Villamos, szék

Énekeljünk a villamoson!

szerző
Zsigmond Gábor
publikálva
2015. aug. 17., 07:45
kommentek
0
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Balog Zoltán szellemében jártak el ez illetékesek 1949-ben, amikor engedélyezték az éneklést a villamosokon. Igaz, csak bizonyos esetekben.

A tömegközlekedés hőskorában evidenciának számított, hogy „a villamoson lármázni és énekelni tilos”. Már 1892-ben rendeletet hoztak e tárgyban, és úgy tűnt, hogy ez a szabály örökre szól. Hosszú ideig valóban ennek a szellemében jártak el a kalauzok, talán még dicséretet is kaptak határozott fellépésükért.

Ám 1949-ben magas helyről érkezett levélke a BKV-előd BSZKRT Akácfa utcai központjába. A panaszos azon háborodott fel, hogy a villamos személyzete munkásdalokat éneklő fiatalokkal szemben járt el. A probléma kezelését bizonyos Garamszegi szakosztályvezetőre bízták, aki 1949 augusztusában írta meg közlekedéstörténeti jelentőségű feljegyzését a témával kapcsolatosan.

„Egyes túlbuzgó kalauzaink leszállíttattak a villamosról munkásdalokat éneklő ifjúsági csoportot. Kalauzainknak ez a túlbuzgóságból eredő eljárása egy régi, 55 éves hatósági rendelkezésen alapult, amely rendelkezés a villamoson a lármázást és éneklést tiltja. Ha a rendelkezés célját vizsgáljuk, meg kell állapítani, hogy annak rendeltetése az utasok nyugalmának megvédése, elsősorban az italos emberek kurjongatásai ellen, nem jelentheti azonban, hogy szervezett csoportok lelkesedésből a népi demokrácia propagálására villamoson ne énekelhessenek.”

Potenciális énekkar

Potenciális énekkar

Fotó: fortepan.hu

Persze valószínűleg nem lett volna ekkora felhajtás, ha az eset nem éppen a Világifjúsági Találkozó idejére esik, melyre 80 országból érkeztek a dalos kedvű ifjak. Garamszegi szakosztályvezető külön kiemelte, hogy „az említett esetben elkövetett hibát súlyosbítja az, hogy bár a Világifjúsági Találkozóval összefüggő rendeletekben és utasításokban ismételten a legnagyobb előzékenységre intettük alkalmazottainkat, ezek a sajnálatos esetek mégis megtörténhettek”.

Ráadásként Garamszegi megalkotott egy „áthidaló” rendeletet is, ami végképp tisztázni kívánta az ellentmondásos helyzetet. E szerint „az éneklés tilalmáról szóló rendelkezések olyképp értelmezendők, hogy az éneklés kocsijainkon csak az esetben tilos, ha az a többi utasok nyugalmát vagy a jó ízlést sérti, vagy az ének tartalma a népi demokratikus szellemmel össze nem egyeztethető”.

Mivel a szakosztályvezető nem akart újabb fiaskót, megpróbált minden részletet tisztázni. „Természetesen az éneklési tilalom feloldása nem jelenti azt, hogy a népi demokrácia énekei oly formában, oly körülmények közt vagy oly egyének által énekeltessenek, amelyek a népi demokrácia megkívánt tekintélyének csökkentésére alkalmasak” – írta, majd gyorsan hozzátette azt is, hogy „különösen nem engedhető meg az, hogy ittas vagy egyéb elítélendő magatartást tanúsító egyének demokratikus vagy munkásindulók éneklésével azokat profanizálják”.

Ezek a kalauzok már későbbiek, de a számonkérés hasonló

Ezek a kalauzok már a hatvanas évekből valók, de itt is van számonkérés

Fotó: fortepan.hu

Arról nem tudunk, hogy ezt követően előfordultak-e botrányos esetek, ám a történet csattanója mégis az, hogy az érvényes rendelet szellemében eljáró kalauzt – biztos, ami biztos – felelősségre vonták.

szerző
Zsigmond Gábor
publikálva
2015. aug. 17., 07:45
kommentek
0
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Adatlap

Villamos, szék

fejezetek a budapesti tömegközlekedés nyomorúságos évtizedeiből

Villamos, szék
Szerző adatlapja

Blog

még több cikk