Lemez: Magyar brék (Crash & Carry - vá.)

szerző
- minek -
publikálva
2002/49. (12. 05.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Akortárs magyar szintetikus tánczene egyik legizgalmasabb vállalkozása, a Chi-Recordings még 2000-ben alakult azzal a nyilvánvaló céllal, hogy fórumot biztosítson mindazoknak, akik nem csupán hallgatni és játszani szerették volna az efféle zenéket, de szaporítani is számukat - s nem is akármilyen szinten. A kiadó első vállalkozása a két alapító, Naga és Amb közös lemeze (Styledrop), erre következett tavaly a (lapunk által is méltatott) Dub Local válogatás, közben számtalan, vinilen beszerezhető maxi a dj-k nagy örömére, s hozzá még idén a Crash & Carry válogatáslemez, rajta 13 szám, melyek egytől egyik a breakbeatre (F. Zsófia halhatatlan szavai szerint a botolós zenékre) koncentrálnak. Már első hallgatásra is nyilvánvaló, hogy az alkotók egytől egyik precíziós munkát végeztek: olyan gazdagon megmunkált számokat hallunk sorjában, melyek nem csak a dj-k keze alá valók: amellett, hogy remekül táncolhatók, azért az otthoni hallgatáshoz is marad elég muníció bennük. A sok előadó közül érdemes kiemelni Ambot, akinek számait a lehető legkülönfélébb variációkban lelhetjük fel: itt a zseniálisan összerakott Romeo az eredeti feldolgozásban, a Moxa című korábbi darab Raster-remixe, egy Loes Lee & Meneater-szám, amelyet közösen kevertek át a szintén alapembernek számító Kevinnel (alias Fine Cut Bodies) és végül ott a WhereRya Chris Cartertől eredő, zseniális feldolgozása (ez utóbbi, az Amb-féle eredetivel és az Around-verziókkal egyetemben bakeliten is hozzáférhető). Emellett a Neo Diskheadjét Anorganik (Deutsch Gábor) alakította át egy különösen meleg és érzéki breakbeatdarabbá, ott figyel az alapító DJ Naga Fraid című dub-beütésű opusa, a Fine Cut Bodies lendületes remixei, továbbá Modul és MC Busha közös műve, a Boomstickie, amelytől leszakadnak az ember lazább végtagjai. A korábban ismeretlen fantázianevű alkotók (Cord, Audiotool, Frizbi vagy a brit Ferocious Mullet) pályaművei nem kevésbé érdemdúsak, így azután legjobb lekiismerettel sem tudunk mást ajánlani, mint beszerezni ezt a lemezt, és telibeküldeni vele a Télapót, hogy végre leszakadjon fejéről a ráragadt hazug és hamis álarc.

Akortárs magyar szintetikus tánczene egyik legizgalmasabb vállalkozása, a Chi-Recordings még 2000-ben alakult azzal a nyilvánvaló céllal, hogy fórumot biztosítson mindazoknak, akik nem csupán hallgatni és játszani szerették volna az efféle zenéket, de szaporítani is számukat - s nem is akármilyen szinten. A kiadó első vállalkozása a két alapító, Naga és Amb közös lemeze (Styledrop), erre következett tavaly a (lapunk által is méltatott) Dub Local válogatás, közben számtalan, vinilen beszerezhető maxi a dj-k nagy örömére, s hozzá még idén a Crash & Carry válogatáslemez, rajta 13 szám, melyek egytől egyik a breakbeatre (F. Zsófia halhatatlan szavai szerint a botolós zenékre) koncentrálnak. Már első hallgatásra is nyilvánvaló, hogy az alkotók egytől egyik precíziós munkát végeztek: olyan gazdagon megmunkált számokat hallunk sorjában, melyek nem csak a dj-k keze alá valók: amellett, hogy remekül táncolhatók, azért az otthoni hallgatáshoz is marad elég muníció bennük. A sok előadó közül érdemes kiemelni Ambot, akinek számait a lehető legkülönfélébb variációkban lelhetjük fel: itt a zseniálisan összerakott Romeo az eredeti feldolgozásban, a Moxa című korábbi darab Raster-remixe, egy Loes Lee & Meneater-szám, amelyet közösen kevertek át a szintén alapembernek számító Kevinnel (alias Fine Cut Bodies) és végül ott a WhereRya Chris Cartertől eredő, zseniális feldolgozása (ez utóbbi, az Amb-féle eredetivel és az Around-verziókkal egyetemben bakeliten is hozzáférhető). Emellett a Neo Diskheadjét Anorganik (Deutsch Gábor) alakította át egy különösen meleg és érzéki breakbeatdarabbá, ott figyel az alapító DJ Naga Fraid című dub-beütésű opusa, a Fine Cut Bodies lendületes remixei, továbbá Modul és MC Busha közös műve, a Boomstickie, amelytől leszakadnak az ember lazább végtagjai. A korábban ismeretlen fantázianevű alkotók (Cord, Audiotool, Frizbi vagy a brit Ferocious Mullet) pályaművei nem kevésbé érdemdúsak, így azután legjobb lekiismerettel sem tudunk mást ajánlani, mint beszerezni ezt a lemezt, és telibeküldeni vele a Télapót, hogy végre leszakadjon fejéről a ráragadt hazug és hamis álarc.

- minek -

Chi-Recordings, 2002

szerző
- minek -
publikálva
2002/49. (12. 05.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...