A szerk.

Egyre büdösebb

A szerk.

Nem a halálbüntetésről van itt szó, vagy nem csak arról, az csupán egy „kommuniká­ciós fegyver”, ami annyi hasonlóval együtt a Habony–Orbán-arzenálból visszafelé sült el, pontosabban lő visszafelé megállíthatatlannak tetsző sorozatot.

Beüzen a parlamentbe a szak­miniszter, hogy halálbüntetésről szó nem lehet, már-már a komikumig ékesszóló felszólalást hallat a Fidesszel szoros szövetségbe forrott KDNP képviselője, melyben egymás sarkára hágnak az ellenoldal ezerszer hallott érvei a halálbüntetés ellen. Már ott tartunk, hogy Deutsch Tamás lép fel az ATV-n az európai értékek gyámolaként, persze a kötelezőnek látszó körítéssel, hogy miért ne beszélnénk róla, hisz beszélhetünk a melegházasságról is. (Nos, megszakítjuk közleményünket, mert van egy rossz hírünk Deutsch Tamásnak. Mit tetszik gondolni, melyik lesz itt előbb?)

Ha ehhez hozzácsapjuk, hogy Orbánnak akkor jött ez a halálbüntetésesdi, amikor a Jobbik elporolta a Fideszt Tapolca alatt, akkor elég ijesztő közeljövő elé nézünk. Mert esetleg befigyel még egy vereség egy időközi önkormányzati választáson, s akkor Orbán majd azzal jön, hogy ideje lenne beszélnünk az Édes Erdély visszavételéről, ami szép szóval eddig nem sikerült… Ha jóindulatúak akarunk maradni, akkor ugyanis ez a második tétel azon a habonyi listán, amin a halálbüntetés az első. A harmadikat pedig már ne is kérdezzék, tudja azt úgyis mindenki, hogy kiket kéne itt még méretre szabni.

Ez idő alatt a másik ágon Kovács Kokó István fideszes exbokszoló kijelenti, hogy ő soha nem volt fideszes. S hol jelenti ki? A Hír Tv-n, ahol az utóbbi időben leltározni lehet a fejeket, hogy ki lép fel, hisz immár az is egyfajta tüntetés. Hogy most Kovács Kokó István éppenséggel fideszes-e vagy másmilyen, az, köztünk szólva, zákson, de harsány példája jól kirajzolja a haladási irányt. Ott áll a nagyember, rázza a kötelet, hogy beszéljünk az akasztásról, Kovács Kokó István meg Deutsch a komplett KDNP-vel és még sokan mások meg tekergetik a nyakukat, hogy merre lehet az a kurva kijárat. Az eset kétségkívül emlékeztet kicsit a Tony Montana teljes elborulása előtti pillanatokra.

Ezzel együtt senki ne képzelje, hogy Orbán Viktor teljesen egyedül maradt. Nem is fog, a legvégéig. A halálbüntetés kérdésében nyilván, de nem ez a kérdés a világ. Mint minden ilyen és ehhez hasonló, Tony Montana, bocs, Orbán Viktor rendszere is kitermelt egy nem is csekély létszámú csoportot, amelynek nincsen ugyanis választása. S momentán majd’ minden hatalom ebben az országban pontosan e csoport kezében összpontosul, és a tagjai úgy vannak vele, mert máshogyan nem is lehetnek, hogy ha Orbán röpül, akkor nekem végem van. S van úgy is, hogy maga Orbán látja úgy, hogy a hatalom, ami az ő kezükben van, némely esetben még sok is. Gondoljunk csak Lázár Jánosra, a miniszterelnök feladatait ellátó miniszterre, vagy az utóbbi napok híresztelései nyomán Rogán Antal többszörösen lejáratódott frakcióvezetőre. Az egyik a fejemre nő, a másik elcsúfítja a családi képet, s még a parlamentben is útban van: bízzuk meg őket egymás kordában tartásával, megfigyelésével, feljelentgetésével, mert akkor mi veszettül ügyes, rafinált kamarillapolitikát folytatunk, s távolról sem csupáncsak paranoiás maffiavezérek vagyunk, dehogy.

E két, egyformaságában is ellentétes kép, a magára maradó, ám a szálakat még mindig mozgatni látszó figura együttese rajzolja ki az őrületet, amely Magyarországot irányítja. Ma már egyre több, igaz, még nagyon láthatatlan fejben foroghat egy Orbán nélküli Fidesz képzete, ott vannak az idejekorán félreállók, az ilyen-olyan külső-belső emigrációban kereskedő kisebb-nagyobb nevek, s persze a még sosem látott új, tiszta arcok a másod-harmad ­vonalból. Mindez természetesen illúzió, a Fidesznek ezer éve nincsen másodvonala, csak Orbánnak van személyzete. Mint mondtuk, választási lehetőség nélküli, ám javaiban derekasan gyarapodó személyzete. Így lehet ugyan, hogy páran arrébb araszolhatnak, de oly sokan mégsem, hogy változzon is tőle valami. Orbán bizonyosan rántja magával az egész spektákulumot. S ezt tudják ők is, tehát most lehet még keresni befogott orral, aztán annyi. Mázlink van, ha nem az egész országnak.

Figyelmébe ajánljuk

Szól a jazz

Az ún. közrádió, amelyet egy ideje inkább állami rádiónak esik jól nevezni, új csatornát indított. Óvatos szerszámsuhintgatás ez, egyelőre kísérleti adást sugároznak csupán, és a hamarosan induló „rendes” műsorfolyam is online lesz elérhető, a hagyományos éterbe egyelőre nem küldik a projektet.

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.