Magyar Narancs: Hogyan ismerkedtetek meg és kezdtetek együtt zenélni?
Mirtse Kori: A Kőbányai Zenei Stúdióban találkoztunk, ahol szinte végig osztálytársak voltunk, de sokáig csak a zenekari gyakorlatokon játszottunk együtt. Az utolsó évben a szakvizsga előtt viszont Csizi odajött hozzám és azt mondta: „Figyelj, nekem is épp feloszlott a zenekarom, neked is, nem csinálunk valamit közösen?” Mindketten megmutattuk a saját dalkezdeményeinket, elkezdtünk dolgozni rajtuk. Mi is meglepődtünk azon, mennyire simán megy a közös munka.
MN: Mit jelentett nektek, hogy Kőbányán tanulhattatok?
Mirtse Kori: Ha csak annyi eredménye lett volna, hogy megismerkedem Csizivel és elkezdjük a Kontrasztot, akkor sem lenne okom panaszra. De rajta kívül is rengeteg jobbnál jobb zenésszel találkoztam ott, tanárokkal és diákokkal egyaránt, szerintem ez a kapcsolatrendszer az iskola legnagyobb erőssége. De nagyon sokat tanultam is. Úgy mentem oda, hogy egy egyszerű hangsort is alig tudtam lekottázni, s a végén átfogó zeneelméleti tudással jöttem ki.
MN: Nem gondolkodtok teljes zenekarban?
Csizmazia Zsolt: A megalakuláskor egyértelmű volt, hogy akusztikus duót szeretnénk, nem is akartunk más tagokat hívni. Viszont keretek közé se szeretnénk szorítani magunkat, szóval nincs kimondva, hogy mindig ebben a felállásban folytatjuk. Több mint valószínű, hogy idővel mások is csatlakoznak hozzánk, akár egy-egy koncertre vagy stúdiózásra, de ez még a jövő zenéje.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
