Nekrológ

Váratlan veszteség

Dolores O’Riordan (1971–2018)

Zene

A rock and roll már rég betöltötte a hatvanat, így nem is annyira sokkoló, ha egy-egy idősebb képviselőjének haláláról kapunk hírt. Dolores O’Riordan, a Cranberries arca azonban 46 évesen, egyelőre tisztázatlan körülmények között veszítette életét.

Az ír dalszerző-énekesnő a kilencvenes évek elején meglehetősen maszkulin közegben tudott érvényesülni, és ikonná válni. A zenekarát a gitáros–basszgitáros Hogan testvérek alapították 1989-ben Cranberry Saw Us néven – kifejezetten női énekesre vadásztak, és hirdetésükre jelentkezett O’Riordan 1990-ben. Kapott pár demót, ezekre írt szöveget és énekdallamot, a végeredmény pedig a Linger című szám (a zenekar talán legjobban sikerült dala), valamint a frontemberi pozíció elnyerése lett. Nem sokkal később már The Cranberriesnek hívták őket, megjelent első kazettájuk is, amelyből mindössze 300 példány fogyott, de ennyi is elég volt ahhoz, hogy az együttes több nagy kiadó érdeklődését is felkeltse. Az Island Records égisze alatt megjelent Uncertain című első EP-jük még rossz kritikákat kapott, de miután O’Riordanék összeálltak Geoff Travis menedzserrel, valamint a korábbi Smiths-producer Stephen Streettel, és nekik köszönhetően 1993-ban elkészült az Everybody Else Is Doing It, So Why Can’t We? című bemutatkozó album, minden megváltozott.

Kezdetben az első nagylemeznek sem volt jelentősebb visszhangja, ám miután ennek nyomán a Cranberries lett a Suede előzenekara, egyre többen odafigyeltek rájuk, és szép lassan az MTV is elkezdte játszani a klipjeiket. Igazán lassan épülő sikersztorinak lehettünk tanúi: az album 1993 márciusában került a boltokba, és végül 1994 júniusában jutott fel a brit lista csúcsára (és közben Amerikában is jól teljesített). Mindez persze kellően megágyazott a ’94 októberében kiadott második album, a No Need to Argue óriási sikerének, amihez természetesen a meglehetősen grunge-os hangvételű Zombie című dal népszerűsége is hozzájárult. A számot Dolores írta, egy nem sokkal korábbi IRA-akció ihlette a szövegét. Az akkortájt a csúcsra jutó britpopos zenei közegben az inkább amerikai zenei mintákat követő Cranberries simán meg tudta vetni a lábát, bár az is tény, hogy kreatív szempontból az első két albumuk szintjét nem tudták később megugrani.

A többi négy Cranberries-lemez tisztességes munka volt, közepes sikerrel, rajta Dolores védjegyszerű, Sinéad O’Connortól és a kelta folkból merítő jellegzetes énekstílusával. Az énekesnő készített két szólólemezt is – Are You Listening? (2007), No Bag­gage (2009) –, de az utóbbi időben kevesebbet hallottunk róla – a zenekar tavalyi, Something Else című akusztikus önfeldolgozó albuma is inkább a fanatikusokat találta meg. Most azonban O’Riordan halálhíre sokakat megdöbbentett, hiszen egy idősnek semmiképp nem mondható, legendás művész távozott, és halálának oka sem egyértelmű még, ami máris beindított különböző találgatásokat. A hírekben persze előkerültek Dolores régi traumái is, hogy szexuálisan zaklatták gyerekkorában, szóba hozták a pár évvel ezelőtti válását, ami után botrányosan viselkedett egy repülőjáraton, ráadásul tavaly májusban saját maga vallotta be, hogy bipoláris zavarral küzd, majd ezt követően hátfájásra panaszkodva lemondta az összes Cranberries-koncertet.

Dolores O’Riordan az év elején utazott Londonba egy stúdiófelvételre, de erre már nem került sor, január 18-án holtan találták a szállodai szobájában. Végleges halottkémi jelentést áprilisra ígérnek a szakértők, addig pedig maradnak a találgatások. Az összeesküvés-elméletek hívei között már szárnyra kapott egy pletyka, mely szerint O’Riordannel is ugyanaz a vitatott fájdalomcsillapító végzett, mint
Prince-szel és Tom Pettyvel, ugyanis ennél a szernél a függőség kialakulásának veszélye még a heroinnál is gyakoribb, ezért a véletlenszerű túladagolás is könnyebben előfordulhat.

