Az esettel, s a hozzá kapcsolódó hivatalos magyar reakciókkal (illetve azok látványos hiányával) a múlt héten foglalkoztunk ugyanitt, de a történet időközben folytatódott, s amúgy jó k-európai szokás szerint vett egy fekete komédiába, zombiparódiába illő fordulatot. Mégpedig azzal, hogy Magyar Péter ellenzéki vezető – meglátván, hogy a kormányzat kézzel-lábbal, tiszta erőből kussol, kényszerhelyzetben pedig mellébeszél – maga fordult „nyílt levélben” Szlovákia miniszterelnökéhez, mondván ne mánd, ne mánd, a vereszt! Lehet, hogy azt is beleírta, hogy Doborza! – de ezt még ellenőriznünk kell. Annyi azonban bizonyos, hogy az episztolában egyszer előfordul a „felvidéki magyarok” formula, már abban a tekintetben, hogy mit ne csináljon Robert Fico a felvidéki magyarokkal. Ezen közleményétől nyilván a szerző maga sem várta azt, bár ki nem zárhatjuk, hogy a címzett a felsorakoztatott érvek súlya alatt megtörve a tenyerén hordozza eztán Szlovákia legnagyobb államalkotó kisebbségét. Csakhogy Magyarországon permanens választási kampány van (ellenzéki politika és kormányzás helyett), ezért e nekibuzdulásért sem lehet semmit Magyar szemére vetni. S hát, ha van olyan zsiráf is a világban, hogy elbitangolt mi hazánkos szavazó, nos, közülük is fel lehet csípni e szöveggel párat. Ismételjük, nincs ezzel semmi baj. Ugyanakkor létezhetnek olyan potenciális ellenzéki szavazók is, akik elvárják, hogy választottjuk legyen tisztában egy-egy lépésének legalább a könnyen valószínűsíthető következményeivel, s arra is legyen esetleg terve.
Jött is gyorsan Pozsonyból (Blavából, ahogy felénk mondják) az ellen-Peter. Pellegrini államfő olyan mélyen érezte magát sértve a levéltől, hogy egészen a – legutóbb rapid módon áramvonalasított – szlovák köztévéig futott, s ott belezokogta az ekránba, hogy őt megbántották, s tessék tudomásul venni, hogy Szlovákia az Szlovákia, és nem pedig Felvidék. A történet helyspecifikus voltát csak erősíti, hogy Magyar ilyet pont nem írt. De ez őt sem zavarta, inkább kivont szablyával rontott be Pellegrini, s hasonszőrű társai utcájába. Hogy ő aztán úgy mondja, ahogy a szüleitől hallotta, s ahogy itten ezer éve mondjuk mi azt. Meglehet, hozzátette még, hogy kelevéz, de talán csak magában.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
