Ahogy Vámos Marcell, a Nádor Vonósnégyes csellistája ironikusan megfogalmazta: "a vonósnégyessel nem lehet keresni, de legalább rengeteg pénzt elvisz". Falvay Attila, a Kodály Kvartett vezetője szerint tiszta sor, hogy vonósnégyest nem a gazdasági előny miatt alapítanak, így a befektetett munka megtérülését firtatni értelmetlen. Keller András, a Keller-kvartett első embere mindezt úgy finomítja, hogy az alapításkor nyilván senkinek nem a várható haszon jár a fejében, megélhetést viszont igenis mindenki ettől remél. Aki zenésznek áll - folytatja -, persze tudnia kell, mit vállal, az igazi bűn tehát az, ha a művész kiszolgáltatott helyzetével visszaélnek.
Azt persze a fiatalok is sejtették, hogy gyermekkori elképzeléseik szerinti jólétre nem számíthatnak, mégis botrányosnak tartják, hogy a rendszeres állami támogatás megvonásával kilökték őket az eltartásukra képtelen, s erre amúgy hajlandóságot sem mutató piacra - minden felkészítés nélkül.
Nulla szakértelem
Keller szerint a kamarazene magyarországi hányattatásainak oka egyfelől valóban a zenészek hozzáállásában gyökerezik, ennek egyik legfőbb indoka pedig az aránytalanul rendszerezett zenei felsőoktatás. Szerinte fontos ugyan a főtárgy oktatása, a kimagasló hangszeres tudás elsajátíttatása, emellett azonban sokkal nagyobb súlyt kellene kapnia a kamarazenei, valamint zenekari technikák oktatásának. Az igazán fontos zenei ismeretek és a hangszertechnika jelentős része ugyanis elsősorban kamarázásból sajátítható el, szemben a most erőltetett szólistaközpontú képzéssel. Mindezzel maradéktalanul egyetért Devich Sándor, a Zeneakadémia kamarazene tanszékének professor emeritusa. Szerinte zenei szűklátókörűségre utal, hogy míg a főtárgy elsajátítása 9, addig a kamarazenélés ismereteinek befogadása mindössze 2 kreditpontot ér a tanulmányok során. Ennek következtében a 3-4 százalék kiemelkedő képességű, szólistakarrierre sikerrel pályázó hallgató sem tanul meg másokkal együtt muzsikálni, míg a fennmaradó közepes képességű diákok újabb megélhetési esélyt veszítenek el a hiányos képzés miatt. Oláh Vilmos, az Auer Vonósnégyes elsőhegedűse szintén az oktatást kárhoztatja. Szerinte a zenészek csapdahelyzetbe kerülnek a Zeneakadémián: használható marketingismereteket nem kapnak, ráadásul a tanárok - a megváltozott helyzet ismeretének hiányából fakadóan - még ma is azzal hitegetik tanítványaikat, hogy a diploma megszerzése után biztos állás várja őket egy zeneiskolában vagy zenekarban. Pedig nem várja.
Keller szerint a jelenlegi helyzetből nem is következhet más, mint a zenészek műfajjal kapcsolatos, lesajnáló hozzáállása, amit súlyosít a szervezők egyre lanyhuló érdektelensége és az ennek nyomán fellépő pénzhiány. A kör pedig bezárul - mondja, mert sok zenész érdektelenség és anyagi motiválatlanság miatt elfordul a műfajtól, a szervezők és szponzorok pedig éppen ennek hatására vonnak el újabb és újabb összegeket a kamarazenétől. A korábbi források elapadtak, komoly ösztöndíjra pályázni lehetetlenség, ha mégis akad némi pénz, annak a zömét elviszi az adó.
