A szerk.

Disznóláb

A szerk.

Magyarország külügyminisztere, Szijjártó Péter múlt pénteken a hivatalában fogadta Bondár Anna teniszezőt, aki azért érdemelte ki e megtiszteltetést, mert előtte kedden a kolozsvári Transylvania Open teniszversenyen nem fogott vele kezet legyőzője, az ukrán Olekszandra Olijnikova.

Az ukrán versenyző azzal indokolta döntését, hogy 2022 decemberében, amikor a világ már tudott az oroszok ukrajnai háborús bűneiről, a tömeggyilkosságokról, Bondár részt vett egy szentpétervári tornán, amelyet a háború orosz főszponzora, a közismert olajvállalat finanszírozott. (Addigra az orosz bűnök a teniszsport világszervezeteinek, az ATP-nek a WTA-nak is feltűntek, s meg is hozták tiltó határozataikat.)

Szijjártó Bondárt fogadva arról beszélt, hogy ha rosszindulatú emberek (ilyen lenne például a szóban forgó ukrán teniszező) összekeverik a sportot a geopolitikával, abból mindig baj lesz. Utána fotózás, kézfogás, mosolyalbum.

A külügyminiszter gesztusát kétféleképpen is értelmezhetjük, az első megközelítés nyilván az, hogy ha bárhol a világon valami sérelem ér egy magyar sportolót vagy szurkolót, az állam azonnal ugrik. Ha egy európai országban előállítanak egy magyar fociultrát, mert talajrészegen tört-zúzott hangos „Krisztiánó homoszexuál” kiáltásokat hallatva, azonmód öt-nyolc konzul veri az asztalt, hogy engedjék már el a rendőri brutalitás e hótiszta, ám szerencsétlen áldozatát, s különben is, a sport szívét tépik ki a lefogásával, s tapossák vele sárba Coubertin szellemét, satöbbi, satöbbi. De emlékezhetünk arra is, amikor Magyarország miniszterelnöke nőnap alkalmából Hámori Luca ökölvívót kereste fel, hogy e szavakkal köszöntse: „Holyfield nagy bokszoló volt, de még nem bokszolt nővel. Maga meg bokszolt férfival, nem?” – utalván ezzel arra, hogy nevezett a párizsi olimpián Imane Heliffel mérkőzött, akit korábban valamelyik oroszok dominálta bokszszövetség azzal vádolt, hogy férfiként versenyez a nők közt. Az olimpia szervezőinek nem voltak ilyen aggályai.

S ugyancsak Magyarország miniszterelnöke adhat támpontot Szijjártó gesztusának másik értelmezéséhez. Orbán Viktor ugyanis a szívélyes fogadás másnapján, szombaton azt találta mondani (kétszer is) zártkörű szombathelyi kampányrendezvényén, hogy Ukrajna az ellenségünk – minek fényében Szijjártó akár ki is tüntethette volna Bondárt (ami késik, nem múlik, Hámori is bronzérmesnek járó honort kapott olimpiai ötödik helyéért).

A magyarországi végrehajtó hatalom vezetője szerint tehát Ukrajna az ellenségünk – ilyet rajtunk kívül senki nem mond a világon.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.

Kik vagyunk mi?

Bár a választás lehetséges kimenetelére vonatkozó vélemények, spekulációk, kinyilatkoztatások jelentékeny hányada alapján azt hihetnénk, hogy voltaképpen már csak az kérdés, hogy kétharmada vagy csupán sima feles többsége lesz-e a Tisza Pártnak a leendő Országgyűlésben, ezúttal képzeljük el azt, hogy Orbán Viktor megnyeri az április 12-i választást.

Három méterrel a tenger szintje alatt

Április 13-a, hétfő reggel. Még csípős a tavasz, de lassan vége a fűtési szezonnak. Mindenhol kialvatlan emberek, a munkavégzés akadozik. Minden második ember csalódott. Elcsalódott, mondják, elcsalták! Többen szervezni kezdik a kivándorló bulikat. Mások csöndben csomagolnak.