Koncert

Legyen ünnep

Braids

  • - minek -
  • 2018. május 12.

Zene

A kanadai Braids napjaink egyik legérdekesebb, nem szokványos, erősen elektronikus indiepop-zenekara, a mindig izgalmas, bár esetükben korántsem hagyományos triófelállásban.

A dreampop/shoegaze a kezdetektől, a néha 7–8 percig lebegő szerzeményektől hosszú utat tettek meg addig, hogy dalaik inkább passzoljanak a popzene hagyományosabb időmértékei­hez, miközben zenéjük mit sem veszített ízeiből. Három remek albumot (Native Speaker, 2011; Flourish//Perish, 2013; Deep in the Iris, 2015) követően érkezik az idén az újabb lemez, ezt megelőlegezve indultak turnéra – esetükben bevált stratégiának tűnik, hogy az új szerzeményeket élőben, még a megjelenés előtt tesztelik, ahogyan ezt 2015-ös lemezük dalaival is tették.

A Braids élőben és lemezen is leginkább Raphaelle Standell-Prestonról szól, aki nemcsak nagyszerű énekesnő és remek dalszerző, de ahogy a mostani koncerten is megtapasztalhattuk, szuggesztív, a publikumhoz is kapcsolatot találó előadó. Rendkívüli vokális adottságai még jobban érvényesülnek a színpadon, és ehhez még gitárosként és billentyűsként is odatette a magáét. A kedves felütés után (magyar származású barátjuk szülei látták őket vendégül húsvétkor) gyorsan kiderült, hogy a Braids kivételes atmoszférateremtő erővel bír, zenéjük pillanatok alatt ejti rabul a közönséget. A folkból, szinti- és álompopból, vastagon beakadt IDM-elektronikából, némi soulból és jazzes tónusokból építkező zene izgalmasan hullámzik, nem nélkülözve a dinamikai váltásokat sem: Austin Tufts nemcsak remek dobos, de meghökkentő falzettel bíró vokalista is, Taylor Smith a billentyűs és szintitémákat adagolta vastagon. Standell-Preston nem csak szárnyaló hangjával vonta magára a figyelmet. Sort kerített arra is, hogy szóban és zenében is kiálljon a #metoo mozgalom mellett. Nem csupán a 2015-ös Deep in the Iris album talán legerősebb száma, a személyes gyermekkori abúzust és traumát megéneklő Miniskirt szólt erről, de ennek jegyé­ben hangzott el az egyik új dal is a még meg nem jelent albumról. A kissé rövidre fogott koncerten azért előkerültek a régebbi számok is: a Blondie szinte drum and basst idéző, apróra tört ütemei felett, ha lehet, még jobban érvényesültek Standell-Preston szinte csillárt repesztő trillái.

A visszataps után olyan hirtelen jöttek vissza a rá­adásra, hogy azt sem volt idejük megbeszélni, mit adjanak útravalónak: végül a jazzből, soulból és a jóleső tört ütemekből összerakott himnikus Warm Like Summerre esett a választásuk, a varázs­ütésre csillapodó lüktetés után fura is volt hazafelé a csend.

A38 hajó, április 2.

Figyelmébe ajánljuk

Szól a jazz

Az ún. közrádió, amelyet egy ideje inkább állami rádiónak esik jól nevezni, új csatornát indított. Óvatos szerszámsuhintgatás ez, egyelőre kísérleti adást sugároznak csupán, és a hamarosan induló „rendes” műsorfolyam is online lesz elérhető, a hagyományos éterbe egyelőre nem küldik a projektet.

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.