Margay Sándor, Török Péter: 6:3 - Az évszázad mérkőzése - és ami mögötte vanÉ
Természetesen a londoni 6:3 a legédesebb emlék, nem csoda, hogy a kerek évforduló kapcsán ismét terítékre került. Ráadásul úgy, mintha tegnap történt volna. Nem számít, hogy már csak hárman élnek (Grosics, Buzánszky és a nagybeteg Puskás) az egykori Arany-csapatból, nem számít, hogy azóta jó néhány "évszázad mérkőzése" volt, nekünk örökre ez a meccs lesz a mámorforrás, a hivatkozási alap, a mindenség. Akkor is, ha már egy élő tanúja sem lesz annak, hogy mi történt 1953. november 25-én.
Tíz évvel ezelőtt november 25-ét a Magyar Labdarúgás Napjának nyilvánították, most az állami Pénzverő Rt. jelentetett meg emlékérmet - "középen mozgatható ezüstlabdával" -, két sportújságíró, Margay Sándor és Török Péter pedig könyvet írt az alkalomra. A 6:3 - Az évszázad mérkőzése - és ami mögötte van... az eddigi legpazarabb kiállítású könyv, ami a témában született, ám - mint ahogy a címből is kitűnik - a szerzők szándéka nem csak annyi volt, hogy egy díszes album kerüljön a polcra.
Persze arról, hogy mi volt a londoni siker mögött, hallhattunk már eddig is épp eleget. A csillagok szerencsés állásától Puskás Öcsin és Guszti bácsin át Farkas Mihályig szinte minden volt már az Aranycsapat "prima materiá"-ja. A legtalálóbb definíció Hadas Miklóstól származik, aki Stílus és karakter - Futballhabituológiai traktátus című tanulmányában (Replika, 1999/36.) a következőt írta: "Nem lehet nem észrevenni ugyanis a lényegi azonosságot a kommunista pártkongresszuson tiszti egyenruhában parádézó Puskás, a kommunista vezetők nőügyei kapcsán össze-kacsintó focisták és szakvezetők, a (sohasem tudható, mennyire beavatott) vámosok elől a szajrét biztonsági okokból elrejtő játékosok, a szokatlan csapat-összeállítást a válogatott meccs előtt tíz perccel zárt borítékban közlő Sebes Gusztáv, az egymást az edző titkos szempontjai alapján megfigyelő játékosok, valamint a jobbszélen játszó balszélső, a védőt játszó kapus, a hátravont középcsatár és a tudatosan válogatott formációk között. Igen, bármilyen különösen hangozzék is, a rendszer működésébe integrált hagyomány mellett a totalitarizmus mindennapi szürrealitása is szükségeltetett ahhoz, hogy a világ akkori legjobb labdarúgócsapata éppen Magyarországon szülessék meg és sikert sikerre halmozzon."
Mindaz, amit Margay és Török könyvében olvashatunk, egybecseng a leírtakkal, noha a 6:3... sokkal inkább emlékkönyv, sőt szoboravatás. A szerzők alapos munkát végeztek, lelkesen felkutattak mindent - nemcsak idehaza -, ami a témával kapcsolatos, így számos - sokszor pikáns - új információval gazdagodhat az olvasó.
Ki gondolta volna
például azt, hogy az angolok kilencvenéves hazai veretlensége korántsem szeplőtelen: 1863 és 1923 között ugyanis egyáltalán nem játszottak külföldi - értsd: nem szigetországi - csapattal, 1950-1953 között pedig hét meccsükből négy végződött döntetlenre. Mindez persze nem azt jelenti, hogy a magyarok teljesítménye értéktelenebb lenne, sőt az "évszázad mérkőzése" kifejezést sem mi találtuk ki, hanem az angol újságírók. Mint ahogy azokat az elképesztő híreket is, hogy Magyarországon 900 okleveles edző foglalkozik a csapattal, sőt megépült a Wembley pontos mása a Balaton mellett, ahol ködgépeket állítottak az oldalvonal mellé, hogy rekonstruálják a londoni időjárást. Vicces lehetett az a malőr is, hogy a mérkőzés előtt a koronás címeres magyar zászlót húzták fel a stadionban. Persze elnevetgélhetünk a hazai előkészületeken is, bár ez inkább már a "kis magyar pornográfia" része. A meccsre csak Sztálin halála után, Nagy Imre miniszterelnöksége alatt kerülhetett sor, mert Rákosi csak úgy engedélyezte volna a londoni utazást, ha az elébe járulók (Farkas Mihály, Barcs Sándor, Hegyi Gyula, Terpitkó András) garantálják (!) a magyar győzelmet.
Az ilyen "csemegék" mellett valószínűleg minden idők legrészletesebb - több mint huszonöt oldalas - tudósítását olvashatjuk magáról a kilencven percről, természetesen rengeteg képet és az magyar és angol játékosok életrajzát is tartalmazza a könyv. Az újdonság erejével hat, hogy a "magyar stratégia", a legismertebb játékosok (Puskás, Bozsik, Hidegkuti, Grosics, Czibor, Kocsis) felfedezése korántsem Sebes Gusztáv találmánya, hanem Gallowich Tiboré, aki 1945-1948 között volt szövetségi kapitány.
Nem lehet egy rossz szavunk Margay Sándor és Török Péter munkájára; kellemes karácsonyi ajándékot készítettek, azt kapjuk, ami egy ilyen kiadványtól minimum elvárható. Sajnos azonban a szerzők stílusa, a Nemzeti Sportból ismert erőltetett lazaság végigkíséri a könyvet. "Azt tartja a vén frázis, hogy minden kezdetet megelőz valami. Ha elismerjük e tételt, hogy a közhelytől nem az igazságtartalma miatt ódzkodunk, akkor esetünkben kéretik komolyan venni a klisét. Mármint, hogy minden kezdetet stb." Az ilyen jellegű eszmefuttatásoknak se szeri, se száma. Persze biztos van, akinek bejön ez a modorosság, de engem nagyon fárasztott, hogy úgy kellett kihámozni az információkat ebből a művirág-nyelvből.
- legát -
Aréna 2000-Carving, 2003, 195 oldal, 5980 Ft
