„Erkölcse: az Ízlés. A francia gyakran bombasztnak, hamis mélységnek érzi azt, ami a német művészet ősi mozgatója: az erkölcsi extázist. (…) A francia nem érti, hogyan lehet az élet elől menekülni, hiszen az élet: minden. Nem mint a németek, akik az élet megoldatlanságából a művészet vigaszába menekülnek: a franciák csak életük lényegét kristályosítják, amikor művészi szépet alkotnak. A francia életformába ritmust a művészet szívdobogása visz. A franciák a keresztény kultúra hellénjei. Ember és természet a maguk reális érzékletességében: ez a legbensőbb indítóterülete a francia zenének is. Zenében is akkor legigazibb a francia, amikor a dolgok mély testvériségének visszhangja, amikor állapotot fest, atmoszférát, melyben a valóságok legbelső világa és titkos kapcsolatai misztikus lelki egységgé fonódnak. A valódi francia zene nem akar megváltani az élet leküzdésével, életen túli ideállal: abban áll a megváltása, hogy magasztosnak, múlhatatlan szépségnek mutatja emberségünket. A francia muzsika nem regél egy más világról, de olyan lelket zeng e világ körül, mely a Mindenség fejedelmévé teszi a Földet.”
1938-ban a zenetudós Molnár Antal jellemezte ekképp, félreismerhetetlenül szellemtörténeti stílusban a francia muzsika ismertetőjegyeit, s mi tagadás, ez a téma azóta is rendre foglalkoztatja a zenei sajtó robotosait: a legtöbbször persze csupán az elegancia, a könnyedség meg a latin szellem ordas közhelyeit, illetve a „franciás” jelző tautológiáját előhívva belőlü(n)k. Persze azt, hogy milyen is a francia zene, célravezetőbb koncertek révén észbe venni, s erre most vasárnap egészen rendkívüli lehetőségünk nyílik majd, hála a Zeneakadémia online közvetítésfolyamának. Egy nap Párizsban – ez lesz a címe annak a sűrű kamarazenei programnak, amely Szabó Marcell fősége alatt három koncertprogramnyi mintát fog kínálni számunkra: romantikusat és impresszionistát, slágerdarabokat és a felfedezésre érdemes titkos favoritokat egyaránt (február 28., négy órától). A zongorista szervező mellett többek közt fellép majd Ránki Fülöp, az oly nagyszerű hárfás Razvaljajeva Anasztázia, de a bariton Erdős Attila is.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
