Koncert

Skandinávok és egyebek

szerző
- minek -
publikálva
2018/31. (08. 02.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Az idei Sziget Fesztivál mezőnye jóval erősebb, mint amit az elmúlt években megszokhattunk – vonatkozik ez a „tánckompatibilis” popzenékre is. Erős a skandináv felhozatal, de nem csak rájuk kell figyelni.

Nem kell sokáig várni annak, aki minden szempontból mai, maximálisan érvényes és szinte forró produkciókat akar látni és hallani. Az első napon (augusztus 8., szerda, Dan Panaitescu Nagyszínpad) már délután 17.45-kor Stormzy, a brit grime királya mondja a tósztot. A követhetetlenül gyors szövegeléséről ismert előadó az utca hiphop iskolájában végzett, többek között Wiley és Skepta hatására választotta a grime stílust, és a műfajt afféle úttörőként ő vitte be a mainstreambe: tavalyi, bemutatkozó albuma a Gang Signs & Prayer az első grime lemezként landolt a brit albumlista élén. Ha Stormzyra igaz, hogy az utóbbi években futott be, akkor az utána (19.45-től) fellépő svéd Lykke Li legalább tíz éve a csúcson van. A dalszerző énekesnő a látszólag leharcolt popzenei szerkezeteket végtelen tudatossággal állítja saját szolgálatába, ráadásul folyton képes megújulni: aki a tíz évvel ezelőtti Youth Novels album révén ismerte és szerette meg, annak a friss, most nyáron kijött So Sad So Sexy nyomán sem kell átértékelnie véleményét. Áramvonalas, 21. századi elektropop ez, nem kevés R&B hatással, sztárproducerek által tökéletesre polírozva, Li pedig van annyira kiváló és ötletes előadó, hogy bármikor, bárkinek eladja ezt a programot. Az est fő att­rakciója azonban (21.30-tól) napjaink hiphopjának koronázatlan császára, a Grammy-, sőt Pulitzer-díjas Kendrick Lamar, aki leginkább azzal szerzett magának sok százmilliós rajongótábort, hogy megmaradt intelligens művésznek. Akinek a sorait, a rímeit, a lenyűgöző szövegáradatát már irodalmi kurzusokon elemzik, akinek zenéi is a szövegekhez méltóan izgalmasak, és aki nem elégedett meg a három évvel ezelőtti To Pimp a Butterfly kolosszális sikerével, azóta is sorra publikálja lemezeit, rajtuk újabb és újabb szubkulturális slágerekkel.

A második napra (augusztus 9., csütörtök) mindenekelőtt az A38 Színpad programjait ajánlanánk: a délután derekán (16.45-kor) a szinte veteránnak számító dán trió, a WhoMadeWho koncertje indítja a napot: a nyolcvanas évekbeli posztpunk/funk vonalat és a szintipop örökséget a modern tánczenékbe izgalmasan beledolgozó, humorban is bővelkedő produkciójuk megállíthatatlanul lüktet és a forró nyárban is kellőképpen üdítő. Az este megint a nagyszínpadé: 19.45-től a Bonobo, azaz Simon Green ezúttal egy terjedelmes zenekar kíséretében mutatja be a legjobb Ninja Tune kiadós hagyományokat átörökítő friss zenéit. Nem lehetetlen, hogy leginkább a tavalyi Migration album jól kifundált, agyas és gazdagon hangszerelt elektronikus zenéit öntik majd élő zenei formába. Utána viszont (21.20-tól) jöhet a szinte már szupersztár-produkciónak számító Gorillaz – nem először, talán nem is utoljára, de Damon Albarntól és az elektronikus tánczenét fikciós kontextusba helyező társaitól minden kitelik. Jó eséllyel ezúttal is meglepik rajongóikat, és van is mivel, hiszen már kézbe vehetjük The Now Now című új lemezüket is.

A péntek (augusztus 10.) talán legizgalmasabb, elektronikába ágyazott produkciója a Hot Chipből ismerős Joe Goddard éjszakai szólókoncertje lesz (A38 Színpad, 1.30) – ezúttal alighanem örök alkotótársa, Alexis Taylor nélkül érkezik, habár a tavalyi, soul inspirálta szintipop lemezén (Electric Lines) még Taylor is énekelt. Goddard valószínűleg népes zenekari és vendégvokalista kísérettel állítja színpadra remek, szemtelen és érzelmes dalait, amelyekre nem lehet nem táncolni. És ha már rendhagyó szintipopról beszélünk, ugorva egy kicsit, hétfőn (augusztus 13., 22.00) megint csak az A38 sátorban nézhetjük meg a nagyszerű francia La Femme csapatot: amit ki lehet hozni a szintetizátorokból, azt ők elénk rakják, és a remek dalokhoz még végtelenül szórakoztató színpadi produkció is jár. Azt csak félve tesszük hozzá, hogy legutóbbi (tavalyelőtti) lemezüket (Mystère) legalább annyira ihlette a surf-rock, mint a nyolcvanas évekre kacsintó new- és szinti-wave.

Utánuk viszont (23.45-kor) ugyanazon a helyszínen a svéd Little Dragon csempészi a groove-ot a lábak alá: a félig japán származású svéd énekesnő (az eredetileg a Kooppal rögzített dalaival feltűnt) Yukimi Nagano és skandináv alkotótársai albumok sorát rakták össze az utóbbi bő évtizedben. A jazz-funk, a soul, a funk-rock és a szintipop hatásokat szinte simán, csomómentesen tudták összedolgozni, a vokális produkció, a hangszerelés, a remek zenészek játéka mind egy irányba dolgozik – borítékolható, hogy egy érett és a maga nemében tökéletesen szórakoztató produkciót hallhatunk majd.

És az utolsó nap elhozza az idei fesztivál egyik legjobban várt koncertjét is: a szintén svéd Fever Ray azaz Karin Dreijer (ex-The Knife) kedd este (23.45-től, az A38 Színpadon) fellépteti saját rituális színházát, amire remek ürügy a tavaly ősszel kijött, általunk is méltatott (Visszhang, 2017. november 30.), nagyszerű lemeze, a Plunge, nyolc év után az első szólóanyaga. A legkiválóbb elektronikus zenei producerekkel összerakott, hol agresszíven kattogó, hol meditatív ütemek egy rendkívül változatos zeneanyagot szolgálnak ki, és ehhez néha kifejezetten direkt, vagy ha úgy tetszik, offenzív kántálás társul. Ha létezik provokatív popszínház, akkor Fever Ray estje az lesz – remélhetőleg egy izgalmas hét méltó zárásaként.

szerző
- minek -
publikálva
2018/31. (08. 02.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...