film - 2012

  • - barotányi -
  • 2009. november 26.

Zene

Sokan várták Roland Emmerich újabb katasztrófafilmjét - akadt, aki az elkerülhetetlen végítélet kellően teátrális, lenyűgöző képekben gazdag ábrázolását, mások egy kalandos sagát reméltek. 'k végül többé-kevésbé megkapják a magukét - a többiek alkalmasint döbbenten és néha kissé unatkozva ülik végig a filmet, s tudományos vagy csupán egyszerű, "konyhai" mozielméleti érvekkel dobálózva esküdöznek: ekkora baromságot még az életben nem láttak.
Sokan várták Roland Emmerich újabb katasztrófafilmjét - akadt, aki az elkerülhetetlen végítélet kellõen teátrális, lenyûgözõ képekben gazdag ábrázolását, mások egy kalandos sagát reméltek. 'k végül többé-kevésbé megkapják a magukét - a többiek alkalmasint döbbenten és néha kissé unatkozva ülik végig a filmet, s tudományos vagy csupán egyszerû, "konyhai" mozielméleti érvekkel dobálózva esküdöznek: ekkora baromságot még az életben nem láttak. A 2012 igazolja a rendezõ és kollégái látványtechnikai erõfeszítéseit, s minden bizonnyal etalonként szolgál a jövõben arra, miként ábrázolható filmen egy szupervulkáni kitöréshez társuló gigantikus piroklasztikus ár, egy megacunami, s miként mállik szét darabonként egy Los Angeles-méretû metropolis.

Hangsúlyoznunk kell: ez nem a tudomány, hanem a katasztrófafilmesek nézõpontja, ám jó eséllyel a vélelmezhetõ filmes klónokat is a 2012-höz mérjük majd. Emmerichet már azért is sokat kritizálták, hogy dramaturgia, jellemépítés és -ábrázolás, színészvezetés terén nem sokkal tart mondjuk (hogy egy honfitársat említsünk) Siodmak kései, winnetous, Old Shatterhand-os alkotásai elõtt. De hát akik látták a Holnaputánt (a Godzillát, a Függetlenség napját), már tudják, hogy Emmerichnek az ilyesmi fabatkát sem ér. Annál többet foglalkozik az ún. morális dilemmákkal: a gazdagok és szegények túlélési esélyeinek különbségeibõl utoljára a kedves kolléga, James Cameron fakasztott könnyet a Titanicban.

A 2012-t épp dramaturgiai, faktuális, szerkezeti hibái, aránytalanságai, logikai bukfencei teszik bájosan egyedivé. Értsen bármily keveset a cunamikhoz (melyek nála, a tényekkel szemben, a nyílt tengeren nyelnek el hajókat, illetve saját hullámmagasságuknál ötször nagyobb hegyláncokon csapnak át), a karakterépítéshez vagy a maja naptár logikájához - Emmerich filmje állatorvosi ló gyanánt örök idõkre fennmarad majd, akár a filmbéli bárkák négy- és kétlábú túlélõinek utódai.

Forgalmazza az InterCom

***

Figyelmébe ajánljuk

Hol az ember?

A megfilmesíthetetlen könyvek megfilmesítésének korát éljük – ezek pedig nagyrészt sci-fik. Herbert Ross Dűnéjének sokszor nekifutottak, mire Denis Villeneuve szerzői húrokat pengető két blockbustere végre a tömegek igényeit is képes volt kielégíteni; Isaac Asimov Alapítványából az Apple készített immár második évadát taposó, csillogó űroperát – a Netflix pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű, kultikus hard sci-fijébe, Liu Ce-hszin kínai író Hugo-díjas A háromtest-triló­giá­jába vágott bele.

Nem viccelnek

  • - minek -

Poptörténeti szempontból is kerek jubileumokkal teli lesz ez az év is – novemberben lesz negyven éve, hogy megjelent a The Jesus and Mary Chain első kislemeze, a melódiát irgalmatlan sípolásba és nyavalyatörős ritmusba rejtő Upside Down.