Mogwai: A Wrenched Virile Lore

  • - minek -
  • 2013. február 10.

Zene

A legendás skót poszt-rock formáció nem először engedi át zenéit - mintegy nyersanyag gyanánt - a remixelők kénye-kedvére.

Az 1998-as Kicking A Dead Pigen például Max Tundra vagy Kid Loco, az utóbbi kiadásokon hozzácsapott zseniális Fear Satan EP-n pedig Kevin Shields és Mike Paradinas (alias m-ziq) tették hozzá a magukét.

A frissebb keletű remixalbum a majdnem tökéletesen anagrammatikus A Wrenched Virile Lore címet viseli, és a Hardcore Never Dies But You Will című 2011-es lemez dalait teszi ki jeles reciklálók igencsak figyelemre méltó rohamának. Szerencsére a sokfelől érkező, megannyi eltérő zenekészítői filozófia szerint dolgozó alkotók remixei valahogy mégiscsak egyetlen jól megfogható és egyenes ívű láncolatba rendeződnek. A zömmel középtempós zenefolyam néha lelassul, máskor meg éppen bevadul - mint például Klad Hest kissé beteg Rano Pano-átértelmezésében, vagy a Soft Moon ötlettelien zajos, gitárzengetős San Pedro-átdolgozásában. S bár minden verzió nem lehet egyformán kiemelkedő, az IDM/ambientes Cylob, Tim Hecker vagy éppen a kraut- illetve szintipop-beütésű pszichedelikus diszkóban utazó Xander Harris változatai is rendben vannak. Ráadásul ez esetben is a keret, azaz a nyitó- és a zárószám a kulcs. Márpedig az ex-Godflesh-tag Justin K. Broadrick szinte csilingelős dreampopot varázsol a George Square Thatcher Death Partyból, zárásként pedig egykori zenésztársa, Robert Hampson rögtön két szám darabjait hegeszti össze La Mort Blanche néven - egy majd negyedóráig hömpölygő ambient zenei trip keretében.

Rock Action/Neon Music, 2012

Figyelmébe ajánljuk