A szerk.

Egyre halványabb emlék a február 1-jei Putyin–Orbán-találkozó. Leginkább a gigantikus asztal jut az eszünkbe róla, no meg az, hogy Orbán szerényen békemissziónak nevezte moszkvai útját.

Április 3. után sokat hallottuk, hogy Orbán azért nyert, mert ő ért a nép nyelvén – és ezt a „tényt” végre tudomásul kellene vennie az ellenzéknek meg a nem kormánypárti sajtónak –, továbbá hogy túlzott egyszerűsítés mindent a propagandára fogni. Az empatikusabb, hovatovább önmarcangolásra hajlamosabb felszólalók az itt-ott elhangzó „agymosott” jelzőt pedig kifejezetten kikérték az Orbánra szavazó választópolgárok nevében.

A művészet tudatformáló ereje végtelen, végtelenül szerény. A művészek tudatformáló ereje – túl a művészetükön – még szerényebb, s kiszolgáltatott is a rájuk háruló figyelem mértékének. 

Egy hónappal az esemény után dicséretes lendülettel és intellektuális frissességgel folyik az ellenzéki oldalon a választási vereség ún. „feldolgozása”. 

Nem sokkal azután történt, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát. Már túl voltunk pár kisebb-nagyobb oroszországi háborúellenes tüntetésen, s mindenki tudta, hogy a tiltakozókat könyörtelenül megveri, elviszi a rohamrendőrség, s az is közismertté vált, hogy hogyan bánnak a szervek a letartóztatottakkal.

A hétvégén eléggé elverték Szlovéniában Janez Janšát, ahogy azt egyébként a múlt héten meg is mondtuk, hogy el fogják. Elverték, mint a lovat, az összes nagyvárosban, Ljubljanában, Celjében, Mariborban, Isztria szlovén részén, az országos 23,5 százalékhoz képest ezeken a helyeken 20, de még inkább 15 százalék alatt kapott.

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa a választások utáni egyik első döntésével elutasította a Tilos Rádió jelenlegi (90.3 Megahertzes) frekvenciájára szóló, szeptemberben lejáró műsorszolgáltatási jogosultság meghosszabbítására beadott kérvényét.

„Csütörtökön újabb forradalmi lépés következik a budapesti közlekedésben: átadják az első beléptetőkapukat a Deák Ferenc téri metróállomáson” – írta 2017. augusztus 30-i közleményében a Budapesti Közlekedési Központ (BKK), mely közlés arra viszont – a maga szempontjából érthetően – nem tért ki, hogy a kapukat sajnos nem lehet használni, a rendszer ugyanis nem működik.

Amikor már nagyon rosszul érezzük magunkat, megnyugtató, hogy máshol még ennél is rosszabb – Magyarországon ezt illik gondolni Romániáról.

Szlovákia második legmagasabb közjogi méltósága, a házelnök Boris Kollár vasárnap – a legnézettebb szlovák kereskedelmi televízió egyik műsorában – hosszan beszélt Magyarországról. Részletesen kifejtett mondandójában pedig oda lyukadt ki, hogyha Szlovákia nincs résen, „akkor nemsokára Putyin Orbánnal közösen felparcellázza Szlovákiát is”. Ebbéli megállapításának premisszáit is hasonló zsánerben sikerült megfogalmaznia.

A Fidesz nem aratott mindent elsöprő győzelmet április 3-án. Parlamenti kétharmad ide vagy oda, a kormány politikai presztízsprojektje, a családvédelmi népszavazás eredménytelen lett. Vélhetően azért, mert tucatnyi (a kormány és támogatóinak becslése szerint konkrétan 16 darab) civil szervezet a kormány minden erőfeszítése ellenére is eljuttatta üzenetét a választókhoz. Kudarca mögött maga a kormány is a civileket fedezi fel.

A vasárnap óta megjelent sajtóhírek, Facebook-bejegyzések alapján bátran kijelenthetjük, hogy a világtörténelemben még soha nem volt olyan népszavazás, amelyen ennyi érvénytelen, gúnyrajzokkal ékesített szavazócédulát adtak volna le. Jobb helyeken ilyenkor az állampolgári fityisz műtárggyá nemesül, még kiállítást is rendeznek a legszellemesebb művekből, és a teljes anyag múzeumba vagy levéltárba kerül.

Bizonyára önök is nehezen térnek magukhoz a sokk után, vasárnap este óta mi is azt a szilárd pontot keressük, mint ittasan hazatérő a ruhafogast az előszobában, melyre támaszkodva legalább kissé egyensúlyba tudnánk hozni magunkat, illetőleg a saját magunkról és a hazáról alkotott eddigi képünket; nemkülönben önbecsülésünket a haza becsületével.

Kormányon pedig a gazdasági válságra hivatkozva hozhat újabb brutális intézkedéseket.