Film: Szürke és kék

publikálva
1997/20. (05. 15.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Aki Kaurismaki küldött egy anzikszot Finnországból. Szép, kalligrafikus betűkkel írta, és nem közönséges tintát használt hozzá. Nagyon személyes, és talán éppen ezért annyira publikus. Mint minden igazi levlap.

Aki Kaurismaki küldött egy anzikszot Finnországból. Szép, kalligrafikus betűkkel írta, és nem közönséges tintát használt hozzá. Nagyon személyes, és talán éppen ezért annyira publikus. Mint minden igazi levlap.
és kék

Aki Kaurismaki: Gomolygó felhők

Pedig már úgy tűnt, a Leningrád Cowboys annyira lefoglalni a rendezőt, hogy másra nemigen marad ideje. Aztán itt van, kellemes csalódás, mert a hangja az egyik legtisztább hang, amit az utóbbi években hallhattunk, nem harsány, mégis itt dörömböl valahol agyunk legrejtettebb rekeszeiben. Poézissel beoltott szikár történetet kapunk, lírává bűvölt durva anyagot; Kaurismaki kézen fog, arcán rezignált derű, mégis könnyedén lép át a lélek paratereibe, és mi követjük, de hát könnyű nekünk, ugyanazt a nyelvet beszéljük.

Vagy legalábbis nagyon hasonlót. Mert mi is történik: a Dubrovnik (!) nevű étterem befuccsol, a személyzet az utcára kerül. Hogy hol és mikor járunk, alig tudom, a finn nyelv persze segít egy kicsikét, meg a Tonny Trinitron. Szegről-végről ismerősünk, a valamikori (kis) gyufagyári lány és Tatjana - most főpincér és Ilona (Kati Outinen, Kaurismaki egyik fétisszínésze) - állást keresne, de nem talál. Miként a többiek sem. Van, aki hazaindul, van, aki kallódni, széthullik a remek kis csapat: a romlás megannyi virága. Ilona kölcsönt venne fel, hiába, nem kap, dolgozna, de nem engedik, ráadásul közben az ura is utcára kerül. Úgyhogy konfiskálás következik, viszik a Sonyt, de a bútorokat is, csupán a szép ultramarin festés marad a falakon meg az a zöld neoluxszal lefújt asztal a konyhában. Durvázik a sors vagy mi rendesen, meg az adóhivatal és a helyi Keravill, szóval mintha csak itthon, és a szűkebb fertályon. Aztán a Honolulu télen-koktél kékje jelzi, talán virrad, és tényleg: újra összeáll a Dubrovnik gárdája, étterem nyílik. Megtelik a vendéglő, még a Finn Birkózó Egylet is bejelentkezik egy vacsorára (harmincan vannak, remek!), kivilágosodik a szín, az eddig javarészt szürke helyébe végre a kedves ismerős, a kék lép, jaj de jó, most már nem kell hunyorogni tovább, az a gombócszerű is a torkomban oldódófélben. Azért valami marad, ki tudja, mit hoz a jövő. A régi-új főpincér férjével a felhőket kémlelik, a széljárást figyelik. De hogy mi újság odafönn, szürke vagy kék-e az égbolt, mi már nem tudjuk meg.

A szekvenciaszerűen építkező történetben a már a hangütéssel megidézett dallam ismétli magát, rója köreit: a lemondás, a csalódottság, az elutasítás képei sorjáznak. Monotóniáról azonban szó sincs, nem is lehet, egy másfél órás váltó- vagy vesszőfutás ez, minden csak ürügy, az igazi csoda a búvópatak-motivika briliáns alkalmazásában, a kapilláris mozgások ragyogásában, a történetet oly sűrűn át- meg átszövő finom utalásokban, neszező pillanatokban van, könnyűek, mint egy virág szirma, egy könnycsepp vagy egy erőtlen sóhaj, mégis itt - egy érintésben, egy tekintetváltásban, egy mosolyban - súlyt, jelentést nyernek. Hiába, a rendező nagyon szereti hőseit, szinte egy család ők, olyan melegséggel öleli magához őket minden egyes képkockán, aminőre én eddig a (közelebbi) múltban csak néhány cseh kollégájánál láttam példát. Szép az, amin nincs semmi felesleg, mondta-írta volt egykoron kedves barátnőm. Ezen a filmen nincs, Kaurismaki nem moralizál (pedig az anyag nagyon követelődző), egyszerűen "csak" látja a világot. Nem értelmez és elemez, hanem közvetlenül rámutat. Ez van.

Passiójáték? Himnusz? Talán mindkettő, talán egyik sem. Mindenesetre FILM, így, csupa nagybetűvel. Aki Kaurismaki kincset talált a sárban. Tényleg.

Tosoki Gyula

Gomolygó felhők (Kauas pilvet karkaavat); színes, finn, 96 perc; írta és rendezte: Aki Kaurismaki; fényképezte: Timo Salminen; szereplők: Kati Outinen, Kari Vaananen, Sakari Kuosmanen, Markku Peltola; mozibemutató: május 15.

publikálva
1997/20. (05. 15.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...