Az sem baj, ha Indiát fedezzük fel (Tea a Tádzs Mahalban - Mai indiai elbeszélők)

szerző
Galgóczi István
publikálva
1999/2. (01. 14.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

India kultúrája mindenki előtt ismert. A diák A kőszívű ember fiai helyett szívesebben olvassa a Kámaszutrát vagy az Anangarangát, a polgári oktatásban tovább tanuló Gandhi és Nehru naplójából nyeri a bölcsességet, míg más egy megvilágosodott gurut választ.

India kultúrája mindenki előtt ismert. A diák A kőszívű ember fiai helyett szívesebben olvassa a Kámaszutrát vagy az Anangarangát, a polgári oktatásban tovább tanuló Gandhi és Nehru naplójából nyeri a bölcsességet, míg más egy megvilágosodott gurut választ.

Ez a kontinensnyi ország nemcsak régen volt mesés és varázslatos, hanem ma is az. Indiával kapcsolatban mindenkinek eszébe jut a városi közlekedést megbénító csontsovány szent tehén meg a kasztrendszer, mely már a születéstől determinálja az ember életét. Itt eunuchok és maharadzsák élnek, itt templomokat építenek az isteneknek és mai indiai filmcsillagoknak, itt égbe nyúló, hófedte csúcsok találkoznak trópusi őserdőkkel, és az alkotmány szerint tizenöt nemzeti nyelvet és hétszázhúsz dialektust beszélnek.

Ebbe a különleges országba kalauzolja el olvasóit az Argumentum Kiadónál megjelent Tea a Tádzs Mahalban című novellagyűjtemény. A könyv nagy terhet vesz le azoknak a válláról, akik érdeklődnek korunk indiai irodalma iránt, ám nincs kedvük megtanulni az urdu vagy a hindi, a bengáli vagy a pándzsábi, vagy akár az angol nyelvet. A kötet nemcsak a századelőn született, mára már klasszikusnak számító írók írásaiból válogat, hanem helyet kap benne az ötvenes években felnövekedett új generáció is.

Az első novella a könyv címadója. Usztádzsit szegénységében hatalmas kinccsel adományozták meg az istenek: az olvasás tudományával. Elhatározta, hogy az énekléséért kapott száz rúpiából az előkelő Tádzs Mahal szállodában megvendégeli szegény barátait egy teára. A szálloda bejáratánál a szegényeket nem veszik ember- és állampolgár-számba mindaddig, amíg Usztádzsi az alkotmányt nem idézi: "Én olvastam az alkotmányt, és az sehol nem említi, hogy szállodába csak cipőben lehet bemenni." A történet vége kiderül a könyvből.

*

Az India történelmét meghatározó legnagyobb és legfontosabb vallási közösségek a hindu, a buddhista, a muszlim és a szikh. Hindu istenek Brahma, Siva, Visnu és mások, a buddhizmus alapítója az egy fügefa alatt megvilágosodott Buddha; az arabok révén jött az iszlám, és Guru Nanak vallási reformjai szülték meg a szikh vallást. Füstölőktől és virágoktól illatos szentélyek, Buddha ereklyéit őrző zarándokhelyek, Mudarájban a híres Minaksi-templom, egy indiai hercegnő és Siva isten házasságának örök emléke, a világ és Agra városának egyik leghíresebb épülete a Tádzs Mahal, mely nem más, mint az 1631-ben meghalt mogul hercegnőnek, Mumtáz al-Mahalnak a sírhelye.

A XX. századi történelem Indiából még egy Pakisztánt és egy Bangladest is kreált. A hindu Mahatmá Gandhi, aki egész Indiáért harcolt az angolok ellen, egy hindu merényletének lett az áldozata, és Nehru hiába dolgozta ki a Pancsa Sila programot, az istenek nap mint nap megküzdenek egymással.

