Kiállítás: Szent Celebrity (Bettina Rheims: I.N.R.I. - Jézus 2000-ben és utána)

szerző
Hajdu István
publikálva
2003/8. (02. 27.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Néhány évvel ezelőtt a világ egyik legismertebb bulvárhetilapja, a Paris Match lelkesen számolt be arról, hogy elkészült a híres fotográfus, Bettina Rheims és a nekik nem kevésbé ismert művészettörténész, Serge Bramly kötete. Ahogy a lap fogalmaz: szuperprodukció képekben egy szupersztárról - célozva szellemesen a filmes előképre -, s hogy lássa az olvasó, mennyire minden szuper ebben a projet-ban, adatokkal is szolgál. A két nagy karmester (így hízelkedik a Paris Match Rheimsnek és Bramlynak) két évig dolgozott a művön egy 17 tagú csapat élén, melyet időről időre kiegészített néhány alkalmi sztájliszt, fodrász és dekoratőr; 250 szereplőt alkalmaztak a jelenetekhez, s mindez nagyjából kijött 250 000 euróból, melynek egy részét (az arány titok) a francia kulturális minisztérium fizette ki. S lőn: megjelent az I.N.R.I. című kötet, mely az újság szerint aztán egy picit fölborzolta ugyan a katolikus egyház némely klerikusának kedélyét - egy bordeaux-i pap meg is próbálta rávenni városa könyvesboltosait, hogy ne árusítsák a művet -, de komolyabb bajt nem okozott.

Néhány évvel ezelőtt a világ egyik legismertebb bulvárhetilapja, a Paris Match lelkesen számolt be arról, hogy elkészült a híres fotográfus, Bettina Rheims és a nekik nem kevésbé ismert művészettörténész, Serge Bramly kötete. Ahogy a lap fogalmaz: szuperprodukció képekben egy szupersztárról - célozva szellemesen a filmes előképre -, s hogy lássa az olvasó, mennyire minden szuper ebben a projet-ban, adatokkal is szolgál. A két nagy karmester (így hízelkedik a Paris Match Rheimsnek és Bramlynak) két évig dolgozott a művön egy 17 tagú csapat élén, melyet időről időre kiegészített néhány alkalmi sztájliszt, fodrász és dekoratőr; 250 szereplőt alkalmaztak a jelenetekhez, s mindez nagyjából kijött 250 000 euróból, melynek egy részét (az arány titok) a francia kulturális minisztérium fizette ki. S lőn: megjelent az I.N.R.I. című kötet, mely az újság szerint aztán egy picit fölborzolta ugyan a katolikus egyház némely klerikusának kedélyét - egy bordeaux-i pap meg is próbálta rávenni városa könyvesboltosait, hogy ne árusítsák a művet -, de komolyabb bajt nem okozott.

Semmilyen értelemben sem, tegyük hozzá.

Bevallom, nagyon örülök, hogy a fenti információk birtokába jutottam, mert már kezdtem azt hinni, hogy vízióm, miszerint valamelyik szoftvergyár régen elkészítette religiózus, de legalábbis

újszövetségi képmódosító

programját, mégiscsak beteljesületlen álom. Bettina Rheims képei és Serge Bramly utat és ritmust mutató beintései alapján azt képzeltem ugyanis, hogy új layerek és filterek koholódtak algoritmikusan a második parancsolatnak réges-régen fittyet hányó agyakban, s azokkal most már hipp-hopp lehet (hiphopos) passiókat, evangéliumokat és vallástörténeti miegyebeket elővarázsolni bárkinek. Hogy nem teljesen hülyeség, amire gondoltam, az magából a fényképezés történetéből következik - egyrészt - meg, és főleg, abból a rémisztő akaratból is, mely a nyolcvanas-kilencvenes évek inszcenált fotográfiájában jócskán és a szó szoros értelmében eget verően megnyilatkozott. Még mielőtt Rheims Bramly oldalán áhítatba merült volna, mások mellett például honfitársai, Pierre és Gilles már jócskán, s tegyük hozzá azonnal, bájosan kacarászva merültek el a hit(szerűség) rózsaszín habjaiban, de utat ők sem törtek, mert össze volt az már rendesen. Szóval, mielőtt Rheims az égre függesztette volna szemét, celebrity és fashion fényképészként működött. Munkái elsősorban Helmuth Newton képeinek hatásáról tanúskodtak, olykor talán direktebb gesztusok is megnyilatkoztak rajtuk, körülbelül azzal az eredetiséggel, mintha valaki jól megnézi Joel-Peter Witkin kegyetlen fényképeit, majd úgy dönt, ő sem tétovázik tovább egyampullányi vér szétkenése érdekében. Bibliai sorozatába Newton és Witkin mellett mintha Serrano tapasztalatai is beszivárogtak volna, de ez már mindegy is. Nem ront, nem javít.

Rheims képeinek alapvető hibája ugyanis, hogy még csak meg sem próbálja, esze ágában sincs megkísérteni a lehetetlent:

eleve kudarcos,

de mégis bátor kísérletet tenni arra, hogy a vállaltan divatnaturalista fényképezés eszközeivel jelezze, felrémlett neki az az alapvető ellentmondás, mely a második parancsolatban foglalt tiltás és az ábrázolás, majd az ige és a megjelenítés közötti metafizikai helyzetben feszül. Persze hogy nem azt várnám, hogy teológiai vagy művészettörténeti vértezetben (miért is nem?), Pavel Florenszkij-kötettel a kezében tervezze a jeleneteket és állítsa be a fényeket, vagy hogy felriadjon álmában néhány filmes kudarcból leszűrhető tapasztalatra, de azt talán joggal feltételezhetném, hogy ekkora apparátussal legalább az alterálás, az eltérés esélyeit kutatgathatná a zsákutcában. Bettina Rheimsnek ehelyett - Serge Bramly sujet-jét követve, nem egyedül tehát, hanem szaksegítséggel - sikerült leküzdenie fényképeit arra a mentális és ábrázolástechnikai szintre, mely a 19. századi olajnyomatok sajátja volt. Amint azok elcukrosították a reneszánsz festmények kényes metafizikáját, Rheims éppúgy kólásítja és plazásítja a történetet-történelmet, az Igéről már nem is beszélve.

Ami vigaszt adhat, az persze vigaszt ad: úgy rémlik, a művésznőt az "szövetség annyira nem izgatja.

Hajdu István

Bettina Rheims kiállítása a MEO-ban március 30-ig

szerző
Hajdu István
publikálva
2003/8. (02. 27.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...