Az I. számú gyalogúttól a Jamriska Sámuel sétányig: Neve is van (Budapest)

szerző
- salá -
publikálva
1998/32. (08. 06.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Vannak ezek az évfordulók, a millenniumra Sugárút épült, a millecentenáriumra lerombolták a BEAC-pályát, Budapest egyesítésének 125. évfordulójára, a centenegyedszázadra könyvek jelennek meg, valami ez is.

Ha nincs évfordulósdi meg a támogatók, ez a könyv sincs, ha nem lenne a.

Buzinkay Géza: Budapest képes története

című munkáját Hanák Péter emlékének ajánlja, ezért is figyel inkább a művelődésre, nem a történetre, a történeti részeknél olykor kifejezetten szenved, túl akar lenni a történelmi leckén, unja ő is. Az ősembernél kezdi, jönnek a kelták és a rómaiak, keresztények, törökök, Buda elesik és felszabadul, nem, még nem az oroszok, Lotharingiai Károly, aztán végre József nádor jő és Széchenyi István, a szerző s a könyv fölpörög, a legjobb fejezetekben jut el a millenniumig, a város legszebb évei. Utána züllés és pusztulás, a két világháború köze elintézve hét oldalon, az ostrom leírása szép- és történetírói, irónia: Vorosilov megbízta egy felszabadulási emlékmű elkészítésével. Kisfaludi Strobl mindenesetre megmintázta Vorosilovot is. Igaza van, hogy nem írja le egy szovjet katonatiszti egyenruhában hazatérő magyar író nevét, aki kitalálta a "Népünk l848-49-es forradalmával együtt harcoló" Guszev századost, egy ilyen reprezentatív album, 135 grammos műnyomó papíron ne is őrizze meg a dicstelent, én ideírhatom: Illés Béla, e név már úgyis mást jelent. 1956 csak nyomokban, pedig ez a város forradalma volt, végül az Eredményeink rovat, a Budapest kiállítás utolsó terme, az utolsó bekezdés, mi maradt nekünk. Maradt csupán az 1100. évforduló ... megünneplése. Nem lett belőle újabb millenniumi látványosság és a főváros ugrásszerű gyarapodása (hát nem, a krónikás megjegyzése a margón), de ... a Lágymányosi-híd, ... a megvalósítás közelébe került [!] 4. metróvonal építése [!] ...

A könyv hangsúlyosan Budapest képes története, szép és forgatható, kedvenc képem (és képaláírásom) a 79. oldalon: Lányok bál után. Borsos József festménye a szabadságharc leverését követő, a kortársak szerint legsötétebb évben, 1850-ben készült, élvetegen nyújtózkodó leányok susogják pihegve legforróbb táncélményeiket, a levert forr. után. Kedvenc figurám pedig, a könyv lapjain megjelenő sok (pesti) alak közül Lengenádfalvay Kotlik Zirzabella emancipálódó költőnő és Mihaszna András rendőr Gál Csaba gyűjteményéből, mert a függelékben a képek jegyzéke mellett forrásuk is, ahogy illik.

A könyvet le kell fordítani angolra, németre stb., Hősök terén árulni, Ligetben, a külföldi talán ki tudja fizetni az árát. Évforduló van úgyis, Szent István halálának 950., az Eucharisztikus Világkongresszus 50. (egykettedcentenárium) ford. Lőn újabb népünnepély a Hősök terén, a Városligetben, emlékezzünk: volt, hogy egyetlen nap alatt 5600 liter bor [nem is sör, magyarok] és 32 000 pár virsli fogyott el. Lesz még egyszer.

Ez a könyv se lenne, ha nem volna... s itt támogatók hosszú sora olvasható a belső címlap hátoldalán, egyet mégis említek, nem kell nekik reklám, Fővárosi Gázművek Rt., ez tetszik.

