Könyv - Tűzzel, vassal - John Keegan: A második világháború

Zene

A brit hadtörténész eredetileg 1989-ben megjelent munkája valóban hiánypótló a magyar könyvpiacon, elvégre az utolsó, szemléletében sokszor elavult, mégis tudományos igényű összefoglaló (Ránki György műve) még 1973-ban látott napvilágot. Azóta számos levéltári anyag titkosítása járt le, ráadásul a történettudomány immár K.-Európában is megszabadult a szovjet típusú ideológiai indokrinációtól.

A brit hadtörténész eredetileg 1989-ben megjelent munkája valóban hiánypótló a magyar könyvpiacon, elvégre az utolsó, szemléletében sokszor elavult, mégis tudományos igényű összefoglaló (Ránki György műve) még 1973-ban látott napvilágot. Azóta számos levéltári anyag titkosítása járt le, ráadásul a történettudomány immár K.-Európában is megszabadult a szovjet típusú ideológiai indokrinációtól.

Keegan munkájának az egyik legérdekesebb része éppen a bevezető fejezet, s nem véletlenül: már azok számára is intellektuális élményt kínál, akiket a hagyományos hadtörténet riaszt vagy egyenesen untat. Keegan gondosan végigelemzi civilizációnk (az ún. nyugati) utóbbi két évszázadának fejleményeit - abból az eleddig kevéssé vizsgált szempontból, hogy miként tette lehetővé a társadalmi jólét, a gazdasági fejlődés addig soha nem látott szintje két rettenetes világháború bekövetkeztét és egyáltalán a modern, minden addiginál pusztítóbb hadviselési formák kialakulását. Elemzése nyomán nyilvánvalóvá lesz, hogy a modern kor szinte

minden vívmánya

mintha csak a múlt század nagy szörnyeteg-hadseregeinek létrejöttét szolgálta volna: a javuló higiéniai-egészségügyi viszonyok és az orvostudomány fejlődése soha nem látott mennyiségű és minőségű emberanyagot adott a seregnek, akiket a közoktatási és közigazgatási rendszer tökéletesen felkészített és bármikor mozgósíthatóvá tett a hadsereg számára - mely maga is létrehozta a maga sajátos, autonóm, hatékony infrastruktúráját. A technikai/tudományos és a nyomában bekövetkező ipari fejlődés olyan minőségű és mennyiségű eszközöket adott a katonák kezébe, melyekkel fajlagosan nagyságrendekkel több embert ölhettek meg, mint bármikor korábban. S nem szabad figyelmen kívül hagyni a modern háborúskodást alapvetően formáló ideológiai feltételeket sem: Keegan kimutatja, miként válnak a francia forradalom alapelvei (szabadság, egyenlőség, testvériség) mind több helyen az egalitárius-militarista szellem megalapozójává, miként fejlődik ki az univerzalista elveket nemzeti keretek közé szorító állampatriotizmus, hogyan halad kéz a kézben az általános hadkötelezettség és a képviseleti demokrácia kiteljesedése, s miként lesz számos országban a hadsereg a társadalmi integráció ideális modellje, mely tökéletesebb és fontosabb, mint a civil világ. Ezen múlhatatlanul szükséges peremfeltételekhez képest már lényegtelen, pontosan hogyan és miként robban ki egy-egy konkrét világháború: a nagyhatalmak érdekellentétei és a népeket vesztesekre és győztesekre osztó békerendszer megteremti azokat a feltételeket, melyek között a modernitás valamennyi vívmánya már csak a pusztítást és a rombolást szolgálhatja - bár nem cáfolható, hogy Hitlerhez hasonló destruktív személyiségek nélkül egészen máshogy alakult volna az európai történelem.

Keegannek nem kis feladatot jelent, hogy kutakodásait kézben tartsa, hiszen témája számos szempont szerteágazó vizsgálatát követeli meg, miközben - összefoglaló munkáról lévén szó - nem engedheti meg, hogy egyes altémák mintegy elnyomják a többieket. Nos, A második világháború ebből a szempontból is mintaszerű: a szerző igyekszik kiemelni a legfontosabb hadműveleteket, alapos elemzést adni róluk, nem mellőzve a háború menetében kulcsszerepet játszó személyiségek (Hitler, Sztálin, Roosevelt, Churchill, a japán katonai vezetők) helyének és jelentőségének tárgyalását. Aki a világháború nagy eseményeiről szeretne hadtörténeti típusú elemzést kapni, az nem csalódik: Lengyelország megtámadásától a franciaországi hadjáratig, a krétai deszantművelettől a normandiai partraszállásig, a sivatagi harcoktól az ardenneki offenzíváig - illetve a Barbarossa-hadművelettől, a moszkvai, sztálingrádi, kurszki csatákon át a Bagration hadműveletig és Berlin elestéig követheti nyomon a nyugati és keleti front eseményeit, de a szerző legalább ekkora teret szán a Japán elleni csendes-óceáni hadműveleteknek, Pearl Harbortól Szingapúr elestén át a guadalcanali, okinawai és Leyte-öbölbéli csatáknak. A vizsgálódásokból nyilvánvalóvá lesz, hol hibáztak a japán és a német stratégák (mindjárt az elején), de az is, hogy a szövetségesek döntő fölénye ellenére miért tartott a háború egészen 1945 derekáig. A történet kulcsa a hadiipar, a hadigazdaság - ez ama terület, ahol az amerikai, orosz és angol szövetségesek idővel lekörözik német és japán ellenségeiket - hiába a németek technikai fölénye a haditermékek szinte minden fajtájában, ha a (szintén minőségi)

ellenséges tömegtermeléssel

nem tudják felvenni a versenyt. Ugyanakkor az is nyilvánvalóvá lesz Keegan könyvének lapjain, hogy a szövetséges stratégiai bombázás csak részben érte el célját, elvégre a német haditermelés egészen a végső összeomlásig folyt - ha nem is teljesen zökkenőmentesen. Keegan számos, korábban elterjedt legendával is leszámol - mindenekelőtt cáfolja az európai partizánháború kiterjedtségéről és hatékonyságáról szóló hiedelmeket: a fegyveres ellenállás szerinte csupán a megszállt Európa kis részére korlátozódott, s még a jugoszláv vagy az orosz/ukrán partizánmozgalom hadászati jelentősége sem volt oly nagy, mint a győztes felek utólag terjesztették. Keegan felhívja a figyelmet arra is, hogy a németek még a háború utolsó, számukra defenzív szakaszában is minden gond nélkül (és példátlan brutalitással) számoltak fel olyan ellenállási kísérleteket, mint a varsói, vercors-i vagy a szlovák felkelés (hogy a Tito-hadsereg elleni sikeres akciókról ne is beszéljünk). Keegan ugyanakkor arról is szól könyvének rövid, A zsidók sorsa című alfejezetében, hogy a végső megoldás gépezete és a náci birodalom egy és ugyanaz volt: mivel a szisztematikus tömeggyilkosság benne rejlett a náci hatalomgyakorlás minden részletében, Hitlernek alig kellett a szó hagyományos értelmében uralkodnia meghódított alattvalóin. A zsidók sorsának ismerete, a koncentrációs táborok létének puszta tudata elegendő volt ahhoz, hogy - maroknyi kivételtől eltekintve - mindenkit alávetettségben tartson. Keegan könyve megkerülhetetlenül fontos alapmű, mely bővelkedik éles elméjű meglátásokban és alapos elemzésekben, így csak üdvözölhetjük megjelenését, noha még egy nyelvi lektorálást azért elviseltünk volna.

Európa Könyvkiadó, 2003, 1031 oldal, 3800 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.