Tévétorrent

Október végén

Daniel Brocklehurst: Come Home

Tévétorrent

A jó ideje már szabad szemmel is látható demográfiai folyamatok (lásd öregedő nyugati társadalmak, hosszabb várható élettartam, kitolódó aktív életkor) még mindig kevéssé látszanak megihletni a sorozatokat és filmeket, különösen, ha a szerelem (vagy ne adj’ isten a szex) is felüti ocsmány fejét a környéken.

A fikció középkorúak szerelmi életét övező hallgatása mintha tükrözné a társadalom jobbára prűd, elzárkózó attitűdjét. A legkevesebb pironkodással és a legkevésbé fotogén szereplőkkel még mindig a britek közelítenek a láthatatlan társadalmi valósághoz (Táncterápia vagy a sorozatok között a Mum és a Last Tango in Halifax).

Daniel Brocklehurst nem csak a fent említett profán tabura építi fel lefegyverzően hétköznapi, mégis kiszámíthatatlan minisorozatát. A bumfordi, jóravaló Greget (a szokott intenzitását ezúttal gyengédségre cserélő Christopher Eccleston) egy napon három gyerekükkel magára hagyja felesége. Az asszony nem magyarázkodik, és a gyerekek elhelyezésével sem törődik.

A sorozat eleinte klausztrofób módon bezárja a nézőt Greg perspektívájába, lehetetlenné téve, hogy ne érezzünk együtt a szerelmet újra ügyetlenül keresgélő, egyedülálló apával. Mire a néző már valóban olyan dühös és tanácstalan, mint Greg, Brocklehurst megnyitja nekünk az addig láthatatlan Marie nézőpontját is (a Deadwoodból vagy éppenséggel a Kemény motorosokból ismerős Paula Malcolmson ugyancsak diszkrét, ám szerfelett hatásos előadásában). És ekkor válik világossá, hogy a Come Home milyen körültekintően kerüli az ítélkezést. Társadalmi tabuk és nemi szerepekkel kapcsolatos sztereotípiák egész hálózata bontakozik ki a gyermekeit elhagyó „rossz” anyával, a terhességgel zsaroló, de a családot minden elé helyező apával, középkorúak liezonjaival és a családjogi rendszer hiányosságaival. A mindig új narratív oldalhajtásokat növesztő dráma pedig olyan természetességgel bontakozik ki, hogy a néző egészen zavarba jön tőle. Minden új fordulatban ott rejtőzik a pátosz lehetősége, de helyette csak szorongató, ám sohasem könyörtelen realizmust kapunk.

A Come Home lassan bújik a bőrünk alá, ha nem figyelünk, észre sem vesszük, hogyan vesz le a lábunkról.

Magyar felirat: kissadam

Figyelmébe ajánljuk

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.