Koncert

Egyesült erővel

A Swans az A38-on

  • - minek -
  • 2014. november 23.

Zene

Már a felvezetés is erős: Pharmakon (civilben Margaret Chardier néven kellemes szöszke jelenség) vagy fél órát bolyong tébolyult boszorkaként a nézőtéren, fenyegetően kántál, s közben a hömpölygő, sötét elektronikus massza felkészít a rá következő órákra is.

A feszültséget tovább fokozó perkusszív témákkal szinte észrevétlenül csúszunk bele a mostani Swans-turné nyitószámába, a Frankie M című, egyre vadabbul örvénylő kompozícióba. Pokoli hangosan és tisztán szólnak, sokan szokás szerint csak füldugóban bírják az ígéretükhöz híven jó hosszú (vagy két és fél órás), nekivadult hangorgiát – nekik nemhiába verték a fejükbe: csak akkor jó ez, ha fáj.

De lehetetlen elmenekülni a mind jobban felhevülő koncertteremből: a zene hipnotizál, és nem enged – a Swans megint jó, sőt talán még jobb, mint valaha (pedig már harmadszor járnak nálunk!). Rendre meghökkennek, akik pusztán az aktuális albumuk (például az idei remek To Be Kind) alapján próbálnak felkészülni koncertjeikre: az ott már-már dalszerű formát öntő számokat szinte csak kiindulási alapnak tekintik, s mintegy ezekből bontják ki egyszerre kötött és improvizatív zenei monstrumaikat. Ezek persze jól felismerhetően táplálkoznak a nemes rockhagyományból: a sodró lüktetés az önfeledt cincálásba forduló dekonstrukció közben is megmarad. Néha szinte kabarékuplé-szerű motívumokat végtelenítenek, máskor bluesos témák kerülnek a darálóba (lásd a Just A Little Boyt), de ha kell, ennél is lecsupaszítottabb, magjára bontott, önmagukban is gyötrően repetítív töredékekből összerakott darabok jönnek, mint az Apostate vagy a Bring the Sunból kicsomagolt, de máshogy befejezett záró szám. Ehhez jön a zenekar mint önmagában is értelmezendő látványelem: szinte egy fülledt déli slasher teljes szereplőgárdája – a beszédes nevű, fúvós és ütős hangszerek terén egyaránt otthonos Thor Harris, a kíméletlen dobos, Phil Puleo, a már ősz szakállú gitáros, Norman Westberg, a rendíthetetlen basszer, Chris Pravdica, no meg a transzban kántáló, nekivadultan gitározó és az egész ceremóniát levezénylő Michael Gira. S a végére hagytuk a hangzást alapvetően meghatározó lap steel gitáros Christoph Hahnt, aki (hiszen az úr a pokolban is az) a legdurvább őrlés közepén is előhúzza a farzsebből a fésűt, hogy végre hátranyalhassa rakoncátlan üstökét.

A38 Hajó, október 15.

Figyelmébe ajánljuk

Szól a jazz

Az ún. közrádió, amelyet egy ideje inkább állami rádiónak esik jól nevezni, új csatornát indított. Óvatos szerszámsuhintgatás ez, egyelőre kísérleti adást sugároznak csupán, és a hamarosan induló „rendes” műsorfolyam is online lesz elérhető, a hagyományos éterbe egyelőre nem küldik a projektet.

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.