• MaNcs 11. évf. 22. sz. (1999. 06. 03.)

    A matéria szolgája (Jan Fabre összművész)

    Videókkal, tánc- és színházi előadásokkal töltötte meg a Trafó májusi műsorát a mai európai művészeti élet egyik legsokoldalúbb egyénisége, a belga Jan Fabre, aki három éve Passage (Átalakulás) című installációjával a Ludwig Múzeumban már bogarat ültetett a szokatlanra fogékony pestiek fülébe. A bogár volt az alapmotívuma az emigráns orosz Ilja Kabakovval folytatott diskurzusát rögzítő, most bemutatott...

    1999 / 22
  • Keresztury Tibor: Keleti kilátások (Rémálom a vonaton)

    A péntek esti Intercityn körülbelül Cegléd táján elaludt egy debreceni intézményvezető. Ennek önmagában semmi hírértéke nincsen - jogában áll, megteheti -, ráadásul engem mondjuk nem is ért a dolog váratlanul: már Ferihegyen kiesett a kezéből az újság, azóta zajlott a gigászi küzdelem a pihentető öntudatlansággal kecsegtető édes álom és az értelmes emberlét olvasgatással, sörivással, az ablakon való kibámulással kitölthető kereteit felkínáló ébrenlét között.

  • Farkas Katalin: Filofaxni (A Zénón

    paradoxon)

    Nem tudom, megírta-e már valaki a busz után szaladás lélektanát. Akérdés összetett, és mindenekelőtt nem árt néhány alapesetet megkülönböztetnünk. Először is egészen más busz után szaladni idegen terepen, mint hazai pályán.

  • Para

    Kovács Imre: én

    Néha, amikor ezek a nagy belebámulások vannak, hogy se kender, se isten, szóval amikor a hajnal összeiszamosodik a szürkülettel, és egyetlen nagy öklendezés a hét, megspékelve némi bűntudattal, hogy vajon felhívtam-e, akit fel kellett volna, és ha fel, akkor mit mondtam neki, azt-e, amit kellett, vagy azt-e, amit nem, szóval ilyenkor eddig még mindig jött egy következő hét.

  • Dobrovits Mihály: Infantily (Személyes mormogás arról, hogy miért van az, ami van, és miért nem ...

    Személyes mormogás arról, hogy miért van az, ami van, és miért nem lesznek a dolgok egyhamar jobbá

  • Feljön a Szenes

    Mint a mesében, tényleg a lupus. Kajabálták a nevit, kajabálták, ám a kezdeti ijedtség és döbbenet nem tartott sokáig. Szenes Andrea neve és személye azonban kitartónak bizonyult, felröppent időnként, mint alelnöki jogkörrel felruházott plasztikgriff, ám az ember csak vonyított egyet a vállán, annyi hülyeséget hall a nap huszonnégy órájában, hogy szinte meg se kottyan neki.

  • Politikai hírek és

    Cohen nem megy Kínába Emberi jogi szervezetek szerint Kína és az Egyesült Államok kapcsolatának "lehűlésével" a kínai ellenzékiek járnak majd rosszabbul azután, hogy Christopher Cox republikánus képviselő nyilvánossára hozta - korábban már kiszivárogtatott - jelentését, amelyből kiderül: Kína az elmúlt húsz évben rendszeresen lopta az Egyesült Államok atomtitkait, és a megszerzett információkat saját fegyverzetének fejlesztésére fordította.

  • Vádemelés Milosevic ellen: Hosszú búcsú

    Aligha vitatható, hogy a Hágából hamarosan Ottawába költöző Louise Arbour által perbe fogott Slobodan M. és társai háborús bűnösök. A kérdés csupán az, hogy szerencsés volt-e Louise asszony lépése, amikor a vádirat ismertetésének napjául 1999.

