Tán a doktor apróbb-nagyobb megfigyelései a legértékesebbek: igen sokat tudunk meg az orosz civil lakosság (különösen a nők) viselkedéséről, a magyar tisztikarról, a német szövetségesekről, az orosz katonáról, a partizánháború borzalmairól, a katonanők kegyetlenségéről stb. Érdekes követni dr. Somorjai gondolkodásának átalakulását. Bár fogalmait észlelhetően a jobboldali sajtópropaganda formálta (képes volt a háborúzó feleket szocialista, internacionalista és plutokrata államok csoportjára osztani), s a zsidók iránt is érezhető, kevéssé leplezett ellenszenvvel bírt (lásd Petschauerről írt sorait), a munkaszolgálatosok sorsa, a kegyetlen bánásmód mégis megindítja őt (az pedig naplójából is kiderül, hogy az ukrán partizánok a zsidó munkaszolgálatosokat ugyanúgy lemészárolták, mint a "keresztény" honvédokat.). A háború végkimenetelét tekintve meglepően realista, a fejlemények utólagos ismeretében az általa (már 1942 nyarán) felvázolt analízis meglepően találó, s abban sem téved sokat, amit a megszállt lakosság megosztottságáról ír. Ami pedig a fronteseményeket illeti, hősünknek alaposan kijut: az első vonalból éli át az urivi hídfőcsatát (1942. augusztus), majd a következő év elején, közvetlenül a front mögött a voronyezsi katasztrófát, a maradék magyar csapatok, a II. hadsereg töredékeinek fejvesztett menekülését, a Jány-féle hadparancsot, melyen persze ő is rettenetesen felháborodik, s mint később annyian, a szövegét szó szerint idézi. Majd a visszavonulás után, már a hátországban az újabb kínos meglepetés: a megszállt Ukrajnában mindenhol partizánok, s az első vonallal ellentétben itt már nem lehet tudni, hogy pontosan honnan támad az egyenruhát nem viselő ellenség.
Somorjai végül szerencsésen hazakerült, túlélte a háborút, naplója is fennmaradt, emlékei immáron a mieink is - okuljunk belőlük.
Barotányi Zoltán
Rubicon, 2002, 256 oldal, 1980 Ft
