Lemez: Minden erőlködés nélkül (David Klein Quintet: My Marilyn)

szerző
Czabán György K.
publikálva
2001/50. (12. 13.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Mint a címből is kitűnik, itt Marilyn Monroe megidézésére történik kísérlet 65 percben, ami csak valamivel kevesebb, mint egy átlagos játékfilm. Az összes dal Monroe filmjeiből származik, de ez csak a filmtörténetben erősen jártas hallgatóknak derül ki, meg annak, aki végignyálazza a kísérőfüzetet, amiben klassz fotók is vannak. Persze nem az alkohol, a kábítószer, a neurózis gyötörte, gyerekkorában megerőszakolt, tragikus sorsú nő, hanem maga a mítosz a tárgya a zenének. Az ideál, aki megtestesítette a szépséget, és még a dzsesszt is szerette. Mindenhová magával vitte kedvenc Sinatra- és Fitzgerald-lemezeit, dzsesszklubokba járt, nem beszélve arról, hogy éppen hetvenöt éve született.

Mint a címből is kitűnik, itt Marilyn Monroe megidézésére történik kísérlet 65 percben, ami csak valamivel kevesebb, mint egy átlagos játékfilm. Az összes dal Monroe filmjeiből származik, de ez csak a filmtörténetben erősen jártas hallgatóknak derül ki, meg annak, aki végignyálazza a kísérőfüzetet, amiben klassz fotók is vannak. Persze nem az alkohol, a kábítószer, a neurózis gyötörte, gyerekkorában megerőszakolt, tragikus sorsú nő, hanem maga a mítosz a tárgya a zenének. Az ideál, aki megtestesítette a szépséget, és még a dzsesszt is szerette. Mindenhová magával vitte kedvenc Sinatra- és Fitzgerald-lemezeit, dzsesszklubokba járt, nem beszélve arról, hogy éppen hetvenöt éve született.

Hallgatható az anyag konceptuális albumként is, de ha gyanútlanok vagyunk, akkor ez csak elegáns, kiegyensúlyozott, klasszicizáló dzsessz. David Klein svájci szaxofonos, a zenekarvezető - aki szabadidejében egy klezmeregyüttesben dobol - hozatott Amerikából egy hibátlan ritmusszekciót, és már csak egy énekesnő kellett a csapatba. Szerencsére kéznél volt a mama, aki zsengébb korában olyan zenészekkel játszott, mint Dexter Gordon, Roy Eldridge vagy Sir Roland Hanna, és ha nem turnézott, akkor a házimunka közben Billie Holiday-dalokat dudorászott. Nem lehet könnyű az embernek a saját anyját instruálni, ráadásul egy ilyen erotikus zenében, Miriam Klein azonban hibátlan. A telt, enyhén fátyolos hang minden erőlködés nélkül lebeg a lassú vagy közepes tempójú alapok fölött. David Klein tenorjának a tónusa barna, Marcello Pellitteri értően söprűzik, Ira Coleman kimérten bőgőzik, Mulgrew Miller zongorajátéka pontos, és senki sem tolakszik. Az album mintaszerűen van keverve, a hangzás kontrasztos, de szerencsére nincs kiglancolva.

Ez a zene kívánja a félhomályt. Ha meghívod álmaid nőjét vacsorára, behűtötted a pezsgőt, meggyújtottad a gyertyákat, akkor már csak egy dolgod marad, betenni a lejátszóba ezt az albumot. Biztos lehetsz a sikerben!

Czabán György K.

Enja/Zenesegély, 2001

szerző
Czabán György K.
publikálva
2001/50. (12. 13.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...