Könyv: A Beatles dalai és a hatvanas évek (Ian MacDonald: A fejek forradalma)

szerző
Greff András
publikálva
2000/2. (01. 13.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Ian MacDonald: A fejek forradalma - A Beatles dalai és a hatvanas évek

Elég csak az együttes nevét feltüntetni a borítón, máris borítékolható a siker - gondolhatnánk. Ezen tétel a zenekarról (a jelenségről, tagjairól, szövegeiről stb.) eddig megjelent kötetek elképesztő mennyiségén hasal el. Ian MacDonald (korábban az NME tekintélyes angol zenei lap szerkesztője, dalszerző, producer) úgy próbál valami újat hozni, hogy a zenekar munkásságáról példátlan alaposságú kritikát közöl, emellett pedig igyekszik valamiféle átfogó képet nyújtani az ellentmondásokkal teli hatvanas évekről, vagyis az akkor lejátszódott társadalmi, politikai, kulturális változásokról.

Az igen tetszetős kiállítású, kemény fedeles könyv két fő részre tagolható, ezek közül az első egy cirka negyvenöt oldalas előszó, ami valójában rövid szociográfiai elemzés, és tömören vázolja azt, ami aztán terjedelmesebben a könyv következő, lényegi részét jelentő háromszáz oldalon fog kibontakozni. Izgalmas momentuma e fejezetnek annak ismertetése, hogy a kilencvenes évek különböző (politikai beállítottságú) hangadói miként értékelik és főleg miért hibáztatják a szóban forgó tíz esztendőt. Masszív állításként hangzik el több oldalról is, hogy a mai "csúnyán kificamodott kultúra" hanyatlásának kezdete éppen a hatvanas évek volt. A szerző ebben ugyan nem teljesen ért egyet, popzenei viszonylatok terén azonban a kortárs, gépekre alapozott muzsikák úgyszólván egészét söpri egyetlen mondattal a szőnyeg alá, mint tökéletes szemetet.

A lényegi, Beatles dalai című fejezetben a zenekar összes (írd és mondd: 241 darab) elérhető száma került elemzésre, mégpedig nem is akárhogy. Szerencsés, hogy ez az első magyar kiadás az eredeti második, bővített változatának felel meg, melyben a szerző már a ritkaságokban (is) bővelkedő Anthology sorozatból is levonta a tanulságokat. Irdatlan mennyiségű információ van felhalmozva, a dalok keletkezésétől a korabeli interjúrészleteken át az ösztönző és ösztönzött zenekarok felsorolásáig. A dolog kritikai oldalának egy része (és itt aztán a szerző produceri tapasztalata domináns tényezővé válik) zeneelméleti, hangmérnöki dolgokkal foglalkozik, meglehet, ez már kicsit sok a jóból, és néhányan talán hajlamosak lesznek kihagyni a "D-dúrból Aiszra vált, a hatodik verzében arpeggiókat hoz, és szinkópált mollhangzatokkal zárja a varispeeddel tökéletesített dalt" (nem szó szerinti idézet) típusú részeket, ezeknél a mellékelt kis zenei szakszótár se sokat segít. A lábjegyzetekbe halmozott tények pedig még erre is rátesznek: minden hangszer, valamint azok fontosabb dallamának, motívumának előzménye és utóélete rögzítve van, de nem hiányoznak innen a "kis színes" típusú adalékok, miként más Beatles-elemzők gondolatai sem. Elképesztő.

A legjobb az egészben, hogy mindebből "olvasmányos" egésszé áll össze a dolog, szépen kibontakozik az együttes teljes, részletes története. Minden fontos momentum vagy még annál is több. Hogy csak egy példát említsek: a Julia című Lennon-szerzemény a szerző édesanyjáról, hozzá fűződő meghatározó viszonyáról szól. S a dal részletes elemzése után MacDonald megrajzolja Lennon mamájának élettörténetét is. Simán bele lehet feledkezni: nekem például egy egész délutánomat árnyékolta be a zenekar végső szétszéledéséről, a tagok utóéletéről szóló elszomorító rész, pedig nem ért váratlanul a dolog.

Az, gondolom, cseppet sem meglepő, hogy a négy tag közül Lennon és McCartney élete és gondolatai kerültek részletes ismertetésre, bár azért Harrisonról is sok minden szerepel. Csak szegény Ringo zenélésen kívül eső tevékenysége maradt ki, akit maga a szerző "a modern pop-rock dobolás atyja"-ként említ ugyan, ám egyébként nem sok erőfeszítést tesz, hogy a róla kialakult képnek (ami kb. annyi, hogy "volt egy negyedik is") túlságosan ellentmondjon. Komolyan mondom: egy szó nem esik róla. Hiányérzetünk még a képek miatt támadhat, azok ugyanis egyáltalán nincsenek, leszámítva a tényleg remek borítófotót. Mivel a tagok (és maga a kor) változásai a külsőben is megjelentek, ez talán fontos lett volna, vagy ha már a lemezborítók is tárgyalva vannak, legalább azokról egy-egy illusztráció.

Ettől eltekintve a könyv ismeretösszegzésként, bővítésként és ismerkedési alapként is helytáll. Egyben történő elolvasása után is lekerül még sokszor a polcról, hogy mást ne mondjunk: egyes dalok hallgatása közben.

Greff András

Park Kiadó, 1999, 403 oldal, 3500 Ft

szerző
Greff András
publikálva
2000/2. (01. 13.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...