Lemez: Briliáns kamarazene (Joe Lovano: Flight Of Fancy)

  • Czabán György Dolly
  • 2001. május 24.

Zene

Lovano ma New York legelismertebb szaxofonosa, és okkal az. Zenészcsaládban született 1952-ben, a Berklee College Of Musicban (is) tanult, játszott Chet Bakerrel, Charlie Hadennel, Aldo Romanóval, Ed Blackwell-lel. Nagyszabású életmű van mögötte, elég, ha csak a nemrég Magyarországon is járt trióval készült felvételeire gondolunk, melyben Paul Motian dobol, és Bill Frisell gitározik. Gurulós stílusa, kiváló tempóérzéke van, szeret a legjobb dobosokkal dolgozni.
Lovano ma New York legelismertebb szaxofonosa, és okkal az. Zenészcsaládban született 1952-ben, a Berklee College Of Musicban (is) tanult, játszott Chet Bakerrel, Charlie Hadennel, Aldo Romanóval, Ed Blackwell-lel. Nagyszabású életmű van mögötte, elég, ha csak a nemrég Magyarországon is járt trióval készült felvételeire gondolunk, melyben Paul Motian dobol, és Bill Frisell gitározik. Gurulós stílusa, kiváló tempóérzéke van, szeret a legjobb dobosokkal dolgozni.

A Flight Of Fancy a trió játéklehetőségeit kutatja, és ebben a minőségben - Trio Fascination Edition Two alcímmel - egy sorozat második része. (Az első részben Elvin Jones dobol, és Dave Holland bőgőzik, de ezt nem forgalmazzák Magyarországon.) Négy különböző trióval készült felvétel hallható a következő közreműködőkkel: 1. Cameron Brown - bőgő, Idris Muhammad - dob; 2. Billy Drewes - szopránszaxofon, Joey Baron -dob; 3. Toots Thielemans - harmonika, Kenny Werner - zongora; 4. Dave Douglas - trombita, Mark Dresser - bőgő. Pazar névsor, és egymástól teljesen eltérő lehetőségeket kínál, hangulatokban, ízekben, dinamikában, amit ki is aknáz az anyag. Felbontja a hagyományos "együttes" paradigmáját, Lovano érdeklődésének széles skáláját foglalja össze egyetlen albumon, koherens zenei látomást mutatva fel különböző fénytörésekkel. És mégsem válogatás. Úgy van összerakva az anyag, hogy szinte észrevétlenül folyik át egyik kontextusból a másikba, néhol a számokon belül is.

A tematikus anyag csak kiindulási pont, Lovano szerzeményei közé sztenderdek vannak elszórva, de dolgozni kell a hallgatónak, hogy kiszálazza őket. A lényeg a textúra, a hangzás, a közös improvizáció, mely a kölcsönös tiszteleten alapul.

Akkor lehet nagyon szeretni a szaxofont, ha teljesen háttérbe szorul maga az instrumentum, és felsejlik a zene spirituális tartalma. Lovanónak elképesztő tónusai vannak, az emberi hang lehet talán ilyen gazdag, mondhatjuk: szép.

Czabán György Dolly

Blue Note, 2001

Figyelmébe ajánljuk