Film: A jövôt végképp eltörölni (12 majom)

publikálva
1996/19. (05. 09.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Az idôutazást, mint tudjuk, a Pentagon és Hollywood találta föl, szépségflastromként a Pearl Harbor-i vereségre. "Mi lenne, ha", ábrándozott 1980-ban a Végsô visszaszámlálás című körkdagleszes film, a US Navy egyik modern anyahajója idôviharba kerülne, és szuperfegyverzetével odapörkölne a sunyi sárga bombázóknak. Már nem is tudom, mi lett, jó vége volt, annyi szent, Kirk kapitány is magához tért az idôzavarból meg a történelemkönyveket sem kellett újraírni. Legalább ezen az egy lapon. Szóval szép, ôszinte film volt, elandalodott azon, amit a mindenkori krónikás és megbízója sohasem szokott nyíltan bevallani: a történelem azé, aki megműveli! Minek idôkapszula, idôalagút, amikor a kizökkent idôt helyretolni bôven elég a radír és a ceruza. A forverccel sincs sokkal másképp. A jövô úgyszintén azé, aki elbeszéli. Vagyis nem annyira az hibádzik, hogy nem bírunk ide-oda utazgatni az idôben. Hanem hogy múltnak, jövônek nincs tôlünk egy percnyi nyugta.

Az idôutazást, mint tudjuk, a Pentagon és Hollywood találta föl, szépségflastromként a Pearl Harbor-i vereségre. "Mi lenne, ha", ábrándozott 1980-ban a Végsô visszaszámlálás című körkdagleszes film, a US Navy egyik modern anyahajója idôviharba kerülne, és szuperfegyverzetével odapörkölne a sunyi sárga bombázóknak. Már nem is tudom, mi lett, jó vége volt, annyi szent, Kirk kapitány is magához tért az idôzavarból meg a történelemkönyveket sem kellett újraírni. Legalább ezen az egy lapon. Szóval szép, ôszinte film volt, elandalodott azon, amit a mindenkori krónikás és megbízója sohasem szokott nyíltan bevallani: a történelem azé, aki megműveli! Minek idôkapszula, idôalagút, amikor a kizökkent idôt helyretolni bôven elég a radír és a ceruza. A forverccel sincs sokkal másképp. A jövô úgyszintén azé, aki elbeszéli. Vagyis nem annyira az hibádzik, hogy nem bírunk ide-oda utazgatni az idôben. Hanem hogy múltnak, jövônek nincs tôlünk egy percnyi nyugta.

Agyonszemeteljük, agyonretusáljuk.

A 12 majom látszatra megpúpozza még egy lapáttal a sittkupacot: magányos férfiember jön vissza totálkáros közeljövôbôl, hogy helyrepofozza az emberiség elcseszett múltját. Ismerôs. A gyilkos humorú Terry Gilliamnél azonban kicsit másképp alakult az ügylet, mint a Terminátorban. Ennek az idôlovagnak sehogy sem sikerül helyreütnie a múltat, pedig igazi akcióhôs, Bruce Willis játssza.

A történet kiindulási pontja, akár a forgatókönyvírókat inspiráló hajdani Chris Marker "fényképregényben" (A kifutópálya mindössze félórás, narrációval kísért fekete-fehér állóképfüzér) az apokalipszis elôtti utolsó pillanat. 1996. december 27-én Philadelphia repülôterérôl, hála egy embergyűlölô állatbarátnak, világ körüli útra indul egy mutáns vírustörzs, hogy pár hét alatt kis híján lenullázza az emberiséget. A maroknyi túlélô a föld alá menekül, onnan próbálják kipilinckázni a törzsfejlôdés fájába szorult férget. A technika egy kicsit kezdetleges, elôbb 1990-be, aztán a verduni vérmezôre katapultálják az idôutazásra önként jelentkezett életfogytos fegyencet (2035-ben eszerint már végre nincs az a marha, aki idôutakról álmodozna), míg bele nem trafálnak a végzet karácsonyába. A küldetés azonban nem a technikai malôrökön bukik meg, nem is az ellenfelek (zöld terroristák, FBI-ügynökök) ügyességén. Hanem a dolgok állásán. Ha ma valaki azzal áll elô, hogy biztos forrásból tudja, három nap, három hét, három év múlva beüt az apokalipszis, legfeljebb annyira feltűnô, mint napos parton a gumimatrac. A 12 majom "Amerikájában" teljes az idôinfláció. Ahol a történelem képlékeny, mint a gyurma, ahol a jövôkép olyan gyorsasággal változik, mintha valaki távkapcsolóval szörfözne rajta, ott nincs többé súlya semmilyen tettnek vagy gondolatnak. Nincs múlt, nincs jelen, nincs jövô, nevüket ebben a filmben csak dilinyós vagy idôutas meri szájára venni. Kész ôrület: jön egy ember a jövôbôl, hogy a világvégére emlékeztessen, és senki sincs otthon. A jövôben, múltban pancsol, vagy épp shoppingolni ment a fészkes fenébe.

Hogy hol itt a Brazil sötét szatírája, fekete utópiája? Aki komolyan kérdi, visszakérheti a jegy árát, semmit se látott.

"A jövô már a múlté." Benne élünk.

Schubert Gusztáv

12 Monkeys - színes amerikai film, 1995, 130 perc. Chris Marker A kifutópálya című filmje alapján írta: David Peoples és Janet Peoples; rendezte: Roger Pratt; szereplôk: Bruce Willis, Madeleine Stowe, Brad Pitt, Christopher Plummer. Forgalmazza a UIP-Duna Film.

publikálva
1996/19. (05. 09.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...