A külföldi helyzet is változóban van, ennek megítélése azonban korántsem egyöntetű. A műfaj Európában még igen népszerű - véli Keller András -, tény azonban, hogy az egyre szaporodó négyeseknek, valamint a róluk terjesztett ellenőrizhetetlen, marketingalapú fél- és álinformációknak köszönhetően a lehetőségek csökkenni látszanak. Mások borúlátóbbak, mert szerintük Európa más országaiban is egyre kevesebb forrás áll a zenekultúra rendelkezésére. Ezt talán az Akadémia Kvartett esete mutatja a legvilágosabban, melynek tagjai épp a korrekt üzleti kapcsolatairól híres Nagy-Britanniában kaptak egy koncertet követően fedezetlen csekket. A recesszió ilyen elfogadhatatlan, ám kétségtelenül költséghatékony lépésekre keveseket sarkall, ugyanakkor Bozzai Balázs, az Authentic Quartet másodhegedűse megállapítja: egyre tudatosabb pénzügyi törekvés mutatkozik a kevésbé költséges, ún. projektzenekarok kialakítására. Az idősebb zenészek úgy látják, ezt a szándékot nagyban segítik az Európába áramló orosz és ázsiai zenészek, akik roppant technikásak, ugyanakkor a zenéről talán kevesebbet s felületesebben gondolkodnak. A visszaesésnek sokkal kézzelfoghatóbb jelei is látszanak: csökken a koncertek száma, s a megkereshető fellépti díjak is meredeken zuhannak. Egyes becslések szerint jó, ha a gázsi 20 százalékán osztozhat a négy tag.
A helyzettel mindenki maga birkózik, Falvay példájával élve "a Forma-1-ben felspécizett Zsigulikkal állnak versenybe, és még így is érnek el eredményeket!" A fiatalok egyre-másra halmozzák a fellépéseket, egyrészt az ismertség, másrészt a bevételek megszerzése érdekében, ami felőrölheti az idegeiket, ráadásul a minőség rovására is mehet. A kiélezett versenyben alapjaiban rombolja a szakmán belüli szolidaritást az a zenészkörökben elterjedt felfogás, hogy egy kvartett megszűnése a többieknek előnyös, hisz így a pénz, a közönség és a koncertlehetőség is megoszlik a fennmaradók között - fejtegeti Oláh Vilmos.
Brahms dobgéppel
Ha a megoldási lehetőségeket veszik számba, az idősebb generáció tagjai elsősorban erőteljes, adminisztratív eszközöket is igénybe vevő, ízlésformálásra törekvő kultúrpolitikát és hatékonyabb elosztási rendszert szeretnének. Keller András szerint ahhoz kell bátorság, hogy a lécet magasra tegyük, s a kulturális befektetéseket stratégiai jelentőségűnek ismerjük el. Alapvető tévhit - véli, hogy nincs pénz kultúrára, mert igenis van, csak hozzá nem értő emberek rosszul osztják el. A kultúrát támogatni akarják, ahelyett, hogy a szférát megillető forrásokat eleve elkülönítenék, akár egy erre rendelt állami alapba. Emellett olyan adóklíma is kellene, amely pártolja és jutalmazza a mecenatúra jellegű befektetéseket is, mert ha ma a magánszektorból kerül is némi forrás a klaszszikus zenébe, az csak marketingcéllal és személyes ismeretségeknek köszönhetően érkezik. Mindennek a megkoronázását azonban egy zenei lobbiszervezet létrejötte jelentené - vélekedik.
A fiatalabbak átgondoltabb ösztöndíjrendszert remélnek, Környei Zsófia, az Akadémia Kvartett elsőhegedűse bízik abban, hogy idővel egy rangos zenei fesztiválon elnyert díj a kvartett tagjainak a spanyol példa alapján évekre szóló állami költségvállalást jelent, beleértve a hangszerek biztosítását is. Ölveti Mátyás, az Accord Quartet csellistája és Oláh Vilmos viszont hangsúlyozza: a mostani helyzetben a támogatásra várni felesleges, ezért mindenkinek újra kell gondolnia a saját helyzetét, s a siker és a megélhetés érdekében kompromisszumokat kell kötnie. Meg kell tanulni eladni magunkat, de nem kell lemenni kutyába - hangsúlyozzák. El kell vállalni múzeumi megnyitókat, filmzenék lemezre játszását vagy egy-egy igényesebb crossover produkciót is, ahol 15-20 percért fizetnek annyit, mint egy szokásos, másfél órás előadás alkalmával. Az azonban művészi okok miatt valamennyiük számára elképzelhetetlen, hogy átálljanak a másik oldalra, s dobgéppel kevert Brahms-műveket adjanak elő.