  • Jugoszlávia bombázása: Béketervalku

    Miközben a NATO Jugoszlávia elleni légi csapásai változatlan intenzitással zajlanak (és újabb civil áldozatokat követeltek), Belgrád tovább próbálkozik: hétfői hírek szerint Milosevic és klikkje újólag megismételte, hogy hajlandó elfogadni a G8 rendezési tervét.

  • Dénes Gábor rendőr őrnagy öngyilkossága:Veszélyes közeg

    Saját garázsában akasztotta fel magát Dénes Gábor, a Belügyminisztérium rendőri korrupciót vizsgáló rendőrtisztje, aki egyebek mellett az olajügyekben nyomozó Kuzma alezredes halálának körülményeit kutatta. A hivatalos magyarázat szerint az őrnaggyal - a többi rendőrtiszttel együtt - az átlagnál depressziósabb Békés megyei aura végzett.

  • Szervátültetések Magyarországon: Idegen testek

    Agyhalott vagyok. Teljesen és visszafordíthatatlanul megszűnt az agyműködésem. Az agyhalált megállapító háromtagú bizottság kimondta, hogy eszméletlen vagyok, hiányzik a spontán légzésem, megbénult a légzőközpontom, reflexeim állandó ingerlésre sem reagálnak.

  • Gazdasági megszorítások előtt: Befogott szájak

    A kormánynak lassan sikerül annyi elismert közgazdászt kivágnia az államapparátusból, hogy az válik a szakmai tisztesség mércéjévé, ki mikor hagyta ott az állását. Azt ugyanis, hogy a magyar gazdasággal minden rendben van, ma már csak azok állítják, akiket minimum miniszteri pozícióval vesztegetett meg a Fidesz.

  • Elnökjelöltek az MSZP-ben: Mozgáskényszer

    A szocialisták tisztújítása előtt egy évvel újabb és újabb lehetséges elnökjelöltek nevei bukkannak fel. Párton belül egyesek máris arról suttognak: megvan a Nagy ´, Kovács László utódja. A kiválasztott Molnár Gyula jelenlegi alelnök, de esélyesként jöhet még szóba a pártban nagy népszerűségnek örvendő Szili Katalin házalelnök is.

  • ünnepi megemlékezés Kádár János születésének 87. évfordulója alkalmából: Elvtársnők, elvtársak, ...

    "Menjünk vissza az időben négy évtizedet! 1960-at írunk, a Hazafias Népfront fővárosi értekezlete, ahová meghívták Kádár János elvtársat is."

  • Szlovákiai elnökválsztás: A Rózsaszín Párduc befutója

    Hogy sűrű arra a (köz)élet, mondtuk már százszor. Ám ami a múlt hét végére és e hét elejére kijutott északi útitársainknak, az a megszokott üzemmódnál is embert próbálóbb volt. Szombaton a végső, közvetlen államfőválasztás este tízig.

  • Törökország: Kormányváró

    A tervek szerint a kormányt három párt, az Ecevit vezette Demokratikus Baloldali Párt (DSP), a Mesut Yilmaz vezette Haza Pártja (ANAP) és a Bahceli vezette Nemzeti Akciópárt (MHP) fogja irányítani majd. Ez - ha magyarországi analógiákat keresünk - nagyjából egy MSZP-Fidesz-MIÉP-együttműködést jelentene.

  • Cannes ´99: Langyos, langyos

    Marozsán Erika, Gryllus Dorka, Stohl András és Kamarás Iván kiszáll a limuzinból, körbeintegetnek a mintegy két-háromezer fős üvöltő tömegnek, villognak a vakuk, a díszegyenruhás rendőrkordon két oldalán egymást tapossák a tévések.

  • Az északi fény erotikája (Hilda Hellwig színházrendező)

    Magyarországon született, és a kaposvári Csiky Gergely Színház segédszínészeként dolgozott, amikor gondolt egyet, és nem tudni, miért - nem szívesen beszél róla, bár 1979 táján egész érthető lehetett - kiment Svédországba, ahol azóta is él.

