Film: Felülnézet (Alain Corneau: Tokiói tortúra)

  • 2004. március 4.

Zene

Csendes, halk és lassú, néhol vicces, a maga pasztell módján nagyon is vicces, szeretetteli szörnyűség egy tokiói irodaépület negyvennegyedik emeletén - ha ennyi nem elég kedvcsinálónak, akkor a továbbiakban bajban leszünk.

Csendes, halk és lassú, néhol vicces, a maga pasztell módján nagyon is vicces, szeretetteli szörnyűség egy tokiói irodaépület negyvennegyedik emeletén - ha ennyi nem elég kedvcsinálónak, akkor a továbbiakban bajban leszünk.

Japán egy távoli, ám viszonylagos nyitottsága okán mégis közeli ország, melynek egyik legfontosabb exportcikke a Sanyo hifi mellett az egzotikum. Legalábbis az, amely a kultúrák különbözőségét szimbolizálja napnál is világosabban. A felkelő napnál.

Nincs más dolga az innen merítőnek, mint egy kakukktojást pottyintani a Ginzára. A választék máig is meglehetősnek volt mondható, francia kalandorok és angol tengerészek adták egymásnak a kilincset, hogy az amerikai nindzsákról ezúttal diszkréten hallgassunk.

Alapvetően mindegy, hogy ki miért ment oda, jó adag önismeret és színes film lett a dolog vége. Meg pazar bemutató, hogy milyen egy furcsa hely ez. A hagyományai miatt.

Alain Corneau a látszatok szintjén és valós szándékai tükrében sem akar elszakadni ettől a standardtól, pusztán csendes szavával tüntet. Jó oka van erre, s voltaképpen tiszteletre méltó, hogy ezt be is vallja. Bár nem szeretem, ennyi szinte észrevétlen önreflexió simán megendhető. Nem állít ugyanis kevesebbet, mint azt, hogy világbajnok nyugati kultúránk védőpajzsa mögül könnyen vagyunk megbocsátók egy túlságosan is ősi renddel szemben, kvázi elnézzük neki az egészségtelenül hosszú életet, túlélést, hisz egyszer úgyis hazatérünk, ha máshogy nem, lábbal előre. Szerencsére hősét ez a veszély egy percig sem fenyegeti, hisz, mint az tudható: egy regény filmjét látjuk, ami után minden biztosan marad a régiben. Japánban is, meg a fejünkben is. S ha valami nem fekszi meg az agyunkat, az a gyomrunkat sem fogja. Na, de mi lesz a szívvel, kérdezhetnénk. Semmi. Mit tudnak a franciák a szívről? Kérdezzék a japánokat! Ha nincs jobb dolguk.

- bruno -

Forgalmazza a Cirko Film - Másképp Alapítvány

Figyelmébe ajánljuk

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.