Azt a vélekedést az idősebbek is osztják, hogy a mostani pénzhiányos állapotot valamelyest enyhítheti az átgondolt marketing. A régiek közül ennek hasznát többen későn ismerték fel, nem váltottak időben, emiatt csökkent a koncertjeik száma. A Kodály Kvartett vezetője azonban a túlzásba vitt marketing veszélyeire is felhívja a figyelmet. "Ma a bűvös szó egyértelműen a marketing, ami a valóságban azt jelenti, hogyan lehet minél több bóvlit és gagyit a hozzá nem értők torkán letuszkolni, akik mindezért még boldogan fizetnek is. Ebből adódóan a koncertszervezők egyre többször extra, "eladható" műsort kérnek, a kissé "unalmas", szokványos Haydn, Mozart és Beethoven mellett. Ha ehhez társul egy jó kis marketing, akkor egy hétujjú, kék fülű hermafrodita hegedűst valószínűleg nem probléma "eladni a piacon"" - fejti ki Falvay.
Utolsó pár, előre fuss!
S vajon mi a könnyebb: elindítani egy új vagy lezárni egy már befutott pályát? Komlós Péter szerint reménytelen abban bízni, hogy tisztességesen be lehet fejezni egy 50 éven át tartó karriert. Amit kérnek - az őket teljesítményük alapján joggal megillető tisztes megélhetést -, sokan kegydíjnak tekintik, vagy felháborodnak rajta. Úgy vélik ugyanis, hogy a külföldi turnékból jókora vagyont halmoztak fel. Ezt a Bartók Vonósnégyes volt és jelenlegi tagjai is nevetségesnek tartják. Az átlagnál magasabb életnívó, nagyobb mozgástér, márkás fogyasztási cikkek - szerintük ebben ragadható meg akkori kivételes helyzetük.
Környei Zsófia szerint a fiatalok sincsenek könnyű helyzetben. Régen a versenygyőzelem volt az egyik garancia a biztos indulásra, mert a befutók után a legjobb menedzserirodák kapkodtak, és évekre előre szerződést ajánlottak. Ma ez nincs így - állítja, bár véleményét nem mindenki osztja, mert egy komoly verseny (Evian, Borciani) első díjának megszerzése manapság is kezdő lökést, szerződést és turnésorozatot jelenthet. A másik lehetőség a saját lemez megjelentetése volt, feltéve, ha az utolsó benzinkút polcán is előfordult - véli Maróth Bálint, az Akadémia Kvartett csellistája. Bár egyesek szerint a jelentősebb hazai kiadók feljövőben vannak, a lemezpiac válsága miatt felvétel készítésére ritkán nyílik mód.
Sokuk szerint a klasszikus zenei életet átszövő kapcsolati háló vagy más praktikus ismeretek pontos elsajátítása segíthet még az előadókon. Egy fiatal zenész szerint például érdemes kortárs darab felvételére pályázni, mert a zsűrikben gyakran maguk a szerzők ülnek, s ilyenkor könnyebben kerül egy kis pénz lemezre. Nagyban megkönnyíti az együttes életét, ha áll mögöttük egy erős, a szervezőket befolyásolni képes ember. Keller elmondása szerint első szerződésüket a névtelenül jótékonykodó Fischer Annie-nak köszönhetik, s azt a váratlan segítséget azóta többször továbbadta fiataloknak.
Akik pedig bíznak a hosszú távon befektetett munka megtérülésében, azok gyakran másod-, harmad- vagy negyedállások közepette forgácsolják el alkotó energiáikat - jól fizető, de szakmailag kevéssé érdekes hazai vagy külföldi haknikat vállalnak. Mindemellett tanulják az önmenedzsment fortélyait, s ha ezek után még marad idejük és energiájuk, próbálnak a vonósnégyesekkel. Aki pedig mindezt nem bírja, az elmegy az emirátusokba vagy Japánba vendéglátózni havi 3000 dollárért, vagy tanítani Délkelet-Ázsia országaiba. Európa zenei piaca bezáródott, ott viszont a tanítványok ambiciózusak, a közönség pedig nyitottabb, nevelhető - mondja Oláh Vilmos.
