Könyv: "Az élet nagyon ronda" (Dr. Somorjai Lajos: Megjártam a Don-kanyart Harctéri napló, Oroszorsz

szerző
Barotányi Zoltán
publikálva
2003/7. (02. 20.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Harctéri napló, Oroszország 1942-1943

Somorjai Lajos katonaorvosként szolgált a keleti fronton éppen a legkritikusabb időben, naplót is vezetett, amit most, mindannyiunk szerencséjére, nyomtatásban is kezünkbe vehetünk. Fontos dokumentum és lebilincselő olvasmány: egy értelmes, jó megfigyelőkészséggel és kellő mértékű empátiával felvértezett, "nadrágos" ember vetette papírra tapasztalatait, ráadásul real time üzemmódban, közvetlenül a történtek után, minden utólagos szépítéstől mentesen. Megrendítő élmény megismernünk a szerző érzelmi hullámzásainak stációit, elvégre a katonaorvos gondolatai, legalábbis naplójának tanulsága szerint, folyton fiatal felesége, Jolika körül keringtek. Az egykori "stábarc" figyelmét azonban a körülmények sajnálatos összejátszása miatt csak részben tölthette ki a fantáziálás és az otthonról rendszertelenül érkező lapok és levelek miatti aggódás: az ellenség állandó intenzív jelenléte legalább ennyi gondot okozott dr. Somorjainak. Pedig a kezdet még nem ezt sejttette: legalábbis kevés frontra induló katonajelölt hallhatta egy kiképző őrmester szájából, hogy "Doktor úr! Legyen szíves egy >>Jobbra át!

Tán a doktor apróbb-nagyobb megfigyelései a legértékesebbek: igen sokat tudunk meg az orosz civil lakosság (különösen a nők) viselkedéséről, a magyar tisztikarról, a német szövetségesekről, az orosz katonáról, a partizánháború borzalmairól, a katonanők kegyetlenségéről stb. Érdekes követni dr. Somorjai gondolkodásának átalakulását. Bár fogalmait észlelhetően a jobboldali sajtópropaganda formálta (képes volt a háborúzó feleket szocialista, internacionalista és plutokrata államok csoportjára osztani), s a zsidók iránt is érezhető, kevéssé leplezett ellenszenvvel bírt (lásd Petschauerről írt sorait), a munkaszolgálatosok sorsa, a kegyetlen bánásmód mégis megindítja őt (az pedig naplójából is kiderül, hogy az ukrán partizánok a zsidó munkaszolgálatosokat ugyanúgy lemészárolták, mint a "keresztény" honvédokat.). A háború végkimenetelét tekintve meglepően realista, a fejlemények utólagos ismeretében az általa (már 1942 nyarán) felvázolt analízis meglepően találó, s abban sem téved sokat, amit a megszállt lakosság megosztottságáról ír. Ami pedig a fronteseményeket illeti, hősünknek alaposan kijut: az első vonalból éli át az urivi hídfőcsatát (1942. augusztus), majd a következő év elején, közvetlenül a front mögött a voronyezsi katasztrófát, a maradék magyar csapatok, a II. hadsereg töredékeinek fejvesztett menekülését, a Jány-féle hadparancsot, melyen persze ő is rettenetesen felháborodik, s mint később annyian, a szövegét szó szerint idézi. Majd a visszavonulás után, már a hátországban az újabb kínos meglepetés: a megszállt Ukrajnában mindenhol partizánok, s az első vonallal ellentétben itt már nem lehet tudni, hogy pontosan honnan támad az egyenruhát nem viselő ellenség.

Somorjai végül szerencsésen hazakerült, túlélte a háborút, naplója is fennmaradt, emlékei immáron a mieink is - okuljunk belőlük.

Barotányi Zoltán

Rubicon, 2002, 256 oldal, 1980 Ft

szerző
Barotányi Zoltán
publikálva
2003/7. (02. 20.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...