Figyelmébe ajánljuk

Hol az ember?

A megfilmesíthetetlen könyvek megfilmesítésének korát éljük – ezek pedig nagyrészt sci-fik. Herbert Ross Dűnéjének sokszor nekifutottak, mire Denis Villeneuve szerzői húrokat pengető két blockbustere végre a tömegek igényeit is képes volt kielégíteni; Isaac Asimov Alapítványából az Apple készített immár második évadát taposó, csillogó űroperát – a Netflix pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű, kultikus hard sci-fijébe, Liu Ce-hszin kínai író Hugo-díjas A háromtest-triló­giá­jába vágott bele.

Nem viccelnek

  • - minek -

Poptörténeti szempontból is kerek jubileumokkal teli lesz ez az év is – novemberben lesz negyven éve, hogy megjelent a The Jesus and Mary Chain első kislemeze, a melódiát irgalmatlan sípolásba és nyavalyatörős ritmusba rejtő Upside Down.

Elszáll a madárnő

„Én nem tudok, és nem is szeretek a képeimről beszélni. Amit el tudok mondani, azt csak színnel tudom elmondani. Képeimbe belefestettem az életem tragédiáit és örömeit. Ez volt az életem” – halljuk a művész vallomását a kiállítás első termében, a falra vetített 1977-es rövidfilm részleteként.

Aktivizmus színészekkel

  • Erdei Krisztina

Csoszó Gabriella aktivista fotós, töretlen kitartással vesz részt az ellenzéki tüntetéseken és osztja meg képeit azokkal, akik szeretnének mást is látni, mint amit a NER kínál.

Házasok hátrányban

  • Kiss Annamária

Középkorú házaspár egy protokollparti után vendégül lát egy fiatal párt egyetemi lakosztályuk teraszán, hajnali kettőkor. Az elején mit sem sejtenek arról, hogy ez lesz valamennyiük életének talán leghosszabb éjszakája.

Koponyalabirintus

Az alighanem legelismertebb, világirodalmi rangú kortárs román író, Mircea Cărtărescu 2015-ös nagyregénye rendkívüli, monstruózus mű. Kiszámíthatatlan, szabálytalan, megterhelő. Pedig látszatra nagyon is egyszerű, már-már banális helyzetből indul.

Messziről jött zeneszerző

A Tigris és sárkány és a Hős filmzeneszerzője hat éve már járt is nálunk, mégis bemutatásra szorul a magyar koncertlátogatók előtt. A hatvanhat éves, kínai származású komponistáról hídemberként szokás beszélgetni, aki a hagyományos kínai klasszikus zenét tömegekhez vitte el a nyugati világban.

Az ajánlat

Napi rendszeres fellépéseinek sorában Magyar Péter a múlt pénteken a Klubrádióban járt, ahol Bolgár György műsorában mindenféle kijelentéseket tett Ukrajnáról, illetve az ukrajnai háborúról.

A hegyi ember

Amikor 2018 februárjában Márki-Zay Péter az addig bevehetetlennek hitt Hódmezővásárhelyen, az akkoriban igen befolyásos Lázár János városában az időközi polgármester-választáson magabiztosan legyőzte fideszes ellenfelét, reálisnak tűnt, hogy mindez megismételhető „nagyban” is a tavaszi országgyűlési választásokon.

„Pályáznék, csak nem tudom, kivel”

Miért meghatározó egy társadalom számára a migrációról szóló vita? Hogyan változott a meg Berlin multikulturális közege? Saját történetei megírásáról és megrendezéseiről beszélgettünk, budapesti, román és berlini színházi előadásokról, de filmtervei is szóba kerültek. Kivel lehet itt azokra pályázni?

Pusztítás földön, vízen, levegőben

A magyarországi üvegházhatású gázkibocsátás csaknem háromszorosa került a levegőbe az ukrajnai háború első másfél évében. Óriási mértékű a vízszennyeződés, állatfajok kerültek a kipusztulás szélére. Oroszország akár fél évszázadra való természeti kárt okozott 2023 közepéig-végéig.

Alkotmányos vágy

A magyar mezőgazdaság tizenkét éve felel meg az Alaptörvénybe foglalt GMO-mentességnek, takarmányozáshoz tavaly is importálni kellett genetikailag módosított szóját. A hagyományos szója vetésterülete húsz éve alig változik itthon, pedig a szakértő szerint lehetne versenyezni az ukrán gazdákkal.