Egy amerikai kritikus szerint a vonósnégyes olyan, mint egy rossz, szextelen házasság - senki soha nem lehet benne egyedül, ráadásul túl sem élheti a másikat. A fentieket hallva felmerül a kérdés: miben rejlik mégis a kvartettezés csábereje? "Aki soha nem tapasztalta meg, milyen a Halál és a lánykában a háromszoros pianissimo hangsúllyal, az soha nem is érti meg! Olyan, mintha életének egyik meghatározó pillanatát hagyná ki az ember" - állítja Oláh Vilmos. Keller András szerint pedig minden nehézségen csak úgy tudja magát túltenni az ember, hogy zenél megszállottan és mániákusan, s akkor a zene hirtelen minden űrt betöltő adománnyá válik.
Állami gondoskodásA minisztérium válasza szerint a tárca elsősorban nem támogat, hanem intézményein és törvényalkotói tevékenységén keresztül gondoskodik a kulturális intézmények működéséről, s csak emellett, az NKA pályázatai útján támogatja zenei programok megvalósítását is. A klasszikus zenére fordított állami források számbavételére a nagyságrendjük miatt a tárca nem vállalkozott. A sajtóiroda közlése szerint ugyanis "a keretbe beletartozik az Operaház majdnem 5 és fél milliárdja, a MűPa épülettörlesztés nélküli 2,4 milliárdja, valamint a többtucatnyi hivatásos, illetve félhivatásos zenekar, énekkar és egyéb kulturális-oktatási intézmény sok százmilliós költségvetése is, valamint az intézményfenntartásra fordított összegek is. Ezen túl találjuk még az NKA klasszikus zenére fordítható, 1-1,5 milliárd Ft nagyságrendű programpályázati lehetőségeit." A minisztérium egyébként fiatal muzsikusok számára három ösztöndíjat működtet: a Fischer Annie zenei előadó-művészeti (valamennyi klasszikus zenei műfajban), a Kodály Zoltán zenei alkotóművészeti (zenetudomány, zeneszerzés) és a Lakatos Ablakos Dezső dzsesszművészeti ösztöndíjat. A támogatás célja, hogy a pályakezdő fiatal muzsikus a segítség révén eldönthesse: szólistaalkat-e vagy sem. Ennek érdekében az ösztöndíjakat háromszor lehet elnyerni, s havonta 88 000 Ft-nak megfelelő, adóköteles jövedelemhez lehet jutni általa. A három év alatt a tárca - a koncertrendező irodákon keresztül - fellépési lehetőségeket biztosít számukra. Azt a tárca is elismeri, hogy általában a kultúra, de a zene produkcióinak, alkotásainak támogatása is egyre erőteljesebben igényli a magántőke bevonását, ami kedvezőbb adórendszert és a magánszektor kultúraérdekeltségének erősítését feltételezi. Ez ügyben már többször tettek kezdeményező lépéseket. Önálló, külön a vonósnégyesekre kitalált eltartói keret létrehozását azonban elutasítják, hiszen akkor a fúvósok, vonósok, duók, triók és különböző más formációk is hasonló igénnyel léphetnének fel. Utóbbival Szirányi János, az NKA zenei kollégiumának elnöke is egyetért. Szerinte a kollégium elsősorban "programtámogatóként" segítheti produkciók megvalósítását, ugyanakkor jelenleg mindegyik vonósnégyesnek jó esélye van sikerrel pályázni akár a kiírt (és kiírandó) témákra, akár - ha ezt valamilyen külön szakmai érv igazolja - egyedi pályázattal is. A zenei kollégiumnál elsősorban "Hazai hangversenyek megvalósítására", "Magyar művészek külföldi turnéjának támogatására" lehet pályázni, de áttételesen szóba jöhetnek új zeneművek bemutatói, zenei kurzusok megrendezése és lemezkiadási pályázatok - véleménye szerint a fentiek bármelyikébe beleférnek a kvartettek is. |
