A szerk.

Európa jövője

A szerk.

Pénteken bemutatta a magyar parlamentben új kormányát Orbán Viktor. Az ilyenkor szinte elvárt nagyotmondás ezúttal sem maradt el, de sajna most csak némi önismétlés tellett Európa legnagyobb formátumú politikusától.

Mert míg a kisebb hatótávolságú baromságok csokra még csak-csak szolgált némi újdonsággal (a Fidesz tulajdonképpen egy bajtársi szövetség, ilyenek), addig a fő közlése már megvolt párszor, hogy mást ne mondjunk, tavaly a bálványosi táborozáskor – ahova Orbán általában a leghangzatosabb közléseit tartogatja. Tán épp akkor mondta ezt is, amikor hívei a hajánál fogva földre tepertek egy tiltakozni merészelő fiatal nőt.

Orbán – itt is, ott is, máshol is – azt mondta, hogy „mi vagyunk Európa jövője”. Mi, büszke magyarok, „akiknek a legnagyobb dolog az életében, hogy magyarnak születtek”. Tehát a megszületésükkel egyfelől már meg is cselekedték, amit megkövetelt a haza, másfelől pedig életük legnagyobb dobását is megdobták, utána már semmi dolguk, megcsinált magyaremberek, Európa jövői. A dolgok jelenlegi állását elnézve könnyen megállapítható, vannak számosan e hazában, akik magukénak érzik Európa erős emberének ezen szavait: magyarnak születtek, ezzel elérték a csúcsot, s onnan már lefelé tartanak.

Így a jövendő európai emberére, már ha egyáltalán sikerül neki valahogy megszületnie (minek elősegítése érdekében Orbán Viktor hamarosan átfogó megállapodást köt az európai hölgyekkel), s túljut az esőverte óvodai kampányrendezvényeken, már kicsiny gyermekkorában számos elbukott vagy vonal alatt teljesített PISA-teszt vár. S minden harmadik európai kispajtás azt fontolgatja majd európai középiskoláiban, hogy amint megteheti, lelép külországba tanulni – mármost európai illetőséggel az ember batyujában ez nem is olyan egyszerű, minimum a tengerentúlra kell szaladnia, mert a jelen Magyarországáról momentán nem Kazahsztánba vagy Azerbajdzsánba, Orbán valamelyik második otthonába készülnek a tanulni vágyók, hanem éppenséggel Európába, de az a jövőben ugyebár egy nagy Magyarország lesz. Így jobban is teszik az európaiak, ha Kazahsztánra vetik vigyázó szemüket, mert például labdarúgásban Kazahsztán hazai pályán simán fogja lenyomni Európa válogatottját, mint tette azt a mienkével, pontosabban Orbán Viktoréval. Szerencsére nem mindenben lesz ekkora szűkölködés, mert az európaiak hamarosan ugyanolyan dagadtak lesznek, mint a magyarok. S akkor már nem is Magyarország lesz Európa legdagadtabb országa, hanem Európa lesz Európa legdagadtabb országa, amit feltehetően az is elősegít majd, hogy minden vezető politikusának édesanyja nyithat uniós támogatással egy-két kurva nagy sertéstelepet, s befigyel némi svájci örökség is. Különben sem kell aggódni azért, hogy nagy túlsúlyt kell cipelni, mert nem kell sokáig, hisz az európaiaknak hamarosan jó pár évvel rövidül a várható élettartamuk, egész addig, amíg el nem érik a magyar mutatókat. Majd elviszik őket a szív- és érrendszeri betegségek, a rák és a szervezetük számára nyilván teljesen szokatlan kórházi várólisták. Az orvoshiány, az ápolóhiány. Kineveznek egy onkológust főminiszternek, visznek magukkal pár guriga WC-papírt a kórházba. Ám míg éle­tük e vitathatatlanul második legnagyobb dolga (ti. magyarként halnak meg) bekövetkezik, vidáman dolgozhatnak valami összeszerelő üzemben, ahol értelemszerűen amerikai, kínai vagy épp kazah autókat szerelhetnek össze, egészen addig, amíg a kedves kazahok el nem viszik máshova az ilyen üzemeiket, mert innen (Európából) már az is lelépett, aki be tud csavarni egy csavart. Ilyenformán Európa vidéki lakossága boldogan készülődhet azokra a szép időkre, amikor naphosszat közmunkásként szedheti a csikkeket az árokparton. Csikkből nem lesz hiány, a szép új világban Európa szó szerint szénné dohányozza majd a tüdejét, amiben alig is akadályozza majd, hogy dohányárut csak vezető politikusainak alacsonyabb besorolású csókosaitól vásárolhat majd.

S azért, hogy mindeme áldásokat zavartalanul élvezhesse minden európai polgár, húzunk köré egy baszom nagy kerítést szögesdrótból a határra. De nem kell félnetek, Putyin elvtársat a kerítés sem állítja meg, nyugodtan beugrik majd hozzátok, évente kétszer. Valójában semmitől sem kell félnetek, mert külön őrző-védő szolgálata lesz minden állami funkcionáriusnak, osztályvezető-helyettesig bezárólag. Igaz, a békesség érdekében kicsit, igazán kicsit korlátozzuk majd a világsajtó munkáját, azt is inkább csak helyhiány miatt, de csak így válik lehetségessé, hogy államilag finanszírozott „konferenciákon” uszíthassanak zavartalanul a korszak cégéres szélsőjobboldali trolljai. Na jó, egy két napilapot meg kell szüntetnünk, kedves Európa, de majd megvásároljuk a nemzeti gázszerelőnek az összes vidéki lapot. Európa gázszerelői, készüljetek, eljön a ti időtök!

Figyelmébe ajánljuk