Emlékeznek még Steve Coogan nevére? Ugye, nem? Pedig nem is olyan régen lépett fel nálunk, tavaly tán. Mindenesetre Verne híres művének utolsó általam ismert adaptációja 2004-es keltezésű, ő játszotta benne Phileas Foggot. Ó, persze volt a nagy hazardőr már konkrét oroszlán is (spanyol rajzfilmsorozatban), miért pont rá emlékeznénk? Hisz nem is róla szólt a mese, Passepartout-t a híres Jackie Chan adta. Mindezt csupán azért érdemes megemlíteni, hogy nyilvánvaló legyen: e 80 nap története nemcsak lebilincselő, de jó hatással van későbbi korok alkotóinak fantáziájára is. (Már amennyire eredeti ötlet hőstörténeteket a szolgák szemszögéből újramesélni. Tudja fene, d'Artagnan és cimborái kalandjait láttam már hason nézőpontból, most arra várok, Bence mondja meg a magáét Toldiról.)
De voltak igazán nagy formátumú alakjai is a dromomániás és szerencsejáték-függő főrendnek. Rögtön az első mozgóképes megjelenésekor (1919-ben, nota bene egy német adaptációban) Conrad Veit bújt a bőrébe. Amerika válasza 1956-ban határozottan késedelmesnek volt tekinthető, ám csattanósra sikerült, David Nivennél alkalmasabb figurát keresve sem lehetett találni - addig. (Bizonyos szempontból sokáig aztán sem, a szép reményű csepűrágó - mindannyiónk örömére - hasonló karakterek tömegét vitte vászonra.) Ha kicsit megengedőbbek vagyunk, Pierce Brosnant is elbírja e díszszemle (egy 1989-es tévésorozatban volt Fogg), végre is valamiféle Roger Moore-pótlékként kezdte és folytatta a pályáját: kétségkívül mindkettejükre Bondként emlékszik majd a művelt világ (a jó Rogernek azért az "is" mindenképp kijár). De Bond, mint Fogg: az öszszehajtható angol telivér. E parádé persze csak azért érdekes, hogy eljátszunk a feltevéssel: ha az elmúlt tíz-húsz év alatt kalandmozit akartunk volna csinálni a megírása óta ezért óbégató 80 napból, Michael Palin a Monty Pythonból mindenképpen kitűnő választás lett volna: a méltó utód, nemcsak karcsú termete, de komikusi múltja okán is. Ki látott már humortalan, öniróniamentes embléma-angolt? (Moore Bondját is pont ez emeli Conneryé fölé - Pierce sajna e tekintetben is pótlék, talán ki is kellett volna hagynom.)
Ám tudjuk, amit tudunk: Palin a BBC szórakoztató-ismeretterjesztő sorozatában önmagát adta. A híres embert utaztatta körül a világon a tévécsatorna. Ám más választásuk aligha lehetett, ha hűek akartak maradni a mű és utóélete szelleméhez. Márpedig efelől nem hagyott szemernyi kétséget sem a végeredmény. Ráadásul az ilyen típusú műveknek (még a tévészériában vagyunk) nem minden előítélet nélkül vág neki a magamfajta. ", igen, a tuti recept: fogj egy hírhedett jópofát, tedd sós kútba, kerék alá, biztos lesz mindenre egy jó vicce, ez, plusz az ugyancsak biztos háttér (vonzó vidékek vonzó őrültjei) laza könnyedséggel viszi el az egészet. Holtbiztos átverés. Ám Palin tisztánlátását nem zavarta semmi, egy percig szem elől nem tévesztette, hogy kicsoda ő, és miért van ott, ahol éppen. Mások ennyivel is beérték volna, másoktól ennyivel beértük volna. De Michael Palinnél ez volt a beugró, erre építette fel a szerepét. Mintha ő is arra lett volna kíváncsi, hogy mit lehet ebből kihozni. Kicsit avíttasnak tűnő (pedig dehogy) hozzáállással, lelkiisme-retesen és alázattal. A többi mese, szép mese arról, hogy 150 évvel Verne hősei után is kell 80 nap a Föld körbeutazásához. Kell azért, mert a viszonylatok (többé-kevésbé Verne viszonylatai) ennyit engednek, kell azért, mert ennél kevesebb alatt nem érdemes.
Ami kikerekedett az egészből, cseppet sem meglepő módon, az lett, amihez a majsztró legjobban ért: gátlástalan szórakoztatás. Egy pikareszk, mely kölcsönad egy kétségkívül szimpatikus személyiséget a szemlélőnek. Lehet, hogy némelyőnk kevésbé slágfertig, s nem is áll rajta oly fessül könnyű vászon nyári ruhája, vagy nincs is neki ilyen, de nehézség nélkül hisszük el, hogy kellő apparátussal hadra kelve minket is hasonló dolgok, élmények érnének hosszú utunkon. Hogy ilyen a világ. Hogy milyen a világ, az egyébként történetünk szempontjából merőben irreleváns, lehet akár ilyen is (bár ki ne élne a gyanúperrel), késnek a vonatok, nem indul hajó a megfelelő időben a megfelelő helyre, furcsa helyeken furcsa emberek furcsa, bár bizonyára ízletes ételeket esznek, aminek legtöbbször a helyenként egzotikus, máshol hétköznapi állatvilág látja kárát.
Hogy mit lehetett még a tévé-sorozat nagy illúziójához írásban hozzátenni? Ami azt illeti, efelől is voltak kétségeim, de elfértek volna egy rókabőrön. Palin leirata lehetőségeihez igazodik - ugyancsak dicséretesen. A nagy trip lebonyolításának mikéntje kerül előtérbe, miközben a sorozat ismerője sorra felismerheti azért kedvenc helyszíneit, figuráit.
Palin lendületes elbeszélő (a fordítás gördülékeny, imponálóan észrevétlen), kalandjai olvasva is lekötik a figyelmet, semmi sem változott tehát: a könyv szórakoztató olvasmány. S a végére világossá válik az egész nagy trükkje: ellentétben nagynevű elődeivel, ő maga Fogg. Egy férfi, jól behatárolható kulturális vértezetben, átvág a világon. Vagy átvágja a világot - mint a derék Phileas.
GABO Kiadó, 2005, 235 oldal képekkel, 2500 Ft, fordította: Kövesdi Miklós Gábor
