címû operájának címszereplõje a mûvész, aki az érzéki és a plátói szerelem között futkos ihletért. Valószínûleg csak útközben érzi jól magát, ilyenkor költ. Mire odaér valahová, kielégületlenség kínozza, és menne vissza a másik nõhöz - ahogy Wagner is elégedetlen volt a mûvével, és folyton visszatért hozzá, hogy átdolgozza. Ma is nagyot szól, és ami a legjobb benne, az a szabad szellemû alkotó lázadása a banális, konform, nyárspolgári mûvészet ellen. Ez a középsõ felvonásban, a wartburgi dalnokversenyt botrányba fullasztó Tannhäuser fellépésében csúcsosodik ki.
Kaspar Holten, a Dán Királyi Opera 2009-es elõadásának rendezõje (nevéhez fûzõdik a nevezetesen újító "koppenhágai Ring" is) föladja a címszereplõre a Wagner-sapkát, és a házában játszatja a cselekményt. Még inkább a fejében. Hõsünk ki sem mozdul otthonról - se a Vénusz-barlangba, se a római pápához feloldozásért -, csak képzeli a komponálás lázában. Körülötte a sorvadó feleség és a házi hangverseny unatkozó közönsége, soraiban a kornyadozó kritikussal. Nem nagy ötlet, de mûködik. Stig Anderson, a nálunk is járt remek tenorista inkább naiv, nagy gyermek, mint elkárhozott narcisztikus zseni, de önmagában tökéletesen hiteles, és pompásan énekel. Tina Kiberg mint Elisabeth tipikus savanyú feleség, a gömbölyded Susanne Resmark pedig kaján nõördög, aki a fellépésen is ott van, felpiszkálja a dalnokban a provokatõrt, és doppingolja a Nagy Mûre. Ami a végére el is készül, leeresztik zsinóron a zsinórpadlásról; a címe: Tannhäuser. Sok frivol szellemesség van az elõadásban, a videofeldolgozás szintén élvezetes, a zenei színvonal megüti a mértéket, és az, hogy valakiknek eszükbe jut valami az operáról, megérdemli az elismerést.
DECCA/Universal, 2 DVD, 2011
*****