Peter Sorel: Film-Táj-Kép

szerző
Greff András
publikálva
1999/39. (09. 29.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A hírességek intim szférájába való betekintés tömegeket bír vonzani, pláne ha a celebritások leginkább túlmisztifikált halmazáról, az amerikai filmsztárokról van szó. Nem mindegy persze, hogy mindez egy bulvárlap paparazzoképein vagy - mint esetünkben - egy fotóművész esztétikailag is értékelhető alkotásain valósul meg.

Fotó

A hírességek intim szférájába való betekintés tömegeket bír vonzani, pláne ha a celebritások leginkább túlmisztifikált halmazáról, az amerikai filmsztárokról van szó. Nem mindegy persze, hogy mindez egy bulvárlap paparazzoképein vagy - mint esetünkben - egy fotóművész esztétikailag is értékelhető alkotásain valósul meg.

Peter Sorel standfotós; az ő feladata dokumentálni a forgatásokat, betekinteni a színfalak mögé, netán filmplakátokat kreálni. Neve jelentős filmek egész sorából lehet ismerős. Életművének változatos képei szerepelnek itt: míg Emma Thompson egy műteremben pózol, addig Richard Gere összegömbölyödve, magányosan alszik egy üres öltözőben. Ez utóbbi kép hangvétele a jellemző: Sorel a sztár színészek/rendezők távolságtartó álarca mögé néz, sugallja, hogy milyen is lehet a szerepekkel/kamerával palástolt valódi én, elcsen egy-egy pillanatot, beszédes arckifejezéseket, tekinteteket tolmácsol. Ilyenek az általa készített filmplakátok is; a kiállításon elsőként Dominique Swain, a legutóbbi Lolita színes fotójával találja magát szembe az ember: a kacéran kamerába pillantó kamaszlány ajkán vastagon felvitt, szemet bántóan vörös és cseppet elkenődött rúzs látható, amihez már tényleg nem sokat lehetne verbálisan hozzátenni.

Láthatunk még saját kompozíciókat is, valamint fotókat a Sorel családról, de a felsorolás csak csorbítaná az élvezetet. Itt most nyugodt lelkiismerettel leshetjük meg a celluloidcsillagokat, ráadásul még műélvezetnek is nevezhetjük az apró galériában tett sétát.

Greff András

Dorottya Galéria; megtekinthető október 27-ig

szerző
Greff András
publikálva
1999/39. (09. 29.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...