esedékes kereskedéshez.

Knight sorozata egy viszonylag keveset tárgyalt periódust tesz témájává, alaposan szemügyre véve a korszak al- és felvilágát, de a hang­ütést és a tempót sajnos nem mindig sikerül eltalálnia.
A Peaky Blinders esetében már jól bevált receptet látjuk viszont: a szereplők korhűek, de mégis kissé eltúlzottak Franka Potente blazírt német prostituáltjától Stephen Graham és Tom Hardy már-már karikaturisztikus tetoválásaiig. Az első néhány epizód kifejezetten vontatott és konfliktusszegény, de legalább van idő feldolgozni a számos egymást keresztező érdeket és intrikát, illetve kiélvezni a sötét és könyörtelen tónusokat.

A sorozat leggyengébb eleme (sokaknak bizonyára) teljesen váratlanul Tom Hardy, aki a Peaky Blinders kis dózisban zseniális (év­adokon áthurcolván viszont fárasztó) mellékalakját, Alfie Solomonst menti át a Tabuba is. Ami amott egy ideig szórakoztató volt (furcsa intonáció, zavarba ejtő szemmeresztgetés), az itt már fárasztó, különösen, amikor perceken át kell néznünk a semmiféle narratív értékkel nem bíró látomásos és transzba esős epizódokat. Egészségtelenül rátelepszik az egész sorozatra, és alig hagy levegőt a mellékszereplőknek. Különösen bántó e kudarcban az, hogy Knight nyilvánvalóan Hardyra írta a szériát, de ez a színészközpontúság közel sem sült el olyan jól, mint az egyszemélyes Locke esetében. Kár.

Magyar felirat: anneshirley83 & gricsi & Szigony