A Thália régi stúdiójában a Krétakör társulatával Zsótér Sándor rendezte meg a Peer Gyntöt. Optimális eset állt elő. Legelébb azért, mert Kúnos László és Rakovszky Zsuzsa szövege oly tiszta, költőiségében is oly sugárzóan egyszerű, hogy csak el kell mondani, s máris minden világos. Hát ez a "csak": ez Zsótér rendezése.
Nemrégiben láttam a Berliner Ensemble Peer Gyntjét - azt Peter Zadek rendezte; az egyetlen hatalmas vágtában Uwe Bohm Peerje nem önmagát, hanem az élet nagy kalandját kereste, ami maga az élet. Ezért járta be rengeteg kanyarral az utat Åse hegyi házától a helyére épült rideg lakótelepig, melynek egyik világos, emeleti ablaka mögött Solvejg várta rendületlenül. A fantasztikusan erős előadás nagy térrel, nagy formákkal működött - Zsótér épp ellenkezőleg gondolta: kis, intim térbe sűrítette Peer odüsszeiáját. S ez persze rögtön fölveti a kérdést: kimozdult-e Peer a falujából? Nagy útját hol járta be vajon? Önmagában vagy a világban? És hová jutott a végén? Önmagához is - vagy csak a halálhoz?
Ambrus Mária díszletének két középponti eleme egy parkettával borított forgó és egy lépcső; előbbi maga a változó helyszín és az örök mozgás, utóbbi hegy vagy akármi. Játszanak a térbe nyíló ajtók, a két mosdóé is. Fejünk fölött sugaras neoncsövek: lila, sárga, zöld vagy fehér fénybe burkolják a játék- és nézőteret; nem össze-vissza egyébként. Benedek Mari jelmezei színesek és találékonyak; Åse narancspiros ruhájától Dovre megsokszorozott "farkán" át a Görbe átlátszó tüllszoknyájáig, mely majd a hagyma rétegeit is "játssza" (jut eszembe: ez a hagyma, ez állandóan bekerül a játékba, szatyorban hozzák, Csákányi Åséja harap belőle; nehogy elfeledjük: ez a filozófia maga), a fákat alakító színészek minimáljelmezéig - ez mind már a rendezés része, természetesen.
A szöveget mondják. Játszanak közben falu népét, hegyet, manót, majmot, bolondot, kereskedőt, görbét, soványt,
szerelmest, kurvát, pingvint
- igazi ensemble-játék; ez a Krétakör nagy erőssége, hogy mindenki mindent és bármit, s a nagy egész élesen egy célra mutat: Peer Gynt lesz belőle, megrendítő, magával ragadó színház.
Csak Peer - ő nem játszik semmit itt, csak Peert. Gyabronka József Peerje valójában nem változik: a középkorú férfi indul önmaga után és a középkorú férfi kerül a Gomböntő kanalába. A színész takarékosan bánik az érzelmek, hangulatok mutogatásával - a szöveget mutatja föl, rezignált önismeretét; a belső kényszert, mely nyughatatlanná és kíváncsivá teszi. Gyabronka alakítása a kapocs a mű és a nézők között: mintha közülünk lépett volna a forgóra. Nemcsak azért, mert az ő esetében Benedek Mari hangsúlyozottan mai és hétköznapi jelmezt tartott alkalmasnak (leszámítva a negyedik felvonás kalandkavalkádjában hordott fehér "elegáns utazóruhát"), hanem mert szövegmondása és játéka erősen idézi a Krétakör Sirályának hétköznapi, ereszkedő intonációját. És mégis belefér rengeteg érzelem - Peer utolsó meséje Åsénak ezúttal nem a szokásos megrendülést hívja elő, hanem a fájdalmas tudomásulvételt. A két, egymás kezét fogó, ringatózó színész maga a búcsú, maga a halál - nagyon szép jelenet.
És Gyabronka végig győzi szusszal: siklik egyik epizódból a másikba, közben végig reflektált, végig rezignált - Anitra sem varázsolja el, inkább ő adja oda minden ékszerét, hisz azok sem jelentenek semmit számára. Kópés játékossággal menekül Dovre birodalmából - de máris kész az újabb kalandra. Remek alakítás:
a közülünk való Peer Gynt
Nem hinné az ember, ha meg nem számolná: összesen heten adják az összes többi szereplőt, olykor a tárgyakat is. Csákányi Eszter Åséja csöppet sem anyó, föl sem ködlenek a figura mitikus kliséi - merthogy egy fáradt, fiát jól ismerő és mélyen, csöndesen szerető asszonyt látunk. Solvejg alakja már nehezebben bújik elő az ikon mögül, de Sárosdi Lilla feketébe burkolt várakozása súlyos azért: ő tudja a választ a legfőbb kérdésre.
Nagy Zsolt minden figurájában lehengerlő energiabomba - Dovréban ott a buggyant uralkodó veszedelmes visszfénye. Rába Roland elegáns rezonőr (Zöldruhás nőként pedig az örök talány megtestesítője), Katona László kivált Peer szörnyszülött fiaként hatásos jelenség. Péterfy Borbála kecses őzbak, ügyes pingvin, sudár fa, élethű szobor és a női szerepekben is jó. Láng Annamária valóságos átváltozóbűvész: kislányból, Solvejg húgából féktelen, pénzsóvár Anitra, ezek a szélső pontok.
Zsótér ezúttal jó csapatot talált. A Krétakör egy újabb rendezőt. A haszonélvezők mi, nézők vagyunk: az évad egyik nagy előadását láttuk. Nem egyszer használatos színház a Peer Gynt: többször nézendő.
Thália Régi Stúdió, október 14.