*

Agjék muszlim hősnőjét egy vonatkupéba ültetve hozza groteszk helyzetbe. Miután a vonat elindult, Szurejá rádöbben, hogy "a fülke túlsó sarkában ülő, takaróba burkolódzott két alak nem >>muszlim testvér*

Portugálok, franciák, angolok harcoltak egymással és a helyiekkel Indiáért. 1858-ban az ország az angol királyságé lett, a függetlenség kivívásáig, 1947. augusztus 15-ig.

*

Mrs. Greenwood, miután megözvegyült, egyedül élt szolgájával. Mint "Isten jó báránya" rendszeresen olvasgatta a Bibliát, és hűen betartotta a parancsolatokat mindaddig, amíg a szolgája és Jézus ki nem hozta a sodrából. Akkor büntetett.

*

A trópusi erdőben született "Csupacsőr", az árva madár, aki az emberi jóindulatnak köszönhetően életben maradt. Ám a húsevő tollas kinőtt minden kalickát, és helyhiány miatt gazdája, Tulszí Bábú visszavitte a dzsungelbe. "Valamilyen ismeretlen állatfaj" elkezdte pusztítani a környék háziállatait -írták az újságok. Tulszí Bábú tudta, hogy madara a bűnös. Fogta a puskáját, és elindult rendet tenni. Természetesen hindiül.

Egy másik történet a folyónál játszó fiúról, Unniról szól, aki "sántikálást mímelve elbicegett a bambuszok árnyékába. Most már kikerült anyja közvetlen látóköréből." "Unni tekintetét magára vonta a szitakötő mozgása. (...) Elszántan követte. (...) Ám a szitakötő fellibbent, és visszarepült a kammátifára. (...) A fa tövénél a megszáradt levelek mintha megmozdultak és zizegtek volna. Egy királykobra, melyet a nép >>nyolc láb hosszú kobra

A Sápadt hold főszereplőnője egy hosszú vonatúton férjét figyelve, végiggondolja az egész életét. "Megtanulta már, hogy nagyon keveset várjon az élettől, és a férfitól sem várt sokat. De ha csak egy egészen parányi boldogságot kaphatna tőle, az nagyon sokat jelentene. Akkor nem bánná a rabszolgamunkát meg életének fojtogató szegénységét. Akkor boldogan lenne a rabszolgája." De iránta és az utazás iránt közömbös férje viselkedése megváltozik, mihelyt egy másik nő ül le hozzájuk. A háromgyerekes családanya egyre nagyobb gyűlölettel szemléli férjét, aki titkon az özvegyasszonyt lesi. "És szörnyű ötlet kerítette hatalmába."

*

A függetlenség elnyerésével India két országra szakadt. A kirobbanó vallási harcok miatt csak Pandzsáb államban több mint hatszázezren haltak meg. Pakisztánból hinduk és szikhek menekültek Indiába, míg onnan a muszlimok költöztek Pakisztánba. Több mint tizennégymillió ember batyuzott.

*

"India kettéosztása után két-három évvel a pakisztáni és az indiai kormánynak az az ötlete támadt, hogy - a köztörvényesekhez hasonlóan - a bolondokat is ki kell cserélni." Száll az indiai elefánt a fészkére Szaádat Haszan Mantó novellájában, amely egy elmegyógyintézetben játszódik. De a politikai döntéseket sokszor ép ésszel is nehéz felfogni. Az egy ország, két ország problémája egyes betegeknek csak súlyosbította a helyzetét. Volt, aki egy magas fára felmászva kiabált: "Sem Indiában, sem Pakisztánban nem akarok élni, itt maradok ezen a fán!", míg sorstársa lábát törte egy zászló miatt. De az intézet legidősebb lakójának, Tobá Ték Szinghnek a napi politika nem zavarta meg a gondolatait. Továbbra is hű maradt vezérlő elvéhez. "Ó, puff neki, hihihi, az fix annix, az eszetlen lámpa bablencséje!"

Galgóczi István

Argumentum Kiadó, 183 oldal, 880 Ft

szerző
Galgóczi István
publikálva
1999/2. (01. 14.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...