Szorítás (Quimby: Majom-tangó)

szerző
F. D. J.
publikálva
1997/2. (01. 16.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Minden jó, ha vége jó, egymáséi lettek a Quimby és a PolyGram.

Jókora lagzit csaptak, nekem már le is esett egy potya lemez, mégis szívom a fogam, maradt bennem egy csomó aggodalom.

Mindig is szorítani kellett a Quimbyért. ´95 tavaszán (MaNcs, 1995. április 27.), a kitűnő Jerrycan Dance megjelenése után mondta az énekes Kiss Tibor, hogy az angol szöveg egérlyukat jelenthet, kifutópályát külföldre. Amúgy maradnának a kocsmák, még pár év, ismerős pókok a falon.

Azon a nyáron Kiss Tibor és az ütős-vágós Varga Lívius kijutott New Yorkba, de az a történet nem az önmenedzselésről szólt, egy árva CD-t sem vittek magukkal (már nem volt). Mégis, mintha valami beletörődöttséggel folytatták volna itthon - ez van, meg lett próbálva, most már mehet magyarul. Csak a szaxofonos Molnár Tamásnak kellett felépülnie, egy balesetben majd´ a nyakát törte szegény.

´96 nyarán összeállt az új anyag, a harmadik (az elsőt Sip Of Story címmel a független Mafioso Records adta ki). Addigra kicsit lerongyolódott a zenekar, átesett egy doboscserén (Medve Ákos helyett Gerdesits Ferenc), és a helyzete objektív mércével mérve elég lehetetlennek tűnt. Időközben ugyanis azok a kocsmák, klubok is bezártak vagy lepusztultak, amelyekben legalább felléphetett egy ilyen zenekar. Az anyag meg nem talált kiadóra vagy fél éven át.

Aztán, mondom, egymáséi a PolyGrammal. És én borzasztóan örülök, hogy így esett, terjesztés, klip, kevéske pénz is, mittudomén, de a másik szemem azért kivan: az én alulexponált ízlésű népem mostanában nem az efféle Majom-tangókra táncol. Gáz van. Attól tartok, még magánüggyé válhat, hogy a Quimbyt szeretem.

Ez most meg lett vallva, persze nem hunyhatok szemet: a Majom-tangó szerintem nem sikerült olyan jól, mint a Jerrycan. Nem tudok vele úgy kettesben maradni, hiába magyarul. Márpedig a Quimby tangós/sanzonos/bluesos számai akkor működnek igazán, ha beszippant a hangulatuk, ha gerjednek az emlékek, a vágyak; ha érintés.

Nyújtom a mancsom, nincs fogás. Túl sok lett, nem fér bele tizenkilenc szám; s most azt sem találom közöttük, amelyiket magamhoz szoríthatnám.

Majd holnap. Ki kell engedni egy kicsit. Még nagyon sok bennem az aggodalom.

F. D. J.

PolyGram, 3T, 1996

(Legközelebbi koncert: január 16., 20 óra, Nemzeti Sportcsarnok)

szerző
F. D. J.
publikálva
1997/2. (01. 16.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...