  • Film: Cukrozatlan epe (Todd Solondz: A boldogságtól ordítani)

    Nem kellett sokáig néznem, hogy rájöjjek: A boldogságtól ordítani gonosz film, amiről határozott léptekkel illene kisétálnom. Nem vár mást nézőjétől, mint hogy minden egyes jelenetben a szereplők lelki nyomorán nevessen, kínosan, de jólesőn.

  • A kőszikla esete az álmodozással (Cesaria Evora: Café Atlantico)

    Ha a kedves olvasó Szenegálban kívánja tölteni a nyarat, azzal teljesen egyet tudok érteni. Sőt. Dakartól csak két óra röppentyű a zöld-foki szigetvilág, és én ott megmutatnám, hol lakik az isten... csak vigyen magával.

  • Jazz Festival, de Hungarian

    Alapvetően kétfajta jazzfesztivál van, az egyik tematikus, egy irányzatra, stílusra koncentrál, horizontális, a másik próbál sokszínű lenni, keresztmetszetet nyújt, mondhatnánk, vertikális. Ez a mi fesztiválunk inkább az utóbbi kategóriába tartozik, és behatároló paraméterként, mint azt a neve is elárulja: magyar.

  • Könyvhét: Mire megyünk ketten, avagy a könyvelő visszatér

    Tönkre, ha mindent, mire vágyunk, megveszünk, de ezt a múltkor már körberágtuk. Alant programajánló-futam következik, mit csináljunk a könyvhéten akkor, amikor éppen nem keveredünk üzleti ügyekbe, nem alapítunk kulturális kajferátust, noha a Vörösmarty tér az ilyesmire felette alkalmas közterület.

  • Térbaj (A bútorokról és egyéb hívságokról)

    Amikor már a viszonylag könnyen értékesíthető műszaki cikkektől megszabadultunk a sarki orvgazdánál, és a könyvek is szépen bevándoroltak az antikváriumba, nem beszélve a felesleges ruhákról, cédékről és egyebekről, hát bizony akkor sorra kerülnek a bútorok, melyek funkciójukat vesztve ilyentájt pusztán szimbolikus izék, szóval olyan felesleges dolgok (hülye mondat, majdnem beleizéltem).

  • Izraelben: Este a sékeleknél

    Izraelnek mára megkönyörül a Nap, feljön, borzongva letekint az alanti visszásságokra a Hold, és sebtiben tovaiszkol; mi pedig, ha megértük, mi mást tehetnénk, mint bevetjük magunkat az élet nekilóduló forgatagába, az izgató csípőjükön (helyettünk) öles gépfegyvert ringató lányok, a szálkásszőrű dobermanjukat és nem kevésbé szálkásszőrű hitvesüket sétáltató delnők, a sors feneketlen kútjának káváján hászid technóra imbolygó jesivabóherek s a többiek, fehérek, feketék, sárgák, meghatározhatatlan bőrszínűek közé, akik -sorrendben - oroszul, ivritül, spanyolul, angolul és maguk se tudják, milyen nyelven teszik közzé mondandójukat.

  • A Nemzetközi űrállomás építése: Bábel holdja

    A Mir utódjának szánt Nemzetközi űrállomás építését csak a Nemzeti Színházéhoz hasonlítható szerencsétlenkedés kíséri, csakhogy dollárban. A projekt becsült költsége az eredetileg tervezett hétmilliárd több mint tízszeresére emelkedett az elmúlt tíz év során, de még mindig gyarapodik a mértékegységek, valamint a kommunikációs és navigációs technológiák inkompatibilitásából adódó problémák száma.

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Vélemény

még több Vélemény...

Szüret

BRFK

„Ugyancsak valótlan az a több internetes portálon megjelentetett közlésben tényként megfogalmazott állítás, amely szerint lövöldözés volt a főváros XVII. kerületében. A valóság ezzel szemben az, hogy egy bűncselekmény helyszínéről menekülő támadók lövéseket adtak le az őket követő gépjármű irányába.” még több Szüret...