Villamos, szék

A kerékpár úgy jelent meg a budapesti közlekedésben, valamikor az 1910-es években, hogy szinte fel sem tűnt a döntéshozóknak. De aztán észbe kaptak, és sorra állították a tilalomfákat.

Ki ne ismerné az „Éjjel az omnibusz tetején” című pesti slágert? Azt viszont nem sokan, hogy az omnibuszos vállalkozók micsoda ádáz küzdelmet folytattak! Közel kétszáz éve ugyanolyan heves viták zajlottak Pest közútjaiért, mint manapság – így született meg a fővárosi tömegközlekedés.

Amikor létszámcsökkentésre készül a BKV, és 1 százalékos béremelést próbálnak keresztülverni, nem könnyű elképzelni, hogy 30-40 évvel ezelőtt épp fordítva volt minden. Lasszóval kellett fogni a buszvezetőket, sőt a buszvezetőnőket.

Az emancipáció első sikere, vagy az „örök nőiség” megkísértése? Utasokkal csevegő bájos kisasszonyok, alulfizetett hárpiák, netán sokat molesztált cselédlányok? Ráadásul a mozgó járműveken!

El tudják képzelni, hogy munkáltatójuk beszerez valamit, majd ötödannyiért árulja dolgozóinak? Pedig a BKV elődje, a Budapesti Egyesített Városi Vasutak így járt el.

A 2. világháború előtt a fővárosi közlekedési dolgozóknak Mikuláskor is szünnap járt. Persze nem azért, hogy otthon ellenőrizzék, kipucolták-e a gyerkőcök rendesen a kis csizmát.

Beszámoltunk már sok furcsa előírásról, de ez olyan, ami akár az Ön családjának az életét is megváltoztathatta.

„Az utazóközönség nem rosszindulatú minden esetben” – írták 1948-ban a kalauzoknak. A remek felvilágosító, oktató füzet megér pár gondolatot, ráadásul vers is van hozzá.

Ma már szinte hihetetlen, és talán sosem gondoltuk volna, de 1946-ban, éppen az újjáépítés lázában volt tilos túlórázni.

A Tanácsköztársaság idején könnyen előfordulhatott, hogy a villamos gyűjtőtáborba vitte utasait. Így járt a népszerű író, Herczeg Ferenc is.

Januárban csendben, különösebb felhajtás nélkül zajlott be Budapesten a 34. postagalamb-olimpia. E csodás sportnak olyan nagy hagyománya van fővárosunkban, hogy egy időben külön rendelet szabályozta a madarak villamoson való utazását is.

A Lehel térnek évtizedeken át Élmunkás tér volt a neve, a Ferdinánd hídnak meg Élmunkás híd. De kik voltak azok az élmunkások?

Nehéz elképzelni, milyen lehetett az utasok és a katonásan fellépő kalauzok viszonya az 1930-as, 1940-es évek Budapestjén. De rendeleteket és utasításokat tanulmányozva úgy tűnik, nem volt felhőtlen.

Balog Zoltán szellemében jártak el ez illetékesek 1949-ben, amikor engedélyezték az éneklést a villamosokon. Igaz, csak bizonyos esetekben.