Koncert

A kisnyugdíjas Jézus

Ted Neely Bulgáriában
szerző
Soós Tamás
publikálva
2018/18. (05. 03.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Egyszerre lehangoló és elismerésre méltó, ha valaki élete végéig azt a szerepet tolja, amelyik a hírnév közelébe röptette, hiszen ami az egyik oldalról kitartásnak tűnik, a másikról a megújulás és a további sikerek elmaradásaként csapódhat le.

A rock and rollban nagyot csak egyszer gurító munkásemberek sorát gyarapítja Ted Neeley is, aki 1973-ban a Deep Purple frontemberét, az eredeti LP-n éneklő Ian Gillant kiütve kapta meg a Jézus Krisztus Szupersztár mozifilm címszerepét, de még 70 fölött is Andrew Lloyd Webber és Tim Rice rockoperájával turnézik.

Amit Szófiában láttunk, meglehetősen skizofrén: egy nyugdíjas Jézus, aki sminkkel, parókával tagadná le a korát, ám megtört hangját már nem tudja, de ez egy pillanatig sem zavarja. Míg az utána jövő Jézusok rendre elsumákolják a drámai csúcspont, a Gethsemane sztratoszférában kóborló magasait, addig Neeley bátran bukik bele a kihívásba, és macskajajgatássá torzult sikolyaival mélyíti tovább az Istenben kételkedő Jézus, na meg az őt hallgató közönség fájdalmát. És bizarr módon épp a megviselt énekével aktualizálja a megváltót már annak idején is esendő embernek láttató darabot. 2018-ban szó szerint hamis a messiás, aki csak csodavárást tud kínálni a követőinek, perspektívát nem, így feleslegesnek tűnik Júdás halála is, és járható útnak a hatalommal szemben civil ellenállást sürgető Simoné. Akaratlanul is kiábrándult darab születik az öreg Neeley főszereplésével, amit a néhol meglepően kreatív, a Jézust ostromló leprások jelenetét színpadra hulló fejekkel, Júdás öngyilkosságát pedig a háttérben kaszáló óriástáncosokkal szürreálisra hangoló rendezés is aláhúz, amikor Jézus megkorbácsolása alatt az emberiség sorscsapásait sorolja holokauszttól migránsválságig, és Magyarországnak is helyet szorít a vasútállomáson rostokoló menekültek fotójával.

Amúgy egy teljesen korrekt, a korábbi feldolgozásoknál se nem jobb, se nem rosszabb Jézus Krisztus Szupersztárt kapunk, amelyben megszületnek a hidegrázós csúcspontok (a főpapok dörgő baritonja, Mária Magdolna visszafojtott szenvedélye, Júdás zilált dühe és feledhetetlen magánszáma a fináléban), és ami félszáz év alatt mit sem kopott svunggal emlékeztet rá, mitől is volt annyira briliáns Webberék szatirikus humorú, a személyikultusz-építésnek és a felfelé nyaló, de lefelé rúgó reálpolitikusoknak is odaszúró musicalje.

Nemzeti Kultúrpalota, Szófia, április 6.

szerző
Soós Tamás
publikálva
2018/18. (05. 03.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...