A nép ópiuma: Mint Prága Havannától (MSat: Címlapsztori (ismétlés))

szerző
- yusuf -
publikálva
1997/29. (07. 17.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Nagyon ritkán vagyok képes az MSat csatornát nézni, megmondom úgy, ahogy van; amióta a szomszéd hatéves ikrei megálltak a fejlődésben és újra bepisilnek, nem merek egyedül maradni a műsorával. Joggal kérdezheti bárki, hogy akkor most mi van? Nos, igazság szerint - rettegve bár, de - valami atavisztikus és ösztönös kíváncsiságtól vezérelve néha belepillantok, és úgy maradok.

Nagyon ritkán vagyok képes az MSat csatornát nézni, megmondom úgy, ahogy van; amióta a szomszéd hatéves ikrei megálltak a fejlődésben és újra bepisilnek, nem merek egyedül maradni a műsorával. Joggal kérdezheti bárki, hogy akkor most mi van? Nos, igazság szerint - rettegve bár, de - valami atavisztikus és ösztönös kíváncsiságtól vezérelve néha belepillantok, és úgy maradok.

Vasárnap este például a Címlapsztori című műsort láttam, igaz, ismétlés volt, de szerintem nem sokban különbözhetett az eredetitől. A téma a kubai VIT volt. Nem váltottam csatornát, mert ez a hétvégém valahogy Kuba jegyében telt: Ernesto Che Guevara hamvait Bolíviából Kubába szállították (és nem haza, ahogy a híradásokban szerepelt, Guevara argentin orvos volt, csak elzavarták onnan, mert a köszvényre dzsungelharcot írt fel mindenkinek), és a sarki éjjel-nappaliban megint nem volt tej, kenyér, cukor és cigaretta. És akkor a VIT. Asszem képtelen vagyok szavakba önteni, mennyire szörnyű volt. Nagyon. Rosszabb volt egy rajtunk demonstráló fogászkongresszusnál. Olyan szörnyű volt, hogy egy pillanatra megértettem a napalm feltalálóját.

A műsorban részt vett a napszemüveges keresztapajelmezbe bújt kubai nagykövet, a Fidelitas (akik nem mennek a VIT-re), aztán azok a fiatalok, akik mennek, egy szerencsétlen és reménytelen műsorvezető férfiú, Appel György vállalkozó, az Eurocartell főnöke (akit egy ponton elküldtek), valamint Papp Pál országgyűlési képviselő és seggfej.

Miért vagyok még mindig zaklatott?

Az, hogy a kubai hazudik, fölényeskedik és úgy tesz, mintha Kuba szabad lenne, az nem háborított fel, ezért kapja a fizetését, ez a dolga. Az sem zavart, hogy a fiatalok egy csoportja el akar menni Kubába - hát ki nem akar?, én is el akarok menni. Mondjuk, idegesített, hogy nem azt mondták: figyeljetek, barmok, hát szarunk bele az emberi jogokba, a börtönökbe, rendszerbe, minket a bícs, a szánsájn vonz, hallottuk, hogy a lányok-fiúk éjjelente könnyen barátkoznak, nagyokat lehet bulizni a strandon, viszünk kotont eleget, oszt annyit kúrunk, mint itt három évbe se. Ehelyett ment a tapasztalatszerzés-duma; az, hogy nem legitimálják a kubai rendszert, ha ott vendégszeretetüket élvezve részt vesznek az Összefogással az imperializmus ellen a világbékéért rendezvényen, á, fenéket. Belülről bomlasztanak majd. Bár el kéne szomorodni, hogy huszonévesek így képesek érvelni, mégsem teszem, ha a BIT és egyéb kapcsolt komcsirészei tényezők lehetnek itt, hát legyenek.

De azért Papp Pál egy jelenség: nagy ívben az 1936-os olimpiával indít (Owens aranyérmes lett, és jól tette, tehát a magyar fiatalok feketéknek álcázva nagyon gyorsan fussanak a havannai strandon?), szót ejt a moszkvai és Los Angeles-i olimpiákról is, hogy aztán sehova se érkezzen, de azért még belekeverje Deutsch Tamást és Prágát ("ha ez egy keményebb diktatúra, akkor több bátorság kell ott tüntetni").

Sokat gondolkodtam azon, miért nem akarta senki megérteni, mit akar a Fidelitas: annyit, hogy aki elmegy Kubába, az ne mondja magáról, hogy ő a magyar ifjúság képviselője. Azt akarták csupán, hogy ne legyen ilyen, ki-ki azokat képviselje, akiket: a BIT a BIT-et, a cserkészek a cserkészeket és így tovább. Na, erre jöttek elő Deutsch prágai akciójával, ekkor szóltak merészségről azok, akik eddig is emlékezetesen bátrak voltak, ugye. Az is jó volt, hogy nem kell belügyekbe avatkozni, meg hogy sok gazdasági lehetőség van Kubában, nem kéne ezeket feladni, magyarul beszélő kádereik vannak, kiváló sorban állásokat tudnánk onnan importálni. Eladni meg bármit lehet.

Egy ideje már, hogy idegesítenek az olyan alakok, akik, úgymond ráérezve a tömeges idegállapotra, szítják itt nekünk a posztkádárista hangulatot, akik ilyen könnyen összemossák a rendszer ellen tüntetőket (ami Prágában volt, ugye) a rendszer öntömjénezésével (ami a VIT lesz), akik így lekezelik - mert tehetik, mondaná TGM - azt a tényt, hogy rendszerváltás volt és demokrácia van, a kutyafáját. Aki azt mondja, hogy nem látja a különbséget a kubai VIT és a prágai tüntetések között, vagy reménytelenül hülye, vagy nagy gazember. P. Pálból bármi lehet.

Nem tudom, ki hogy van vele, de engem zavar, ha egy közéletben mozgó baromnak nem számít, ha egy országban bebörtönöznek embereket, csak mert másként gondolkodnak (amit ő az előző rendszerben úgy úszhatott meg, hogy megfelelően gondolkodott, a rendszerváltás után meg azért, mert demokrácia van).

Magyarország jobb hely, mint volt, vegyék már tudomásul. Akkor is, ha az udvarban a kerti törpe helyett Thürmer Gyula csücsül.

- yusuf -

szerző
- yusuf -
publikálva
1997/29. (07. 17.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...