Animációs filmklub a LuciaLaura Caféban: Horizonttágítás

szerző
Sz. T.
publikálva
2001/8. (02. 22.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

a háromdimenziós lények világába képtelenek áthatolni.

Aháromdimenziósak zömmel fiatalos külsejű, értelmes tekintetű egyedek. Többségük bizonyos periódusonként (megfigyelésünk szerint ennek időtartama egy és kb. húsz perc között váltakozhat) egy vékony, fehér rudacskát helyez ajkai közé, és a végét meggyújtván gondoskodik tüdeje és a helyiség füstellátásának folyamatos fenntartásáról.

A helyiség egy egyébként a kipufogógáz miatt gyalogosok számára veszélyes közforgalmi alagút szárazföldi bejáratától kőhajításnyira található. Neve LuciaLaura Café, bár az idegen még a korábbi Trend Café nevet mutató táblával is találkozhat. Berendezése a kifinomultan egyszerű design nyomvonalát követi, de mindebből szerda esténként a tömeg miatt keveset látni. Aki erre is kíváncsi, ne ilyenkor jöjjön, vagy ha mégis, érkezését időzítse annak tudatában, hogy az este nyolcra hirdetett látnivaló feltehetőleg hétről hétre többeket vonz majd. Ehet és ihat is, I. osztályú árakon: évjárattal és termelői névvel azonosított vörösborok esetében ez decinként 200-450, teák esetében egységesen 350 Ft, az alkoholos italkeverékek 600-tól indulnak a várhegynek.

Viszont a látvány ingyenes, és erősen tart az unikum felé. A magyar animációs filmgyártás zászlóshajója, a Varga Stúdió, érzékelvén a műfaj múltja és jelene iránti ismeretszerzési igényt és egyúttal a moziműsorban e téren tátongó űrt, filmklubot indított itt. Szerda esténként februárban kanadai, márciusban amerikai, áprilisban angol filmeket adnak, a sorozatot ősztől őskori darabokkal, mindenféle európai, japán és ausztrál filmekkel, valamint reklámfilmekkel és videoklipekkel tervezik folytatni. A vetítést úgy kell elképzelni, hogy a rövid bevezető szövegekkel kísért filmek a helyiség egyik sarkában álló tévékészüléken, illetve a szabad ég felé nyitott belső udvaron kihúzott vásznon peregnek egyszerre. Ez ilyenkor elég bizarr, a bent melegedők azt is figyelemmel kísérhetik, hogy odakint kabátos háromdimenziósak ülnek egy fa és néhány űrhajós ruhafogasra emlékeztető hősugárzó alatt, nulla fokban, ajkukat mégis nevetés hagyja el, semmivel sem ritkább rendszerességgel, mint a füst.

E helyzetjelentés írója a második estén igyekezett pótolni valamit Norman McLarenből. Egyúttal szignójával tanúsítja, hogy jogosan nevezik animációs zseninek az 1987-ben elhunyt, igen csavaros eszű és biztos kezű, skót származású kanadait, és hogy igaza volt annak a közeli kapcsolatának, aki még időszámításunk előtt, a Híradó moziban, e ma már Horizontnak sem nevezett, körúti bazárban látott McLarentől ezt-azt, és máig odavan tőle.

Sz. T.

szerző
Sz. T.
publikálva
2001/8. (02. 22.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...