mi a kotta?

Chip-Chip

  • mi a kotta
  • 2018. április 29.

Zene

„Ahogyan közelebb kerültem hozzá, a csodálatom egyre nőtt, mert megtanultam becsülni azt, ami korábban főképp csak elkápráztatott. Személyes megjelenésében is roppant különös volt; tiszta vonásaival, áttetsző arcszínével, szép, hullámos barna hajával, törékeny alkatával, arisztokratikus tartásával és hercegi modorával kitűnt a többiek közül, s az ember úgy érezhette, hogy egy felsőbbrendű lény társaságában van... Manapság, amikor Chopin zenéjét már minden iskolás lány elsajátíthatja, amikor már szinte nincs koncertműsor az ő műve nélkül, lehetetlen elképzelni, milyen hatást tettek ezek a darabok a muzsikusokra, amikor először hallották, különösen az ő előadásában. [...] Ha őt hallgattuk, felhagytunk minden elemző szándékkal; egy pillanatra sem gondoltunk arra, milyen tökéletes volt ennek vagy annak a nehézségnek a megoldása; mintha egy rögtönzött költeményt hallgattunk volna, amely elejétől a végéig elbűvölt bennünket.”

Így írt a párizsi bizalmasai által Chip-Chip néven becézett Chopinről a jeles angol-német muzsikus és zenekar-alapító, Charles Hallé, s ahogy e mondatok megfogalmazásakor, 1890 táján, úgy ma is nehéz lenne mellőzni a zongora poétáját a koncertprogramok összeállításakor. A Budapesti Tavaszi Fesztiválon most mégis vár reánk egy olyan zongoraest, amely Chopin-mű nélkül ígérkezik – hogy mindeközben mégis a nagy lengyel előtt hódoljon. A még mindig csupán 27 éves csodapianista, Danyiil Trifonov (képünkön) ugyanis szombati koncertjének első felét olyan művekből állította össze, amelyekkel Rahmanyinov, Csajkovszkij, Grieg, Schumann, valamint a 20. századi ibér kismester, Federico Mompou tisztelgett Chopin rokonszenves alakja és zenetörténeti jelentősége előtt (Zeneakadémia, március 31., fél nyolc). A második részt azután egyetlen 20. századi klasszikus – és egyszersmind Sztálin-díjjal jutalmazott – remekmű, Prokofjev 8. (B-dúr) szonátája tölti majd ki.

Trifonov ajándéknak is jócskán beillő pesti megjelenése után nemigen lesz időnk a koncerttermektől távol tunyulni, hiszen a fesztivál – most csakis a vendégeket említve – e napokban elénk hozza Rudolf Buchbindert, Yefim Bronfmant és a Bécsi Filharmonikusokat, valamint Emmanuelle Haïm historikus együttesét, a Le Concert d’Astrée-t is. Bronfman két zongoraversenyt is eljátszik majd: a másodikat Bartóktól és a harmadikat Beethoventől (Nemzeti Hangversenyterem, április 6., fél nyolc), míg Buchbinder a Birminghami Szimfonikus Zenekar kíséretében a Schumann-versenymű előadására fog vállalkozni (Zeneakadémia, április 2., fél nyolc). Haïm és kompániája pedig Händel-kantátákat szólaltat majd meg, méghozzá három olyan kantátát, amelyek egyként a komponista itáliai éveiben keletkeztek (Zeneakadémia, április 3., fél nyolc).

Végül, hogy többszörösen is érvényesüljön a keretes szerkezet: jöjjön újra egy fiatal szláv zongorista, újra Chopin és újra Prokofjev 8. szonátája. Az ukrán Vagyim Holodenko a fesztiváltól függetlenül, A Zongora sorozat esedékes estjén lép pódiumra, Prokofjev műve előtt Chip-Chip noktürnjeit és a gyászindulós b-moll szonátát veri majd ki az emlegetett hangszeren (Zeneakadémia, április 4., fél nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

Szól a jazz

Az ún. közrádió, amelyet egy ideje inkább állami rádiónak esik jól nevezni, új csatornát indított. Óvatos szerszámsuhintgatás ez, egyelőre kísérleti adást sugároznak csupán, és a hamarosan induló „rendes” műsorfolyam is online lesz elérhető, a hagyományos éterbe egyelőre nem küldik a projektet.

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.