A szerk.

A hvg.hu keddi információja szerint 2021-ig fokozatosan kivezetik a befektetési piacról a magyarországi letelepedési kötvényt, és erről igen gyorsan, akár két héten belül dönthet az Országgyűlés.

Hogy Pecina, a Magyarországon régóta közkedvelt stróman előbb-utóbb bezúzza a Népszabadságot, elég régóta tudni lehetett – és még nem döntöttük el, hogy csodálkozzunk vagy megbotránkozzunk azon, hogy Ausztriából, a sógorok irányából mennyi mocsok és kétes egzisztencia és fekália áramlik át ebbe az országba, mintegy folyásirányban. (De minthogy nemzeti múltunk és történelmi hagyományaink sötétebb tónusú foltjai iránt is erős, öntudatos kötődést érzünk, inkább nem fogunk sem csodálkozni, sem megbotránkozni).

„A népszavazás a migránskérdésen túlnyúlva valójában az alkotmányos identitásunkról szólt” – mondta Orbán Viktor, miután az Országgyűlés elé vitte az Alaptörvény hetedik módosítását.

Az ellenzék szörnyű (borzasztó, elkeserítő stb.) állapotban van. A lamentálás évek óta folyik – és tényleg, látjuk, abban van. Oké. De milyen állapotban van a Fidesz?

Eltelt már pár nap úgy, hogy a reggeli újságolvasáskor nem tudjuk kinyitni a Népszabadságot, vagy nem tudunk odakattintani. Mégis élünk, meg lehet ezt is szokni. Különben sem kezdi mindenki hírekkel a reggelt, és sokan voltak az újságolvasók közt is, akik kifejezetten kerülték a Népszabadságot, hisz volt például egy múltja. 1956-ban indult, a legrosszabb időpontban, november 2-án, s még előzménye is volt, úgy hívták: Szabad Nép. Ilyenformán, ha a Népszabadság 1989. november 2-án szűnik meg, nos, akkor is hiányzott volna nyilván so­kaknak, de a megszűnés okát betudta volna mindenki az új időknek.

Donald Trump elnökségének a lehetőségével most nem sokat fogunk foglalkozni, részben mert e cikkünk írásakor, napra pontosan egy héttel a szavazás előtt megnyugtatóan távolinak tűnik, részben meg hiányzik hozzá a fantáziánk.

Mint ahogy azt már az egész ország tudja, Rogán Antal propagandaminiszter, a Fidesz egyik vezető politikusa helikopterrel utazott a népszavazás hétvégéjén egy sorozatceleb lagzijába meg vissza. E tény önmagában nem is érdemelne sok szót, viszonylag sűrűn megesik az ilyesmi különösebb lelki-szellemi muníció vagy munka nélkül tehetőssé lett embe­rekkel. Bizonyos típusú országokban még az is előfordul elvétve, hogy vezető politikus cselekszik így nagy szükségében, de ezek az országok tipikusan nem az Európai Unióban (voltak eddig) keresendők.

Érvénytelen lett a vasárnapi népszavazás a „kötelezően” „előírt” „betelepítési” kvótáról, vagyis győztek azok, akik számos – emberiességi, bel- vagy külpolitikai, jogi stb. – megfontolásból eleve ezt tartották kívánatosnak.

„Agresszívak voltak, közölték velünk, hogy ha nem tesszük azt, amit mondanak, könnygázt fújnak ránk és megvernek. Nem adtak semmilyen papírt, és ujjlenyomatot sem vettek. Visszavittek minket a határhoz Kelebiánál, belenéztek az útleveleinkbe, majd átdobták azokat a kerítésen” – idézi fel az Amnesty International friss országjelentése egy 16 éves szíriai menedékkérő beszámolóját a magyar rendőrség fellépéséről.

A népszavazás nem hazudik. A népszavazásra feltett kérdés arról szól, amiről, és amiről a népszavazást indokló és magyarázó kormánypárti megnyilvánulások árulkodnak. Magyarország és az Európai Unió jövőbeni kapcsolatáról és arról, hogy ez az ország hogyan bánjon azokkal a szerencsétlen sorsú idegenekkel, akik háborúktól menekülve kérnek bebocsátást a határain.

A hétvégi pozsonyi uniós csúcsról Orbán lógó orral távozott, tézisünk az, hogy az orr csak látszatra lógott, mintegy lógást színlelt, valójában az orr gazdája akkor lett volna pácban, ha a többi 26 állam- és kormányfő ünnepélyesen megfogadja, hogy menekültkvóták, na azok aztán nem lesznek.

Az ajánlat a következő: gyere fel hozzám egy kávéra csütörtök este! Én ugyan nem leszek otthon, csak péntek reggel érek haza, de a kávé lefőzve, kaja, pia a hűtőben, a széf kombinációja egy kék cédulára írva a komódon, satöbbi. Ha sok holmival távoznál, kocsi a garázsban, slusszkulcs, forgalmi a kesztyűtartóban. Kedves Olvasó, ha ön történetesen Fidesz lenne, élne az ajánlattal? Talán átgondolná. De ha mindjárt több ilyen ajánlatot is kapna egyszerre? Még az is átfuthatna a fején, hogy netán ez az élet rendje, így mennek már a dolgok.

Ilyen nincs, ezek még az ágyban is lopnak, már amelyik nem lopja el magát az ágyat is. Mikola István külügyi államtitkárt (a Fidesz egykori csodafegyverét) sajtóhírek szerint azért jelentette fel (lopásért) exfelesége, mert elmulasztott visszaszolgáltatni pár értékes bútordarabot.

A 90-es évek közepén, az első MSZP–SZDSZ-kormány idején röppent föl Csurka István környékéről a hír, hogy Solymárra 200 ezer zsidót telepítenek be. Csurkának amúgy nagyon beakadt ez a sztori, az ezredfordulón végeérhetetlen sorozatot indított a „nem szokványos” izraeli „tőkeáramlásról”, amelynek a célja – el nem hinnék! – Magyarország elzsidajítása lett volna, a nemzeti pártok kiszorítása örök időkre, végső soron pedig a magyarság és kultúrájának a megsemmisítése.