rés a présen: Milyennek látod a Strong Deformity zenekar karrierjét?
Kováts Tibor: Az 1995-ös szombathelyi megalakulásunk után – Bíró Tamás énekes, Fodor Szabolcs és Bertalan Zsolt gitárosok, Kovács Tibor basszusgitáros, Bertalan Balázs dobos – volt több megindulás is, de a legjelentősebb az első albumunk volt, amellyel egy osztrák kiadóhoz kerültünk, meg az animás barátság gyümölcse a Magic Syrup című, amellyel egy multihoz, a Warnerhez szerződtünk. A két lemez stílusa között elég nagy utazás történt, érintve a Racket című második albumunkat, amely mintegy átmenetként jellemezhető. A Magic Syrupon már előtérbe kerültek a nyolcvanas éveknek azon hangulatai, amin felnőttünk, és amikor felfedeztük magát a zenét, mint élményforrást. Ehhez jöttek még az ezredforduló elektronikus hatásai, amelyek főleg az animás barátoktól érkeztek, és a próbák utáni partizásokból táplálkoztak. Szerencsére mindig is nyitottak voltunk különböző zenei stílusok, művészeti ágak felé.
rap: Hogyan lesz zenekarvezető a basszusgitáros?
KT: Teljesen véletlenül kerültem az akkor még Jeanne Dark néven futó elődzenekarba, amelyből aztán az Extreme Deformityvel egybeolvadva a Strong született. Nem szeretem a főnök titulust, de tény, hogy elég erős vízióim vannak azzal kapcsolatban, hogy egy dalnak hogyan kellene megszólalnia. A basszusgitár is totál véletlen. 13 éves koromban a lakótelepi zenekarba éppen az kellett.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
