A szerk.

A szélsőjobb lidérce

A szerk.

Mitől féltek? Hogy megindul az a pár szál fa, mint a birnami erdő? És akkor jaj lesz nekik?

Tudja az ördög, de tény, hogy február 28-ról 29-re virradóra, a láncfűrészek éjszakáján az Országház északi oldalán fekvő térről kivágták az összes fát. Úgymond a Kossuth tér átépítésének első felvonásaként. Biztos sietni kellett, minél hamarabb elvégezni a paraván mögött a piszkos munkát. Mert előbb gondosan körbekerítették, spanyolfalat vontak köré, hogy ne lássa senki a kivágásra ítélt fákat, alkalmasint azért inkább, hogy ne lássa senki Károlyi Mihály szobrát. Legfőként pedig azért, hogy ne lássa senki, amikor a Fidesz - megvalósítva a magyarországi szélsőjobb egyik legvérmesebb vágyát - kilopja a térről, s eltünteti Károlyi Mihály szobrát. Hogy ne legyen lehetőleg egy szemtanúja sem Magyarország szégyenének, amikor Kövér László megteszi azt, amiről szellemi elődje, Csurka István csak álmodott. "' érzett és tartott először a nemzet ellenségeivel." (Csurka Károlyiról.) "Négy év múlva már nem fog a mostani helyén állni." (A házelnök a Károlyi-szoborról.)

Persze a paravánokra is megvan a hivatalos magyarázat, azért kellenek, hogy azokra ragasz-szák ki az ide épülő csodálatos és sok férőhelyes parkolóház és látogatócentrum szebbnél szebb látványterveit. Már tele is vannak képekkel, ábrákkal. Lássad, hogy milyen lesz, de felejtsd el - lehetőleg egyszer s mindenkorra -, hogy milyen volt.

Ne legyenek illúzióink, ha csak falak mögött merik is, de Károlyi szobrát elviszik onnan, meglehet, mire e sorok az utcára kerülnek, már hűlt helye lesz. És vajon hova viszik? Egyenest a Szoborparkba, hogy két Lenin és egy Münnich Ferenc vigyázzon rá, nehogy kitegye többet a lábát onnan? Vagy "csak" egy kevésbé frekventált helyére a városnak? Mondjuk egy fa mögé a normafai sípálya szélén, ha már annyira szerette a fákat. Egyszerűen csak beolvasztják, és csinálnak belőle százharminchárom kis Wass Albert-mellszobrot állami vezetőink íróasztalára? Hazaviszi Vona, hogy minden reggel leönthesse festékkel?

Eltüntetik a Kossuth térről az első magyar köztársaság miniszterelnökének szobrát. De el tudják-e végleg űzni a köztársaság szellemét? Fenéket! Szétbarmolni egy teret, merő félelemből, az esetleg megy nekik, mert most épp egy természetvédő sem láncolta magát egyik fához sem, nyilván véletlenül. Hol késik Lányi András?

De végül is mindegy, hogy mit csinálnak vele. Hiszen mindig, mindenki tudni fogja, hol állt az a szobor, és hogy került oda - lopva -, ahol éppen van. Hogy ki vitte oda, és miért - nincs az az átlátszatlan paraván, ami eltakarná az elcsitítani szánt rossz lelkiismeretet. S ez marad utánuk: sunyin szétrontott terek.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.