Budapest teljes utcanévlexikona,

hangsúly: teljes, a teljesség igénye, új és régi utcanevek, de mind ám, ami volt, van és lesz. (Ne legyen több útátkeresztelő.) 1989 és 1997 között mintegy 520 új utcanév született Budapesten, s ebből körülbelül 210 a régi nevek visszaállítása. Eltévedni nem lehet, utcán, könyvben, néha furcsa hangulatban, most akkor hol vagyok. Elindulok (Bevezetés, Útmutató, aztán a kicsit fölösleges Rendeletek - inkább a könyv végére kellett volna, a többi, bár tán szintén elhagyható, közigazgatási jogszabályok mellé), mondjuk az Izabella utcából, Előzőleg: Izabella Gasse. Izabella (1519-1559): Szapolyai János felesége. Az Andrássy útra Előzőleg: Népköztársaság útja (1957), Magyar ifjúság (így!) útja (1956. október), Sztálin út (1950), Andrássy út (1886), Sugár út (Radial Strasse) (1883) balra a Hajós utcán, az elnevezésre nincs biztos forrás. Lehetséges, az itt lakó hajósokról, de egy hajdani birtokos családról is. Harmadik lehetőség a XVIII. században az utcában állt "A Hajóshoz" cégérezett serház, szívemhez ez áll közel, rá a Vasvárira Előzőleg: Kleine Schiffsmann Gasse (Kis Hajós utca), Vasvári Pál: eredetileg Fehér Pál (1826--1849); filozófus, történész, tanár, mellesleg mártír forradalmár, mondom magamban én, már a Király utcán Előzőleg: Majakovszkij utca (1950), Király utca (1874), korábban Három király, Angol Király, Angyali Király utca, a Holló Előzőleg: Fekete Sas [!] utca (1866), Sdhwarze Adler Gasse (1804) utcán (a könyv végi jegyzékben olvasom, meg nem változtatható utcanév, védett, mint fekete sasból lett holló) a Dob utcára, Az utca nevét az itt volt "Három Dob" nevű vendéglőről kapta, a Károly körúton Előzőleg: Tanács körút (1953), Somogyi Béla út (1945), Károly király út (1926), Károly körút (1919), Nép körút (1919), IV. Károly király út (1916), Károly körút (1874), Ország út (XVIII. század), ez a legjobb, rá a Kossuth Lajos utcára, van vagy ötven Kossuth utca, tér, rakpart és üdülőpart, a Ferenciek terén Két részből került kialakításra [így!]: a Ferenciek teréből és az 1992. április 30-án hozzácsatolt [!] Felszabadulás térből, nekem örökké felszab., a Curia utcán - a legfelső királyi ítélőbíróság épületéről kapta az utca a nevét - a Veres Pálnéra, neveit kíméletből nem sorolom föl, volt vagy tucat, lánykori: Beniczky Hermin, a magyar nőnevelés apostola, ezzel a mi kis sétánk. A könyv végén a Számneves utcák, az I. számú gyalogúttól a 8655. utcáig. Sajnos a gyalogút immár Jamriska Sámuel sétány (ne legyek igazságtalan: Jamriska Sámuel iskolamester és jegyző, négy nyelven leírta Rákoskeresztúr mezőgazdaságának teendőit).

A 8655. utca tartja magát.

Írtam már A mi Budapestünk kiváló sorozatról, benne oly klasszikusok, mint Kocsis Irma: Rövidlépés, Bodor Ferenc: Pesti presszók, itt az új füzet, bár nem klasszikus,

