2002-ben Lestat, a vámpír kikelt koporsójából, és illedelmesen bemutatkozott a hüledező halandóknak (majd egy rockgitárral a nyakában felvételét kérvényezte a Marilyn Manson-imitátorok Baráti Körébe, de ez most nem fontos). Amiből Anne Rice vámpírkrónikáiban nagy balhé lett, az az HBO sorozatában a múlt ködébe vesző aktuálpolitikai esemény: kosztümös, szőke vámpír védi a beszélgetős show-műsorokban a nevezett - és szintetikus vért, a Tru Bloodot ivó - kisebbség jogait, miközben készül az alkotmánymódosítás, hogy vennék már ki a zavaró "ember" szócskát a házasságkötésről szóló részből. Amit mindebből Charlaine Harris kilencrészes könyvsorozata is felvázol, azt az Amerikai szépségért és a Sírhant Művekért is felelős Alan Ball még megtoldja egy lépéssel - jól teszi: a True Blood sokkal jobb sorozatnak, mint amilyen könyvnek.
A Sookie-t játszó Anna Paquin egy poros louisianai sztereotípiában dolgozik pincérnőként, főbb ismertetőjegyei közé bájosnak ábrázolt butaságán kívül még gondolatolvasói képessége tartozik, s mivel ez utóbbi nem terjed ki a vámpírokra, a hirtelen beállt csend felett érzett örömében rögvest beleszeret az első arra járó példányba. A választásban persze alighanem közrejátszik kettejük színészi eszköztárának szembetűnő hasonlósága: a vámpírt játszó Stephen Moyer a filmidő nagy részében ijesztővé próbálja formálni az idióta tekintetet, több-kevesebb sikerrel.
Szerencsére az alkotók nem követték a könyvként egyébként később megjelent Alkonyat példáját, és a szemrevaló főszereplők mellett mást is elrejtettek a sorozatban. A True Blood első évada ugyanis a vámpíros máz mögött vegytiszta krimi, a zsáner minden jellemzőjével: a vámpírbarát embereket sorra megfojtó gyilkos kiléte tisztázódik a tizenkétszer egy óra alatt, jó zsaruval és rossz zsaruval, egyértelműnek látszó gyanúsítottal és így tovább. A végig kitartó feszültség, az új kisebbségként megjelenő lények (ezt azóta a District 9 is diszkréten meglovagolta) és az őket befogadó és kitaszító világ ötlete miatt az első évad kifejezetten nézhető. Kár, hogy ha már nem tartott ki az alapötlet izgalmassága a következőre, még a krimit is szégyellték továbbvinni, lecserélték egy köztünk járó, halhatatlan, emberszívet vacsorázó görög istenről szóló marhaságra. Ilyen körítéssel még Miss Paquin bárgyú pillantása is nehezebben tolerálható.
A második évad november 17-én indult az HBO-n.