Pongrácz Erzsébet: Mozikalauz

Némi történeti bevezető (Kávéscsésze, mozi, szivarfüst - Sátorral vándorolva - A mozgó) után Históriás térkép, néhány nagy mozi (Uránia, Bartók, Apolló - volt, nincs -, Bástya és társaik) után majdnem kimerítő artmozihálózat (kimaradt a Hunnia), s a végén a csattanó, a pofára esés, ám sokak (sokuk) szerint az igazi mozi, Plázákban és Centerekben, a (klerózis) Multiplex, mely a közönség nívós szórakoztatását tűzte ki célul. Ezt szolgálja mind a kényelmesen berendezett nézőtér, mind a legkorszerűbb technikai berendezések, s nem utolsósorban maguk a vetített filmek is, de, utolsó sorban, jobbközép. Még nincs a könyvben, csak a közelemben a West End City Center, benne a multimozi, túllőve a könyv végén enyhülésül említett Corvin Filmpalota "leg"-jeit, pedig a Corvinban a leglangalétább (langa, langaléta, langalétább) néző is kényelmesen kinyújthatja a lábát... A könyvecske végén a szerző a mozi mibenlétéről elmélkedik: Egy kis idő, amikor olyanok lehetünk, amilyenek nem vagyunk. (...) Következmény nélküli kis lélegzetakadás a fantasztikum vagy a borzalom részeként. Ó, borzalom.

A Mozikalauz legizgalmasabb része, ami nincs benne: Hova tűntek a mozik? Legvégül fölsoroltatnak a mai budapesti mozik, a listát összevetettem egy 1990-es kiadású Budapest-atlasszal, huszonhét hajdani mozit számoltam össze, az Alfától a Világig. És hová tűnt Pesthidegkútról a Kultúra, Újpestről az Alkotmány, Budafokról a Budafok, Angyalföldről az Ipoly, Zuglóból a Sport és a Stefánia, Rákosakármikről a Maros, Palota, Lőrincről a Liget, Madách, Erzsébetről a Tátra? S a többiek, a Pest-Buda, a Tisza, az Óbuda...? És legfőképp: hová tűnt Csepelről a Táncsics?

Ahogy mondják: ez már egy új könyv. Hát legyen.

Ha már itt, a külvárosoknál tartunk: van egy másik - ha tetszik, még jobb - sorozat, Az én Budapestem, szerkeszti ezt is Török Gyöngyvér, a legújabb kötet

Hajdú József: Ipari táj

című albuma, Gera Mihály írásával, ki idézi Moholy-Nagyot, Az ipari műemlékvédelem helyzete Magyarországon elnevezésű konferenciát, Vilém Flussert, Paul Valéryt, mond ő is szépet-okost, írás a gyárkerítésen, a lényeg: a gyár, az épületek, az ipari táj a tárgyilagos fotókon, fekete-fehér, más nem is lehetne, távolról fényképezve, szemérmesen, nem vájkálva gyönyörrel részletekben, az egykori Csepel Vas- és Fémművek is csupán öt fotón, önálló épületek, pedig micsoda pusztulás közelebbről... XIII., Hegedűs Gyula utca, itt volt az Ipoly mozi, a 83-87. még megvan, a diadalkapu timpanonja (1992), bejárat van, csak a falak tűntek el mellőle (1991), a gyár él, és virul kövei közt a fű, a kapu előtt garázslepelben autó, nem mozdul többet, az ipari őslények se, elterülnek egyszer.

Idézzek én is, Gera Mihályt, ő a könyv, én e könyvek végén felteszem a kérdést: hová jutunk így, ha ilyeneket mutogatunk?

Hát ide.

Idáig jutottunk.

- salá -

Buzinkay Géza: Budapest képes története, Corvina, 1998, 130 oldal, 4000 Ft; Budapest teljes utcanévlexikona. A bevezető tanulmányt Ráday Mihály írta. Az adattárat Mészáros György állította össze. Az utcanévtörténeteket Buza Péter írta, Dinasztia Kiadó-Gemini Budapest Kiadó, 1998, 466 oldal, ár nélkül [2800 Ft]; Pongrácz Erzsébet: Mozikalauz, Városháza, 1998, 45 oldal, 250 Ft; Hajdú József: Ipari táj, Városháza, 1998, 85 oldal, 790 Ft

szerző
- salá -
publikálva
1998/32. (08. 06.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...